Farkas Árpádnak odaátra

Mint a munkás, ha elállítja gépeit
gyásza jeléül. állítsd el titokzatos
szövőszéked, Poézis!
(Babits Mihály)

Csak te tudnád megmondani, mennyi kín és báj van
a rég leszentült jó Babits Mihályban…

Mert mikor az öregemberek már nem mosakodnak
százados esők sem csorognak…
Tisztán szerettünk volna élni, friss, borotválkozás utáni
hangulatban. Már egy hónapja nem írtam verset.
Borostája tűnik halkan, mint a szél a huzatban.
Szó szivárog láthatatlan, mint megdobott madarak
tollai közt a serkedező vér… De nem ezt akartam mondani. Tovább »

van úgy, az ember mérget eszik
szó szerint megsütve elkészítve
fűszerezi, hogy ízesebb legyen
jobban csússzon borral leönti Tovább »

Állomáson cserélődnek emlékeim, alkalmi utas vagyok,
Arcomba vág a zivatar, hátra nézni nem akarok, robogok.
Egyre kevesebb a férőhely, huzatos megállók integetnek,
Holnapok íriszén zöldül a lámpa, színes képek hitegetnek. Tovább »

avagy egy régi baráthoz a magyar nyelv egyensúlyáról

Nincs hozzá gusztusom,
magyarázgatni gesztusom,
ízlésem celofános csomag,
átlátszó, recsegő lenyomat. Tovább »

(anyámnak)

Singer varrógéped a fészerben,
vak tükör s előtte hajsütőd

érzem lágy pihegésed,
pókhálók libbennek szelében Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT

A KEZDET VÉGE?

A tiszteletes fizikai állapota a szakszerű ápolásnak köszönhetően lassan, de egyre jobbra fordult a következő hónapokban.
– Még egy hét, és a saját kezével hajthatja a kerekesszékét – biztatta őket a gyógytornász. – Utána az autót…
– No, azt nehezen.
– Miért?
– Mert eladtuk – felelte Albert bácsi szárazon.
Vele a zongorát, néhány festményt és egyebeket, hogy kifizethessék az orvosságot és rehabilitációs kezelést. Mellesleg Margit és Albi is Anna asszonyhoz költöztek, ami szintén jelentős anyagi megtakarítást jelentett. De éppen ez a költözés volt az, amin a férfi a legkevésbé bírta magát túltenni. Hiányzott, nagyon hiányzott az a gyerek, és Margit is, bár ezt Jánoska saját maga előtt is tagadta. Tovább »

A tegnap este nagy baj történt,
összegyűltünk egy szobában,
és önfeledten gyönyörködtünk
a tokaji muskotályban, Tovább »

Nászta Katalin: Durcás kamasz

alapjában költeni jöttem
erre a világra
verset dalt
színjátékot Tovább »

A disznót leölik,
sokáig hörög,
szeme fénylik, látja
az erős ember
kezében a kést, Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT

A férfi türelmetlenül kukkantott az órájára. Remélhetőleg öt perc múlva otthon vagyok. A levél! – jutott ekkor eszébe az az ajánlott küldemény, amit még Tázláron vágott zsebre olvasatlanul. Nézzük, ki írt neki! Senki sem írt, csupán néhány fotó lapult a borítékban. Meztelen aktok, egy összefonódott szerelmespár: Margit és Aczó Laci! – döbbent belé a felismerés. Ettől még a lélegzete is elakadt, szeme kidülledt, s ügyet sem vetett a kormányra. Neki is ment a korlátnak azon nyomban, majd azt áttörve ki a szabad mezőre. Tovább »

Tudományos ember az órásmester, szeretek véle társalogni. Azt mondja, ha rendszeresen késik az órám, az jó jel, mert van benne következetesség. Az nem jó jel, ha egyszer siet, máskor késik. Ha szökdösik, késésről sietésre és fordítva, az nem jó jel. Mondom, az én órám nem szökdösik, hanem rendszeresen késik. Az jó, -nyugtat meg az órásmester, – éppen csak be kell állítani. Tessék megvárni. Tovább »

Sűrű látogatottságnak örvend a Magyar Elektronikus Könyvtárban Máriás József portálunkon részleteiben közölt önéletrajzi emlékezése, a Megmentett noteszlapok. Az újságíró-irodalomkritikus szakmai tevékenységének háttéranyagaként tekintett emlékezéshez Cseke Gábor írt szerkesztői megjegyzést.

Cseke Gábor: A szerkesztő noteszéből

Meglepett, majd ugyanúgy meg is örvendeztetett Máriás József bejelentetlenül megérlelődött vállalkozása, amellyel naplólapokon kívánt vallani társadalmi-családi gyökereiről, életéről, pályája alakulásáról, családi mindennapjairól. Az amúgy Facebook-bejegyzéseknek indult, szűkszavúnak ígérkező szövegfolyam szellemi boltozata olyan ütemben nyílt ki az olvasó fölött, ahogyan a vallomástevő hangja meghitten őszintévé és vallomásossá melegedett. Tovább »

Pillantása némán
a fák lombjain pihent,
kalandor pirkadásba
gyújtott reménytüzet, Tovább »

Indultam tanácsot kérni
De elkéstem
Megelőzött a történések
Szüntelen áramlása
Most már megértem
Miért hagyott az ég
Mindenkit magára Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT

A VÉG KEZDETE

A jelek szerint a szabónő nagyon megharagudhatott a vejére, mert többé egyszer sem látogatott a paplakba. Annál gyakrabban rándult haza a tiszteletes asszony.
– Elég! – unta el a szüntelen ingázást végül is a tiszteletes. – A pohár betelt, határozz: hozzám vagy a mamádhoz akarsz tartozni?
– Miért, két helyre nem lehet?
– Csak ha a kettő nem zárja ki egymást. Lehetetlen két úrnak egyszerre szolgálni, mert vagy az egyiket gyűlöljük, a másikat szeretjük, vagy az egyikhez ragaszkodunk, a másikat viszont megvetjük. Tovább »

Látszólag jelentéktelen,
szürke, lassan tölt ki,
duzzad teste bensőmben,
ízről ízre terjed s éneke,
mint hideg vér önt el – Tovább »

tóra tűző Nap
táncoló csillagocskák
mindahány te vagy

2021. január 10.

Egy hideg, havas, december végi napon a Belvárosban sétált. Örömmel konstatálta, hogy már nincs McDonald’s a Városháza oldalán. „Na végre, hogy… soha nem is kellett volna ide költöztetni. Csakhogy eltűnt a francba! Nem tudta megállni, hogy örömének ne adjon hangot, és ezt meg is tette az első adandó alkalommal, amikor a Városházával szemközti újságosnál vett néhány buszjegyet.

„Na, végre, nincs itt! Elpaterolták innen! Jobb későn, mint soha! Azért történnek jó dolgok is ebben a városban!” – ujjongott.

„Na, igen! De most a turistáknak nincs hová WC-re menniük!” – kontrázott rá egykedvűen az újságos néni.

„Hmmm. Tényleg, ez igaz! De az Árkád meg itt van két sarokra. Mégiscsak jó ez így! „- mosolygott magában nem létező bajusza alatt és továbbállt. Úgy érezte, hogy elégedettségét és belső békéjét ma már semmi sem nem ronthatja el.

egykori hegedűmet hallom
kinek a kezén nyöszörög?
nem gyantázott az istenadta
minden húr csikorog zörög

miért is tettem le vonóját
tenyérbe simuló nyakát
hány kéz nyaggatta már azóta
szutyokkal lepett dobozát Tovább »

Puha prémek az útszegélyen,
póznán, drótokon,
sapkámra hull egy újabb sapka,
ha érinti őket
röptében egy veréb szárnya –
rég volt, hogy erre jártam,
de bennem a gyermek
még emlékszik, rám kacsint,
csibész-mosolya
maszkom alá lopózik. Tovább »