Elnézem magam, mint testemen kivül álló,
amint körbejárom a Szfinxet,
levetem szandálomat
és kéjesen merítem mezítelen talpamat
a forró történelembe – Tovább »

Két méter tizennégy centi

A boldogság a kert alatt jár,
két méter tizennégy centi,
babakocsit tol a boglárkás réten. Tovább »

FINOM VENDÉGLŐ

— Mondja pincér, mit ajánl?
— Remek paprikás csirkét, szűzsültet hálóban, sült liba-elejét burgonyával, kecsegét—, de ahogy magát elnézem, úgyis debrecenit fog rendelni tormával.
— Honnét veszi, hogy én debrecenit rendelek?
— Mert más úgysincs.

Színházi Élet, 1932/40

Azért adtak

Aztán a stoppolások. Szorongatta a kevés pénzét, amelyik többnyire a fele se volt annak, amit elvártak azon a távon. Nagyvajúd-Cserepes, Cserepes-Toklyó, Toklyó-Zádony – így ment haza; ha szerencséje volt, akkor Cserepesről egyenest Zádonyra vitték. Akadt, aki megfenyegette, amikor rájött, mennyit adott, kiáltott utána a kocsiból, főleg, mert gyakran semennyit sem tudott adni. Egyesek meg másféle fizetési módokat ajánlottak, azok mellől egyszerűen kiugrott. Tovább »

A szárnyak és a föld

A madár olyan mag amelynek szárnya van
de őt a föld nem szereti
gyökeret csak ott ver hol szél-szántotta
levegőben nyílnak hullnak levelei

Csont és virág

Levegő a virág
és virág a levegő
és úgy fáj minden csontom
az elszállni készülő Tovább »

A szerző illusztrációja

Kigombolt, kávébarna, kötött mellénye árasztotta magából a hideg párát. Ott állt a mélyben, maga sem tudta mióta, a víz sípcsontja közepéig ért.
Liftakna, lichthof.
Ontotta emlékeire épült bánatát. Hogyan és miért? Értelemszerűen? Megérdemelt vagy kierőszakolt múlt ez? Kabátját elhagyta egy betonemeleten. Szemben a régi, föld alá zuhant lift. Tovább »

a statisztika utcában
van egy sárga ház
ott halnak a negyvenévesek

Budapest, 2021. IV. 23.

egyszerűnek lenni
mint a gyermek
őt ölelni
etetni becézni
jönne mind Tovább »

A könyv és a szerzői jog világnapja az UNESCO 1995. évi párizsi konferenciáján kinyilvánított, évente április 23-án tartott nemzetközi akciónap: a könyvek és az olvasás ünnepe. Az ünnepet először a következő évben, 1996-ban rendezték meg, azóta több mint száz országban jegyzik. Tovább »

*

Úgy futok

Egy koratavaszi nap benézett a róka az udvarba,
nem látott mást, csak bimbózó barackfát.
Azóta a fagy szétrágta a pille-szirmokat. Tovább »

Első pillantásra úgy tűnik, hogy nem nagy a hasonlóság a jégkorongozás és a labdarúgás között.
Kezdetben ugyanis roppant egyértelmű volt minden. Az egyikben, jó keményen beöltözve, korcsolyával a lábon és hokibottal a kézben egy korong után rohangálnak, a másikban lenge sportszerelésben egy labdát kergetnek. Tovább »

MÉRGESHETEK A VÁLÓPERESEK TORNYÁBAN

A Zürichi-tó vidékén egy hatalmas vártorony áll: a válóperesek tornya. Ide zárták a korai középkorban azokat a házastársakat, akik el akartak válni egymástól. Előbb pár heti próbaidőt kellett a toronyban tölteniök, mégpedig bezárva egy közös szobába, ahol csak egy szék, egy asztal, egy ágy volt.
Még lélegzeniök sem lehetett egymás nélkül. Az ebédet úgy kellett megenniök, hogy férj a feleségét ölbe vette. Vagy fordítva. A toronyszobán csak egy ablak volt, az asztalon csak egy pohár, az ágyon csak egy támla. Ahogy az esküvő utáni mézesheteket, úgy kellett most egymással a ’mérgesheteket’ tölteniök. És számtalanszor megtörtént, hogy azok a házastársak, akik engesztelhetetlen gyűlölettel vonullak be a „válócellába” —, mire kijöttek, még jobban összeszoktak, mint valaha! De ha a toronypróba után is változatlanul fenntartották válási szándékukat, nem lehetett rajtuk segíteni. A bíróság öt perc alatt jogerősen elválasztotta őket.

Emőd Tamás

Színházi Élet, 1932/39

Minden elkezdődött
Egy csésze teával,
közted és köztem.
Édes lett mint a görögdinnye,
szomjunkat oltva.

(Lendvay Évára gondolva)

Még friss ismerkedésünk korában,
(te lenge nyári ruhában)
mentünk karod karomba fűzve
fel, a Kapu-utcán,
valamin harsányan nevetve,
mint két egykorú kamaszlány, Tovább »

haljak, ne haljak
csak meghalljalak
hogy meg ne haljak

2020.03.15

Virágárus

derékból szinte térdig görbed – öreg-
-feketében, szinte történelmien,
két lépésnyire a hajléktalanságtól,
háromra egy meseízű halhatatlanságtól,
négyre levedli magányos bábállapotát
és minden köztesség nélkül lepkévé
magasztosul, kiröppen a szűk, fonott
kosárból, körbelibben az aszfalton
haldokló pipacsok között.

Szerző festménye

Tovább »

mondj egy szót
egy mondatot
gondolatot
mi meghatott Tovább »

Si je regarde tout à coup ma véritable pensée, je ne me console pas de devoir subir cette parole intérieure sans personne et sans origine; ces figures éphémères; et cette infinité d’entreprises interrompues par leur propre facilité, qui se transforment l’une dans l’autre, sans que rien ne change avec elles. Incohérente sans le paraître, nulle instantanément comme elle est spontanée, la pensée, par sa nature, manque de style.
Mais je n’ai pas tous les jours la puissance de proposer à mon attention quelques êtres nésessaires, ni de feindre les obstacles spirituels qui formeraient une apparence de commencement, de plenitude et de fin, au lieu de mon insupportable fuite. Tovább »

Turner festménye (1839)

turner tengert fest
nem szabadságot
nem szerelmet
egyszerűen csak tengert Tovább »

Billy Chee

Elindult az Úristen nehézlovassága,
hólyagosodik a föld fekete kérge.
Állok a diófa mellett egy délelőtt,
és hallom a száraz fűszálak között,
a zsenge füveken a várva várt
tavaszi eső utáni hadi dübörgést. Tovább »

Legelőször tán az Arno fölött átívelő Ponte Vecchión láttam. Egy percig Szerb Antal szemével akartam Firenzét nézni, az Utas és holdvilágot idézgetve félhangosan. Holdvilágnak világa: az Ómagyar Máriasiralom huszadik századi színeváltozása, amiben élt és amibe belehalt Szerb Antal. Lakat lakat mellett, egy-egy kisebbet is a nagyobbra zártak, tán egy olyan szerelmi mágia jelzéseként, amit érdemes körbejárni. A lakatot világszerte fiatalok kattintják a hídak korlátjára. Tovább »