Demény Péter (Ivan Karamazov): Az okosság árnyalatai

Csíky András Kossuth-díjáról

Mi egy színész?
Egy játszó okosság.
Bizonyára nem ez az egyetlen meghatározása – remélem is, hogy nem. Csíky András mégis ezt a benyomást kelti bennem.
A forró okosság.
Hiszen van hideg is, cinikus, rezzenéstelen. Az ő arca, az ő mozdulatai azonban mindig valamilyen forróságból jönnek. Tovább »

A. Gergely András: Vallomás vallomásáról vallok

Képzelt interakcióban a bácskai kisebbségi Végel Lászlóval

Olvasom kötetét, választott kitüntetett műfajának egyik volumenét, s tizenöt oldalanként morgok. Ismétel, újra idéz, újra ugyanazt. Tán nem veszi észre? Nem szólnak Neki előolvasói, szerkesztői? Nem lapoz eleget, mielőtt véglegesnek lát egy művet? S ha megvallom, zavar ez az érintőleges „felszínesség”, vallhatom-e, miért? Tovább »

Cselényi Béla: rövid a tavasz

mint költői ihlet

jön az éterszagú tavasz
klinika felé tartó fűzfasora
hol a balkáni gerle megjövendöli
hány esztendőd van még Tovább »

B. Tomos Hajnal: Kávé-adalék

A keser-édes Frank kávé – ez volt az egyetlen „feketeleves”, melyet a hatvanas években a Barcaságban ismertünk és fogyasztottunk. De mi sem volt jobb, mint reggel egy ilyen érem nagyságúra préselt, cikória-őrleményt frissen fejt, forró tejjel elegyítve meginni ! (Ezt a dobozt most találtam a csűrben, nagyanyám a varrókészletét tartotta benne sokáig.)

Báró Eötvös József gyönygyszemeiből

„Eötvösnek kora ifjúságától kezdve szokása volt kis zsebkönyvekbe írni munka vagy séta közben támadt gondolatait és ötleteit, melyeket azután műveiben felhasznált. A Gondolatokat is ilyen feljegyzésekből állította össze. Az eredeti zsebkönyvecskéket azonban kevesen látták…

(Lukinich Imre: Eötvös József Naplójegyzetek – Gondolatok 1864-1868, Előszavában írta. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1941.) Tovább »

Tóth Mónika: tenyered

A tenyered,
alázatos fészke
a szívem vágyának.

Cselényi Béla: A görögdinnyék vércsoportja

(2021. március 10-i álmom)

Másfél kicsi görögdinnyéből fejhallgatót szerkesztek mikrofonnal. Bal fülemen 0-s vércsoportú görögdinnye van; vízízű. Jobb fülemen AB vércsoportú a dinnye; elég éretlen. A szájamnál lévő „mikrofon” Rh-negatív. Vérvörös belű, finom, édes.

Budapest, 2021. III. 15.

Rákász György orgonaművész ünnepi házikoncertje: a Rákóczi-induló

https://www.facebook.com/watch/live/?v=496637228407914&ref=watch_permalink

Németi Rudolf: Amivé leszünk

Beléveszünk a fák s füvek
örökzöld rettenetébe – az erdő
feltartja hattyúnyakát: lássék
felsebzett hátunk, a puffadt
formátlan ízületek, a roncsolt
izmok és csontok. Egy bizonyos:
csak a füvek, fák, madarak
– amivé leszünk egykoron –
ismerik a túlélés nyelvét.

Replika-vers egy facebookos nyelvészkedésre

…az újdonsült oltakozás szó kapcsán. A kommentelő az angol nyelvet hozta példának, ami a fejlődés gyorsaságát illeti, egyúttal az angol világnyelvi privilégiumával is lengette a zászlót. S mert pont mára esett a csörte, összekapcsoltam nemzeti ünnepünkkel. Tovább »

Székely Ferenc: március

március idusán
mindig kifeszítek
egy nagy kék zászlót
a lélek folyója fölé
ahol a völgyek
zárnak Tovább »

Fülöp Kálmán: Gyönyörű teher

Nem öltözöm be önnön
selyemmaszlagomba,
szavak röpítik világba
egyre apadó forrásaim, Tovább »

Steigerwald Tibor: Bodvaji vashámor

Forrás: szerző FB-oldala

Markó Béla: Ki fordítsa Amanda Gormant?

Igazán felemelő volt, amikor Joe Biden amerikai elnök beiktatásakor a huszonegy éves Amanda Gorman elmondta The Hill We Climb (A domb, amelyet meg kell másznunk) című költeményét. Amiről szavalt, az volt az igazi Amerika. És hogy ő szavalt éppen, egyszerre volt tiszteletadás a feketéknek, a nőknek, a legfiatalabb nemzedéknek és persze a multikulturalizmusnak is! Micsoda telitalálat, gondoltam, néhány percbe ilyen hitelesen ennyi mindent belesűríteni. Így gondolom utólag is. De bevallom, Amanda Gorman verseinek holland utóéletéről olvasva a híradásokat, némi üröm is vegyült az örömbe. Tovább »

Cselényi Béla: kicsit kellemetlen

motyog magában
hátát görbén tartja
piszkálja az orrát
de sok mindent tud
sokszor tőle kérdezik meg
az eszes szakemberek
mi merre hány méter Tovább »

A. Gergely András: Egy este a meggyötört valósággal

Átlapozásnál többre érdemes

Kivételesen, szinte választékosan képtelen állapot a mai: úgy jött össze ez a hétvégi olvasás-terv, hogy röpke számítás szerint 2223 oldal jut a weekend-örömöknek elolvasásra, a fennmaradó idő szinte teljes egészében a reflexiók megírására. Két tudományos kötet, egy vaskos publicisztikai válogatás, egy regény és egy ezer oldalnál is vaskosabb Festschrift „rövid szemlézése” a fejadag. Tovább »

Farkas József György: Vásárhelyi Győző/Victor Vasarely – Antony/Párizs, Aix-en-Provence

Vásárhelyi Győző (1906-1997) Pécsett született, de két éves korában szüleivel Budapestre költözött. 1921-től francia és német nyelvű üzleti levelezést tanul és felső kereskedelmi iskolai érettségi bizonyítványt szerez. Közben egy festőiskolába jár esti aktrajzolásra, emellett megtanulja a festék-előállítást, a vászonalapozást, a keretkészítést is. 1925-től segédkönyvelő a „Labor” Gyógyszer- és Vegyészeti Gyárban; itt kapja első reklámgrafikusi megbízásait. Egy grafikai pályázat nyerteseként kijutott Párizsba, 1930-ban pedig végleg a francia fővárosba költözött. Hosszú élete során Victor Vasarely néven a nonfiguratív művészet világhírű alkotója lett, munkássága eredményei a legnagyobb francia múzeumok büszkeségei. Tovább »

Fülöp Lóránt: Kolozsvár

Multiexpo * Forrás: a szerző FB-oldala

Bölöni Domokos böngészője

MIÉRT IS ÉL MÉG?

Kosztolányi Dezső egyik lap szerkesztői üzeneteit csinálta néhány év előtt. Egyszer kezébe került egy vers, amelynek ez volt a címe: „Miért élek még?”
A költő elolvasta a verset, és a következő üzenetet írta rá:
„Miért élek még?” Azért, mert nem személyesen hozta el versét szerkesztőségünkbe.

Színházi Élet, 1931/6

Demeter Mária: A hóember

Fényes olvadás
a múltunk tisztasága.
Emlék sötétül –

…Egészen kicsi hóembert gyúrt kicsi lányom, tenyerében oltalmazón hazahozta , hogy maradjon, nem akarta elhagyni. Ágya mellé tette és nézte – nézte, ahogy olvad  – tűnik, vízzé lesz. Értette ő, hogy melegben a hó elolvad, mégis megsíratta. Tovább »

Cseke Péter: Evezősök alkonya

Nászta Katalin: Kinek

megunta Isten a csetepatét
nem nyel le több galuskát
gondoljátok át mit játszotok
kinek játszhattok már Tovább »

Cselényi Béla: Ami meghatároz

Mért lehangoló
a három spray-süvítés?
Három pont: egy sík.

Budapest, 2021. III. 13.

Schunk Péter: Ma már mindegy

Lekapcsolta a tévét és lefeküdt. Másnap korán reggel le akarta tudni az egészet. A sorbanállásnak még a gondolatától is borsódzott a háta. Lehúzta a redőnyöket ritkásra, de az ablakokat résnyire nyitva hagyta.

Olvasott pár sort a mobilján és hamar álom nehezedett a szemére. Még hallotta az utcáról beszűrődő zaj- és beszédfoszlányokat, különösen a szomszédasszony zsörtölődő kiabálását:

– Jól van már, hagyd a fenébe, majd holnapra előkerül! Csak nem nyelte el a föld! Tovább »

Hegedűs Zsolt: A fóka és az ibolyák

Az erdei iskola szülői értekezletén a tantervről vitatkoztak a szigetlakók. A pandémia miatt a gyűlést a szabadban tartották. A szülők a tengerpart szikláin, Uhu, az osztályfőnök egy korhadásnak indult farönkön foglalt helyet. A görény mellett ülő rókamama dupla maszkot viselt. Dömötör igazgató hiányzott, ő karanténban csücsült, a denevér pedig jobbnak látta nyilvánosan nem mutatkozni.
Kezében „A fóka és az ibolyák” című könyvvel elsőként Fókapapa kért szót.


– Látjátok, mekkora szarvashiba van a címlapján? – lobogtatta a könyvecskét. Tovább »

 
Verified by MonsterInsights