Besüt a fény az ablakon. Rásüt az asztalon lévő laptopra. Elvakítja a webkamerát. Sötét az arcom, nem látszik semmi sem tisztán. Vajon jó ez így?
Nekem jó, ha nem lát a webkamera, ha nem látja az arcomon végigsuhanó érzelmeket a vizsga során. De vajon a tanár majd többet akar látni? Tovább »
az éjszaka sötét leple alatt
kinyílt estike
illatot áraszt
szaporán oson
a sün a füvön
örök nótáját
fújja a tücsök Tovább »
Meggyónt a cigány; de, úgy látszik, hosszú bűnlajstroma volt, mert a plébános penitencia gyanánt két héten keresztül naponkint húsz Miatyánk elmondására kötelezte.
– Nem les azs sok? – kérdi a cigány.
– Kevesebb nem lehet, – válaszol a gyóntató.
Másnap beállít a cigány a plébánoshoz s köszön:
– Szerencsís jó reggelt kivánok.
– Adj Isten, – felel a plébános. Tovább »
Ma, június 28.-án este 7 órakor (Szervita tér 5 – Budapest)
Nem is tudom, mi a jobb. Újra próbálni, vagy az, hogy előadás lesz. Egy térben, emberekkel együtt, akik jelen vannak és néznek. Mert az biztosan kiderült, próbálni lehet pandémia alatt is valahogy. De az, hogy mindezt azért csináljuk, mert szeretnénk, ha megnéznék, kivehetetlennek tűnik a dologból. Pontosabban azt szeretnénk mégis leginkább, hogy megnézzék velünk együtt. Hogy érezzük is, halljuk is, mi történik a nézőtéren, vajon sikerül-e elérni a célunkat, hogy elmeséljünk egy történetet.
A Rózsavölgyi Szalon a Szervita téren van. Amikor felolvastuk ezt a darabot, épp bontották a parkolóházat, s most, hogy újra kinéztünk az ablakon, már felépült egy új „városrész”. Pál Andris kollégám döbbenten s nevetve konstatálta ezt.
Ahogy egy kis pénzhez jutok
levágatom a bal lábamat –
minek annyi csont, izület
ritkulásos, sötét tünet. Tovább »
A címbe foglalt személyiség a tiszta bizonysága: nincs ideál, még ideálkép hiánya sincs, ha úgy alakul sorsod, hogy eszmét, hitet, reményt és intézményt jelenít meg puszta léted is.
Ez is csak egyetlen olvasat persze – sok egyéb mellett, amely önmagát épp annyira érvényesnek tekinti. Rajk Júlia esetében az olvasatok sora, históriája, variációi kínálkoznak. Mint mindegyik másik, jó esetben egy emberöltő alatt akár háromféle vagy öt verzióban formálódik maga az olvasaton túli léthelyzet. Másképp szólva a lét indoklása, az identitás milyensége és mindezeknek történeti helyzetekkel harmonizáló volta szolgálhat tehát alapként, ha valaki mozgalom- és nőtörténeti témakört választ, ahogyan Pető Andrea tette. Ő már a korábban írt, s most kibővített Rajk Júlia életút-kötetben a történelem, avagy a látszatértékű szubjektivitás és a modellértékűen sosem egyező objektivitás közösen meghatározó műfajában vállalt pályaképet. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Elegáns nyomdai kivitelezésű tanulmánykötetet adott ki a magyar fővárosban működő Nap Kiadó. A Magyar szemhatár sorozat előző kötetei a felvidéki és a kárpátaljai magyarság 21. századi helyzetével foglalkoznak, harmadikként, még múlt évben, jelent meg a Székelyföld a 21. században című kötet, sorozatszerkesztő Pusztay János, e kötetet azonban „vendégként”, a régió kiváló ismerője, Cseke Péter szerkesztette. Tovább »
a költő halálát várta
nem jött
kénytelen-kelletlen
újra költ
minden ki nem élt vágyát
betuszkolta
maradék soraiba Tovább »
— Istenem, ha annyi pénzem lenne, hogy megházasodhatnék…
— Akkor?
— Vennék magamnak egy autót, és agglegény maradnék.
Színházi Élet, 1935/45 Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Valamikor hogy tudtam én muzsikálni!
Hogy tudtam muzsikálni én valamikor!
Muzsikálni hogy tudtam valamikor én! Tovább »
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, annak Ifjúsági Szervezete, valamint a Szatmárnémeti Kölcsey Kör nevében ez úton tájékoztatjuk Önt, hogy 2021. július 2-án , pénteken délután (romániai idő szerint) 7 00 órakor szabadtéri megemlékezést szervezünk Szatmárnémetiben Szilágyi Domokos költő születésnapja alkalmából.
Július 2-án, pénteken 19 00 órakor Szilágyi Domokosra emlékezünk.
A költő születésnapja délutánján a Megyei Kórházzal szemben, Kolozsi Tibornak a Ravensburg sétányon található Szilágyi Domokos-szobra elé rövid megemlékezésre hívjuk az irodalomkedvelőket.
A július 2-án, pénteken 19 00 órakor kezdődő program keretében Nagy Gyula tanár méltatja röviden a XX. század második fele magyar költészetének jelentős alkotóját, majd a költő iskolavárosa három magyar líceumának diákjai: Béres Anna, Szilágyi Anna, Loga Szilárd, Berei Edina Edda, Boros Noémi és Szabó Bence szólaltatják meg a tragikus sorsú lírikust, László Zita, a Harag György Társulat színművésze pedig fellépésével teszi emlékezetessé a koraestén záruló főhajtást.
A szobor előtt díszőrséget a szatmári Dsida Jenő Cserkészcsapat tagjai állnak. Tovább »
Bismarck német kancellárnak egy kiváló egyetemi tanár, Schweninger volt az állandó orvosa.
Schweninger első látogatásakor százféle kérdést intézett a herceghez, a ki egyszer csak türelmetlenné lett és közbevágott:
– Sokáig akar még kérdezősködni és vizsgáztatni? Én a bajomtól akarok szabadulni és nem az ön kérdéseire felelni. Tovább »
Külföldi barátaival szemben még szokásokban is nagy magyarnak mutatta magát Liszt Ferenc. Amikor Saint-Saëns Pesten járt, meghívta vacsorára a Szikszai-étterembe. A menüt természetesen Liszt állította össze, ő ült az asztalfőn középen, jobbra Saint-Saëns, balra idősebb Ábrányi Emil.
Hozták a főfogást ingerlő piros lében, amelynek tetején aranyszínű foltocskák úszkáltak. Tovább »
Valahol hatvan és hetven
Között szétfolyva
Mint a vadméz
Forrás: szerző FB-oldala
„Mert hallatszott, ahogy supákolja” – mondta egy szomszéd tegnap este, és bár a kontextus szomorú volt, ettől a kifejezéstől felvidultam. Megértettem, miért lett olyan boldog az egyik osztálytársam, amikor a másik azt mondta neki, „puccpaszta”. És azt hiszem, ez a jó a nyelvben: hogy folyton lubickolhat az ember. Elmennek szavak, aztán egyszercsak visszajönnek, és velük egy világ érkezik ismét. Sperhakni, libling, bulándra, vájling – ezeket a szavakat már nem hallom, mindennek olyan modern neve lett. De hát az is jó, egészen boldog tudok lenni attól is, hogy valaki betankcsapdázik. Vagy mennyire megörültem, amikor egy pincérlány felkiáltott: „Haljon meg mindenki, s a férfiak kétszer!” Nyelvem együtt dobogott a szakításával és a csalódottságával, elvégre mindannyian azt hisszük, hogy örökké szeretünk és mindhalálig szeretni fognak. Vagy amikor a sofőr azt mondta a buszon, „csavarom a perecet”. Muszáj valahogy legyőzni a mindennapok malmát, valahogy felülkerekedni rajta. A nyelv csodálatosan működik, sokkal többet tud a világról, mint mi, akár örömünkben, akár elkeseredésünkben. Illetve tőle tudjuk, az ő révén, általa. Talán ezért is bosszankodom egyes nyelvművelő gesztusokon. Az én fülemet is megkarcolja, hogy minden magyar szinkronban „oda” kell adni az akármit, holott „ide” kellene, hiszen ez szegényedés, és a múltkor jót röhögtem egyik barátom gyűjtésén, akinek a boltban azt mondta az eladó: „elmegyek egészen hátráig, és megnézem.” Aki azonban konokul és fantáziátlanul műveli ezt, az oda jut, ahová a tanító a Puszták népében, aki gúnyt űz a kis Illyésből, mert az „áff”-nak mondja az eff betűt. A nyelvet nemcsak a tudatos réteg használja és használhatja, hanem mindenki, mert mindenki berendezi magának a világot. Magamtól megkívánom, hogy bérletet mondjak, munkanélküli segélyt, költséget, megkívánom, bár szelídebben, a környezetemtől is; ugyanakkor az én gyerekkoromat sokkal inkább képviseli a korner, a passz, az adminisztráció, mint a szöglet, az átadás, a költség. Amikor ez eszembe jut, kissé elszégyellem magam, bár továbbra is vannak elképzeléseim. Ne supákoljuk tehát azokat, akik vétenek egyfajta norma ellen, mert a végén még joggal mondják nekünk, hogy puccpaszta.
Forrás: szerző FB-oldala
Forrás: szerző FB-oldala
enyvszagu kárpit süpped alattam légytetemekkel
így telik el morzsák kupacával hosszan a nap
közbe’ teremtek lírai álmot szemlecsukódván
bomlik az ihlet elheveredvén terjed a bűz
Budapest, 2021. VI. 25.
Petőfi Sándor, Lisznyay Kálmán és Vachot Imre jó siller bor mellett együtt mulatoztak a régi híres csiga-vendéglőben. Vachot hamar „elkészült”, s hogy könnyítsen terhén, kiment.
Kevés vártatva Petőfi is kinéz, s az udvar egyik homályos szögletében megpillantja Vachotot, a ki a falnak dőlve nagy öklöndözéssel adta ki magából a beszedett sillert.
– Nos, mi van Imrével? Hol van? – kérdezte Lisznyay, a mikor Petőfi visszajött.
– Odakint van, Schillert fordítja – válaszolt Petőfi nevetve. Tovább »
régi üveg
a nedves homokban hever-
szerelmi jegyzet
üzenet
faragott szív
egy fába –
szerelmes üzenet
Forrás: szerző FB-oldala
A rajkó-zenekar legkisebb tagját kérdezték, hogy tud-e számolni. — Tudok, de csak nótával — felelte a kisgyerek.
— Hogyhogy?
— Így — hangzott a válasz. — Csak egy kislány van a világon. A faluban nincsen több lány, csak kettő. Három bokor saláta… Három alma meg egy fél. Szeretnék szántani, hat ökröt hajtani. Repülj, repülj hétpettyes katicabogárka. Huszonegy, huszonkettő, huszonhárom. Harminckettes baka vagyok én. Száz szál piros rózsa. Száztizenhatéves barna kislány. Tovább nem tudok számolni…
Színházi Élet, 1935/41 Tovább »
Egy miniszteri látogatás bizony nem semmi, vidéki oktatási intézmény életében aztán végképp nem. Ilyen rendkívülinek nevezhető esemény rendszerint lázba hozza a vendéglátókat, ha pedig az oktatás szolgáját külföldi vendégek is elkísérik útjára, akkor hatványozott az izgalom.
Az eset valamikor a hetvenes évek közepe táján történt. Tovább »
Pusztai Péter rajza
