HERCZEG FERENC
Húsz hektoliter borom termett. Azzal legközelebb dömpinget rendezek a borpiacon. Háromszor szüreteltem Badacsonyban. Az 1930-iki termést is eladtam, az 1931-es itt alszik most is hordókban, nincs szívem eladni, olyan kitűnő. Majd csak megisszák a vendégek.
— Az idei termés milyennek ígérkezik?
— Mint látja, permeteztetjük a szőlőt. Egészen rosszhiszemű dolog. Titokban mindig félek a bő terméstől. Mi a csudát csináljon az ember a borral? Hogyan lehet elég hordót találni?
Színházi Élet, 1933/32
Léggömbök a házon
A múlt nem múlt el. Az ajtón a yale zár alatt volt egy apró retesz. Balú egyszer azzal is bezárta a lakást, holott Zsiléta még nem jött haza. Amikor be akart jönni és nem tudott, pánikba esett, miért nem engedsz be?!, kiabálta, a fiú rohant ajtót nyitni. A lány akkor értette meg, mennyi mindennel küszködik minden váratlan boldogság ellenére. Tovább »
hogyha nem írok
minden szemhunyás
egy-egy ájulat-kocka
hogyha nem írok
Budapest, 2021. V. 13. / 23:57’30″/CEST Tovább »
– Ha most egy szikével, éles elménkkel, levágnánk – mondja Vadmalac.
– A gonoszságot is lehet? – kérdezi a Koma.
– Elválasztanánk attól, amire rátelepedett, az egészséges gondolattól…
Végignéz magán, jól áll neki a képzelt fehér köpeny, ez a meggyőződése.
– Nem jó, nem jó! – kiált fel a Koma. –Nincs amibe dobnunk a … szemetet. Nincs olyan szemetesünk…
Vadmalac, mint aki ocsúdik, bámul tanácstalan a Komájára:
– Gondolod, hogy onnan kimászik?
Forrás: https://ujnepszabadsag.com/

Doamne, Dumnezeule!
Trianon óta a románok és Románia minden rosszra jó magyarázat. Hogy elorozták a fél monarchia „tele spájzát”, mint egy fekete kabaréban kesernyésen sztendápolták tavaly vagy tavalyelőtt a tévében. Ez pontosan százegy esztendővel ezelőtt történt, a téma azóta is forró. Olvadt ólommal fölszaporított amúgy is forró kása. Tovább »
Korán alkonyul, ősz lesz újra.
Csatáit a nyár rég lefújta.
Jön október szín-légiója,
s megverten susog a diófa.
(Simon István: Ősz felé) Tovább »
KÖNYVNAP
A könyvnapon egy rajongó megkérdezte Karinthy Frigyest:
— Mondja mester, és minden könyvéből marad magának legalább
egy példány emlékbe?
— Ó hogyne — felelte az író —, volt már olyan könyvem is, amelyikből több ezer maradt…
Színházi Élet, 1933/25

Doamne, Dumnezeule!
Mnémoszüné most éppen alszik. Kár, mert nélküle nincs emlékezet, sőt, ő maga az emlékezet. Hogy a múzsák anyja is volt, most hagyjuk, akár hozzá is szokhattunk az efféle álláshalmozásokhoz. Tovább »
„Egy kis dunamelléki városkában a főváros közelében, nyugodtan, csendes békességben élnek a lakosok, csak az egyik helyi lap szerkesztője elégületlen, mert a szürke, egyhangú napokban nagyon kevés szenzáció akadt a lapja számára. A kaszinó kártyásai között, a kávéházi biliárdasztalok mellett, mosolygó asszonyok társaságában, mindig csak szenzációt keresett. Tovább »
(lerajzoltam Istent)
kék golyóstollal
lerajzoltam ma Istent –
szabályos kör volt. Tovább »
Boldogság, gyere haza
Majdnem egy évig éltek Zádonyon, aztán Madasztrécselyre költöztek. Balúnak ígértek ott egy állást, Zsiléta pedig kezdetben három iskolában tanított. Lakást vettek, és a lány mindent kifestett, a falat és az üveget az ajtóban meg a könyvespolcon. Úgy érezte, szebb nem lehet, mint ami történt. Tovább »
Ia ascultă / Ide hallgass
Acum m-așez în ploaie,
cu dârzenie și
cu capul dezvelit. Tovább »
Láncon a víz holdképe remeg
s a vederben fehér koponya-kő –
vajon merítő vagy süllyesztő ?
Túlnan ablakszem néz ki a falból,
éj iriszén, ég-pupilla,
bekúszik egy felhő árnya.
Megmondatott:
a lelke legmélyén minden ember költő
úgyhogy „költőségtekkel” ne legyetek túl elbizakodottak
tisztelt poéták
megaztán ha olyan alapos német állítja mint Gottfried Benn
neki csak elhihetitek szószerint idézem: Tovább »
Amikor Enrico Fermi Nobel-díjas atomfizikust megkérdezték, hisz-e a földönkívüliek létezésében, így válaszolt:
Már itt vannak közöttünk… magyaroknak hívják őket.
Legendás tudásuk, zseniális fantáziájuk, egymás közt beszélt különös nyelvük, furcsa angol kiejtésük miatt amerikai tudós-körökben tréfásan marslakóknak nevezték azt a mintegy 50 magyar tudóst, akiknek a XX. század legnagyobb felfedezéseit köszönheti a világ. Tovább »
Ma Istenben vagyok,
Bennem van az Isten,
Ma egymásban vagyunk,
Mint a van s a nincsen. Tovább »
tulipánok
táncolnak a mámoros szélben
boldogan
Ez tényleg a tiétek? Tényleg, mondom, és még bele se pirulok a hazugságba. A ti körülbelül úgy kijár a nemeslevél felmutatásakor, mint a mi, amikor a király rendelkezik. A fejedelmi többes családi szabadalma. Azt hazudtam, hogy amit most előveszek a fiókból (az eszcájgok közül!), a család nemeslevele. Nem a Nicolausé, mert minket kétszer is nemesítettek! Ez a második szakadozott, épp csak összeillesztettem a fecniket, ragasztás előtt van még minden. Körülbelül háromnegyede az eredetinek, negyedét felgyújtották a törökök az utolsó betöréskor – cifrázom a történetet, hogy minél borzasztóbb legyen, mert a kiállt viszontagságok tűzfényében annyival nagyobbak vagyunk mi, árnyékunk szerint legalábbis. Tovább »
Az erdélyi Transindex hírportál egy ideje következetesen foglalkozik az erdélyi magyar fotográfia huszadik századi személyiségeivel (mint pl. Bálint Zsigmond, Vilidár István). Legutóbb érdekes összeállítás olvasható/böngészhető Evellei László fotóriporterről, aki a napokban lett volna 80 esztendős, ám ssjnálatos módon, 75 éves korában külföldön elhunyt.

Evellei László
Tovább »
„Neked adom ezt a világot” – mondja Géza apja halálos betegen a fiának. Persze bonyolult ez az „apa”, hiszen későn találnak egymásra, az után, hogy a gyermek az anyai nagyszüleinél nevelkedik, aztán az anyjával és annak férjével él, és ez az egymásra találás sem végleges, Géza nem lakik ott, csak ritkán és mozaikosan. Tovább »
Nagyváradon 2011-ig Állami Színház néven működött együtt a magyar és a román társulat. Évekig tartó munkával, a legkülönbözőbb érvrendszerek latbavetésével sikerült a két intézményt különválasztani. Létrejött a Szigligeti Ede nevét felvevő magyar és a Regina Maria nevet viselő román társulat, és mindkettőhöz csatlakoztatottak különböző jellegű, már létező közművelődési intézményeket. Tovább »