Visul lui Paul Verlaine / Paul Verlaine álma

Visez femeia, tainică, încă,
Caldă, fină, Nălucă mare, slăvită,
Nicicând altă și nicicând unică,
Care mă-nțelege, care să mă placă. Tovább »

(Barátky Gyula emlékére)

Álmaimat adom az esti árnynak,
Színes mezeimet a szivárványnak.
Hadd bámuljanak ott fenn a csillagok,
Kilőtt labdáim lidércvillanások. Tovább »

Azt suttogták a kerubok
s szerte a tobzódó burjánok,
hogy rút és közönséges vagyok –
ezért messze menekültem,
mint Isten elől az első asszony,
hogy bűnömet rejtsem. Tovább »

A kappeli tejleves-kanalazgatás Albert Anker 1869-es festményén – Wikipédia

A tejleves és a céklaleves színben sem hajaznak, ízben sem; ráadásul az egyik egy múltbani béke, a másik egy esetleges (jövőbeni) háború jelképe…
Az élénkpiros szláv borscs és a hófehér svájci Milchsuppe egyaránt történelmi-nemzeti eledel, de míg az orosz (posztszovjet)-ukrán-lengyel térségben népszerű finom leves ’származása’ újabban szinte vérre menő viták tárgya, a beletördelt kenyérdarabokkal fogyasztott svájci meleg tejről a 16. századi vallásháborúk kora óta a békés kompromisszum jut a hegyi ország lakosainak eszébe. (A fegyverrel egymás ellen vonuló svájci katolikusok és protestánsok a nagy hegyek aljában meghúzódó Kappel mellett az egymásnak feszülés előtt megettek egy hatalmas adag tejlevest, és utána már lemondtak a vérontásról…) Tovább »

(Lomtalanítás)

Köd lopakodik utánad
Utcádon áramlik a bánat.
Itt Wesselényi Polixénia
Olaszországi útinaplója
Két lyukastalpú bakancs között
Áttetsző lapjait szél cibálja Tovább »

1.

Itt a parton még fel-fellendül a szél,
ott a Dunán, már nincsen dinnyehéj…
érdes hajó-ormányon kiált a sok ember,
e helyt ül József Attila, őrzi a magyart! Tovább »

üveghangok karcolják
beléd az érzést
sápadt szavak
remegni hagynak
félelem ízű a nyálad Tovább »

Éjfél van. Csend. A nyitott ablak
testemre hideget lehel.
Elmém egy fura hangra hallgat:
az éjszaka kint most delel; Tovább »

– Németh László erdélyi kapcsolatai a Készülődés korában –

„Itt állok és várom, hogy mellém gyülekezzenek mind, mellém gyülekezzetek ti, akik együtt csüggedtetek velem a viharban, mint tépett madarak. Énekeljük új idők új arculatát!”
A mindössze tizenhét éves ifjú a nagybányai nyaraló gyümölcsösében, „az ifjú lelkesedés hajóján” hirdet programot, 1918. október 15-én, a nemzeti katasztrófa előestéjén. Megsejtette vajon, hogy valóban új idők, új arculata van kialakulóban a nemzeti történelem kohójában? Lett légyen bármiképp, de e sorokban ott rejlik a csírája a később vállalt vezérszerepnek, amelyre esztendők fordultával, már konkrétabb célokat tűzött maga elé: a magyar szellemi erők organizátoraként küzdeni a két hazug Magyarország közt egy harmadik föltámasztásáért. Tovább »

Fekete szakasz

Mama meghalt. Lassan roskadt össze, végül már enni sem akart, anyu nem is etette, csak Zsiléta, amikor hazajött a munkából. Hogyhogy nem akar enni, hát muszáj ennie!, jelentette ki, és megetette a pépes kajával. Közben elmondta neki szépen, milyen nehézségeket okozott konok gőgjével. Mama szemét elfutotta a könny. Tovább »

Ha másért nem, mert te látsz meg
s őrzöl retinádon míg élsz,
(nem írhatok szemfenéket
mert lenne, aki nem értené) Tovább »

dominókockák
nyersszínű hangulatát
átélni megint

Budapest, 2021. IV. 28.

a nagy diófa alatt kicsi ház
lombját rázza a vad szüreti láz,
s a cserepekről lepereg a szó:
kemény dió, csupa kemény dió! Tovább »

nem tévedsz
ha öröknek hiszed
pedig változik minden
és mégis állandó Tovább »

Nincs lelkiismeret-furdalásom. Hogy a saját lelkiismeretembe fogok belefúlni, ha majd meghalok. Hadd áruljam el az utókornak életem legnagyobb tanulságát. És itt megállok, tulajdonképpen azt se tudom, melyik az a tanulság, és hogy van ilyen egyáltalán. Ha van: hogy Franz Kafka vagy Madách zseniális intuíciójából tudom, nem élhetsz úgy, ahogyan szeretnéd, és ez felér egy újabb, ki tudja, hányadik kiűzetéssel. Ellenkezőleg, úgy kell élned, ahogyan valami furcsa transzcendens, valami metafizikai erő – nem az isten, nem, nem – arra kényszerít, hogy mégis élj. És amelyik pillanatban megszabadulsz ettől a kényszertől, valóban rájössz arra, hogy élsz.

Jelen nélküli öröklét / Viață fără prezent

Amikor Teogóniában éltünk, ó,
Múló, szkeptikus éveink sora!

Azonban te, aki a munka
Nimbuszához elszegődtél, nem tudhatod mi az értéke az árulásnak.
A sarjerdő árapálya és a lélek-
Algák – mialatt a balkáni szomj
Leégeti az isteni kukoricatáblákat
A kollektivizált mezőkön. Tovább »

Várom a reggelt,
mikor ráérős szusszanásokkal
behozod szobámba a kávét
és meséled lezseren, Tovább »

Én visszalépek pár évtizedet,
örök vadászmezőkre költözött
elődök nyomán keresek vizet.
A hegyen táborozó fák között Tovább »

Elő- és utószó

Magyarországon a régi költők nagy ívű gondolatai vezettek el az első kétnyelvű antológiák létrejöttéhez, akik szükségét érezték a maguk munkásságán túl, a világirodalom legszebb gyöngyszemeit nyelvünkre átültetve összefoglaltan közreadni.
Először Szerb Antal úttörő válogatása látott napvilágot a világirodalom klasszikusaiból 1944-ben, majd Kardos László szerkesztésében a Száz vers, c. kétnyelvű antológia 1955-ben. Tovább »

Kedves Barátom, ha úgy képzeled a fejlődéstörténetet. ami itt nemsokára elkezdődik, mint a földit, akkor ezzel egyszer s mindenkorra leszerepeltél. Hogy valami a most még vagy már nem létező marsi tengerben néhány millió év múlva kikecmereg a partra, előbb kétéltű, aztán hüllő, és a homokba lerakott tojásokban ott mocorog a holnapi világnak a holnaputániba átörökített rettenete. Úgy gondolod, hogy mindaz, ami megtörtént nálunk (helyzettudatom számol a tényekkel: nálatok) a Földön, univerzális? Tovább »

MIKOR NAGY AZ ÜNNEP?

„Maga, azt hiszem, nagyon szereti az italt!”
„Á, dehogy! Legfeljebb nagy ünnepen iszom egy kis konyakot.”
„És mikor van magánál nagy ünnep?”
„Amikor egy kis konyakhoz jutok.”

Színházi Élet, 1932/47 Tovább »