Debreczeny György: egy kerthelyiségben elbeszélgetünk
kollázs és hommage à Tóth Imre
az utolsóutáni idők szentjei
már az utcákon vannak
vagy a COVID-osztályokon
engem gimibe járattak a szüleim
hogy legyen belőlem valaki
de költő lettem
könyvek szerzője és könyvtáros
nem pedig igazgató vagy főszerkesztő Tovább »
A költészet világnapjára a csodálatos Kosztolányi:
„Azt tapasztaltam, hogy az izgatott emberek általában jól fogalmaznak. A halálra ítélt a vesztőhelyen ritkán kezd ilyenféle körmondatokba: „Van szerencsém kijelenteni, hogy nem zárkózhatom el annak megállapításától…”, hanem többnyire tárgyilagos, nemegyszer ötletes is, és minthogy erőszak fojtja belé a szót, a dolgok elevenjére tapint azzal a szokványos, de soha el nem csépelhető fölkiáltásával, hogy: „Éljen a szabadság!” Éppígy cselekszik az is, aki papír vagy pénz híján kényszerül rövidségre. Még sohasem olvastam egy sürgönyben, hogy valaki a nagy Élet csókos lovagjának vagy új utak bús szent apostolának nevezte volna magát, abból az egyszerű okból, mert ezek a zöldségek helyet foglalnak a papíron, és pénzbe kerülnek a sürgönyhivatalban. Aki kedvesével egy vidéki pályaudvaron akar találkozni, ezt sürgönyzi: „Esti gyorssal érkezem, várj a kijáratnál.” Ez a legszebb líra, csupa szerelem és csók, emellett világos, célratörő is, mintaképe a jó fogalmazásnak. Minden költőnek, regényírónak figyelmébe ajánlom.”
ha a folyók más irányba indulnak
a kiszáradt mederben ott ragadt kavicsok
ugyanazok
maradnak míg újra jön a víz Tovább »
(a költészet világnapjára)
Nem baj, ha lehull
a tekintet,
ha elsorvad a szem,
mely ma még
látta a folyó fodrát, Tovább »
A tudás nemcsak gőgössé tehet, alázatossá is. A szív, a bensőd határozza meg, mit kezdesz azzal, amit tudsz, mire viszed, minek tartod, hogy viszonyulsz hozzá. Az ismeret kötelez is arra, hogy add tovább, ne tartsd magadnak. A lelked őriz attól, hogy elszállj s csak magadnak tulajdonítsd, mintha tiéd lenne az érdem. Tovább »
A Verebek utcája hamuszürke,
viskó viskó hátán, számozatlanul,
betört ablakok, szétesett kapuszárnyak
szentesítik a feddhetetlenséget,
elriasztják az egyenruhát. Tovább »
agyamba mint szú
az iskolai padba
behatol a múlt
Budapest, 2021. III. 20.
A feketerigó szerelmes éneket
kiált világgá torkaszakadtából.
Zsong a porszürke város,
mint egy hámor. Tovább »
Hogyha az idén a pandémia ellenére is megtartják az olimpiát, akkor minden bizonnyal jobban megbirkózunk a japán nevekkel, hiszen az európai ember számára amennyire egyszerű a Felkelő Nap országának a zászlaja, olyannyira bonyolult ezeknek a neveknek a kiejtése, még akkor is, ha szerkezetük a magyarhoz hasonló: a családnév után következik a keresztnév. Tovább »
Csipetnyi föld,
rögeiből
Kodály-muzsika
árad a forró
esti ködben… Tovább »
mikor valaminek nincs gazdája
gazdátlan egész háza tája
elönti a gaz, a dudva
lehetnek közte kincsek bár
de a káosz eltakarja
mert rend nélkül
semmi sem az, ami
kell a kigondolt megtervezett
keret, alap
ahol helyükre kerülnek
az aranyak Tovább »
ZERKOVITZ BÉLA kérdezi:
— Közel harmincesztendős muzsikus-pályámon minduntalan beleütköztem egy idegen szóba. Ez a szó: sláger. Most már arra szeretném kérni a bölcs Színházi Életet, mondja meg, hogyan lehetne ezt kifejezni magyarul egy szóban?
Incze Sándor főszerkesztő:
— Azt még viseljük el, hogy a sláger szó idegen. Csak maguk a slágerek legyenek magyarok.
Színházi Élet, 1931/15
Lassan úgy nézek ki, mint egy tobzoska. Baltafej-pikkelyű tobzoska. A jó könyv olyan, mint fejszeütés a hátba, beleremeg a szívem. Igaz ugyan, hogy még nem dobtak hátba fejszével, képzelőerőm viszont mindig kisegít. Ahogy kinyílik a könyv, emelkedik a balta, a mozdulat ívet rajzol, akár a szivárvány. És hogy a szivárványkapu miként nyílik? Hát úgy, ahogy a könyvek. Van kulcsom hozzájuk? Nincs. Tárulj szezám! Vagy tárul, vagy nem. Tovább »
Ismerem a Mindenhatót,
ki úgy pihen a répaföldeken,
mint bolyhos-nagy fellegen
s a lehajló kegyelmet
mely szántja-veti, míg kedvét leli
itt lenn a lelkeket. Tovább »
Március reszket,
sapkáját, sálját,
bélelt kabátját
eltette jövőre, Tovább »

Szondi két apródjának XXI. századi utódaként pengeti hangszerét és mondja a magáét, akárhova kanyarodik az útja. Mintha nem is érdekelné Dinnyés Józsefet egyéb, mint a szó, a szárnyaló, a bíborba vagy a gyászba öltözött, a végtelen időben költészetté nemesült édes anyai szó. Nemzetmentő szerepet vállalt magára, aki nem tud és nem is akar elmenni orra buktatott emlékeink, szellemi és tárgyi értékeink mellett. Lehajol hozzájuk, leporolja azokat és beteszi tarsolyába. Tovább »
Garcsin völgye oly magasztos, tündérkert, szép varázslat,
Sziklákat élez a szél, s kidönti a fenyőfákat.
Nagyapám ökrökkel vontatja, s felszántja az avart,
Feltör a forrás, Samu, ne dobd el az égő szivart!
Szólt a Remete, és egy marék széna füstje felszállt,
Elvérzett a nagy háború, s nagyapám tovább kaszált. Tovább »
ejtett összefüggések
egész sora vagy
úton sohaországba
jellemeztél – Tovább »
Hihetetlen, milyen hullámvasúton ülök.
*
Reggel ki(s)írom bánataim, amik összegyűltek éjszaka bennem.
Felöltöm optim(p)ista arcom, s nekikezdünk az aktuális letudandónak.
Mert a vége mindennek ugyanaz: na, ez is megvolt.
Ebéd, mosogatás, takarítás.
Úgy általában minden. Tovább »
gyermeki búskomorság
nincs neve a furcsa félelemnek
nincs barnája a havas háztetőnek
modern sárgás színű a bakancs vastag talpa
dombor-pecsétnyomó
mégse vigasztal meg Tovább »
a lyuk / gaura
nem tudom, miként s miért kerültem
tíz kilométerrel a Föld fölé,
egy fekete lyuk közelébe, úgy tűnt, épp csak felébredt
és cselekedni készült.
szénaboglyányi volt, reméltem, odébb taszítom,
de nem tudtam, hogyan közelítsek hozzá
és miként taszítható el egy
fekete lyuk. Tovább »