Cseke Péter: Tulipán áprilisban

B. Tomos Hajnal: Miután nem ver fel

Ha majd nem kell macerás
számlákat fizetni határidőre,
asztalt teríteni,
zsíros párában fényezni késeket
s morzsánként gyűjteni érdemeket Tovább »

Cseke Gábor: Őszi nyitány

Az ősz hoz mindent, ami földi jó:
érik a szilva, az alma, a dió.

*

töröm a fejem és közben
töröm a diót.
körül a méla csönd:
hallod a világ-rádiót?

Keszthelyi György: A bérmunkás himnusza

– József Attilához –

Végy egy mély levegőt, besötétedett.
Ha látnád, ha bár sejtenéd
te félárva, hogy anyám ezüst haja is
éppen így és éppen ilyenkor… Tovább »

Fadgyas Tibor: Vízszintesen

Forrás: szerző FB-oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Eltelik az is

Csak a cicák, ők jelentettek valami vigaszt a sivatagban. Persze ők is úgy lettek, ahogy ebben a családban lehettek. Lurkó egy nap hazahozta Szaffit, mama és Zsiléta hiába tiltakoztak. Mindketten tudták, hogy egy macskának porond kell, oltás, étel, vagyis törődés, és ha saját magukkal is alig tudnak törődni, akkor hogyan törődnének mással?! De Lurkót nem érdekelte, amit mondtak, ott hagyta, ő meg ment Vadócra. Tovább »

Hadnagy József: Munkagyűlés a fedélzeten

(Jegyzőkönyv)

„Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék,
Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,
A színek selymét és a hangok ércét
Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.”

(Tóth Árpád: Szédület)

Öt érzék, azért hívtalak ma ide,
mert fontos dolgot kell tőletek kérnem;
eddig csak látásomra hagyatkoztam,
s most ím belátom, meg kell ebből térnem. Tovább »

Cseke Péter: A föld méhében

Bölöni Domokos böngészője

A TANÚ IS KÉRDEZHET

Bíró: Felhívom a tanú figyelmét, hogy miután már valamennyi kérdést megválaszolta, maga is kérdezhet.
Tanú: Köszönöm, És hogy van a kedves felesége?

Színházi Élet, 1932/43 Tovább »

Keszthelyi György: Falak

A kitapétázott falak mögött
többnyire rossz hírek keringenek,
azonosítatlan, egyhangú portrék,
szemből, profilból, akár a bűnözőké. Tovább »

Para Olga: Szomorúfűz

szomorúfűz
az ablakom alatt Fiam
ketten siratunk

Cselényi Béla: Egy elmenetel

— Szegény Gabi hogy’ elment…!
— Hová ment?
— Bukarestbe. Tovább »

Oláh István: Ősz a Marson

Bon vojázs, a Marson most ősz van éppen. Így búcsúztam a Földtől, bár nem is tudtam franciául. Mindenképpen tanulságos: úgy is el lehet menni valahonnan és egy akármilyen nagy utazásra, hogy az ember anyanyelvén kívül egyetlen mást sem beszél. És tolmács sincs sehol. Milyen az ősz a Marson? Az amerikaiak, kínaiak, oroszok, arabok legfönnebb egy évtized múlva fogják látni, amit én már láttam. Ez egy egészen más világ, mondja majd az űrhajós, aki elsőként száll ki, vagy csak utánam, mert mondtam, én már voltam ott fenn, és lehet, azóta se jöttem vissza. Épp mert annyira más. Ott üldögélek egy valamilyen kutatórobot mellett, dög vagyok, hogy felálljak (a negyedik bolygón: föllebbenjek), és megnézzem, kik lőtték föl onnan a Földről, amely egy olyan fényes pont csupán az égen, mint a többi. Biztos, hogy van valami azonosító felirat, egy cégjelzés a roboton, mert majd a gyarmatosítás második szakaszában egyáltalán nem mindegy, milyen földi nyelven írott szöveg olvasható a karosszérián. Akkor már hivatkozni lehet erre, helyszíni fotókkal igazolni, hogy az a kráter és az a lanka a miénk az optikai határig, nem pedig a tiétek. Különben is a területet már telekkönyveztük a Földön, telekhappoltuk, megvan a közjegyzői hitelesítés plusz okmánybélyeg. Csupa ilyesmiről beszélünk, sőt, pofázunk, amiből még háború is lehet, csak arról nem, hogy milyen a marsi ősz. Pedig az a legfontosabb ebben az egészben.

Fadgyas Tibor: Romlás

Forrás: szerző FB-oldala

Demény Péter (Ivan Karamazov:) Zsiléta könyve

Virág a réten

Senki nem várta az állomáson, csak Misi. A fiú ott lakott a negyedben, udvarolni kezdett neki, türelmes volt. Érte ment a kocsijával, egyszer még Nagyvajúdra is elvitte.
A kitartás és a család meghozta a gyümölcsét. Amikor elvégezte az egyetemet, Brikett már megnősült és a feleségéhez költözött, Lurkó viszont otthon maradt, a barátaival későig meccset néztek, cigiztek, söröztek és hánytak. Tovább »

Eugen Jebeleanu két verse

Választóvíz

Ittuk a tüzes italokat
ifjú fenyők italát mely lassan melegít
alkonyok és makacs vereségek italát
seprőjük vázát súlyosan ülepítő italokat
borostyánkő italt amely így szól „Hozsánna
annak ki meg nem született
de soha annak aki él” Tovább »

Nagy Anna: A szél, az idő…

(törékeny konstrukció)

Kettészel ez a szél minden házat
Hiába meszelsz kékre egeket
Valami, ami a csendnél halkabb,
Valami, ami csak reád hallgat
Átcikáz, mint a zizzenet
Lesunyt fejek, tetők felett – Tovább »

Boda Edit: Lápi jegyzetek V.

Bologna – Brassó

A minap kezembe akadt
pergamenpatkány talán
még hallotta a hangját. Tovább »

Fadgyas Tibor: Taplógomba

Forrás: szerző FB-oldala

Cseke Gábor: Két konok fej

markomban két kemény dió
összeszorítva
recsegés-ropogás
közepette
feszülnek egymásnak Tovább »

Faluvégi Anna: Tavasz

nagy felhővitorlák
szárnyalnak magasan
a smaragdszínű fű
szétterül foltokban Tovább »

Cselényi Béla: régi szieszta

piros vázára
pingált gyermekkoromat
bámulom bambán

Budapest, 2021. IV. 25.

Keszthelyi György: Csendélet lókoponyával

Forrás: szerző FB-oldala

Nászta Katalin: háromszor három sorban

vigyázz
kit látsz
kit érintesz meg, ember! Tovább »

Bölöni Domokos böngészője

DEMOKRATIKUS KOKTÉLOK

Koktél, cocktail, kakasfark — kevert pálinka, angol találmány, vagy inkább amerikai: nyilván onnan nyerte nevét, hogy tarka, mint ama tüzes és hetyke baromfikirály farktollazata, s hatása is kitör belőled — néhány jól kevert pohár, s úrnak érzed magad a világ legválogatottabb és legelőkelőbb szemétdombján és tyúkketrecében. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights