Nekünk India nem idegen. A távoli, egzotikus országban van egy pont, amelyről mindenkinek tudnia kell, aki valamennyire is becsüli a történelmet, az elődök erőfeszítéseit, aki visszanyúl a múltba, de nem búkeresés, hanem erőmerítés céljából. Ez a pont egy sír a felhők felett. Nem könnyű eljutni odáig, de az ember elfelejti a fáradtságot, ha már ott áll Körösi Csoma Sándor végső nyugvóhelyénél. Tovább »
Nem emlékszem mikor került ez a fotó a tulajdonomba, valószínű a férjem készítette valamikor a 70-es években Erdélyben. A hátán szerepel a mű címe, az alkotó nevével.
Elolvastam az életrajzát a Wikipédián és megint csak meglepett a múlt, amit soha nem tudunk eléggé feltárni.
Miközben írtam a mai versemet – a tegnapi képböngészések hatását vélem felfedezni. Tovább »
Nekünk is volt háryjánosunk, mint csaknem minden falunak. Vasutas Szabó Lajos vagy Hazug Szabó Lajos volt a neve, és bár már rég elhunyt, egyik-másik meséjét máig emlegetik. Olyan bicskája volt például, amellyel egy hatalmas medve mancsát sikerrel megoperálta, ugyanis szálka ment beléje. Köszönetképpen a medve háromszor bólintott a fejével.
Hazug Laji bá ugyanazzal a bicskivel műtötte meg Horthy Miklós leányát is, majd a világháború idején egy kapualjban vakbelet is operált.
Egy szikrázó téli reggelen fellőtte nyílvesszejét az ég felé. Napszentületkor hullott vissza az udvarra, de a végén öklömnyi jégbog csillogott.
Lajos bácsinak olyan macskája volt, hogy egész télen át hordta haza a bolhákat a szomszédoktól. Mikor kitavaszodott, s kiengedte őket a legelőre, hát teljesen elfeketedett a határ. Azok megszállták az első kutyát, és öt perc alatt úgy kiszívták a vérit, hogy akkorácskára zsugorodott, mint a kujakom.
Az öreg gyakran dicsekedett a fiával, aki mérnök volt Arad megyében. Na, ott olyan kukoricát termelt, hogy a csöveket festőlétra segítségével lehetett csak letörni, a kocsányt pedig harcsafűrésszel vágták le.
A. I. A.
2008
műanyagvirág
s gyöngyvirágszagú parfüm
a tükör fölött
Budapest, 2021. II. 22.
Újvárad néven új irodalmi folyóiratot alapított a Várad volt szerkesztőségének egy része azután, hogy a Bihar megyei önkormányzat, a Várad fenntartója megszüntette a lap önállóságát – közölte a Holnap Kulturális Egyesület oldala, az erport.ro. Tovább »
EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT
HARAGSZOM RÁD ÉS EGYEBEK
A tiszteletesre nehéz napok virradtak. Margitka annyira zokon vette a lábmasszázst, hogy még aznap este kijelentette, visszamegy a mamához.
– El…el akarsz válni? – hápogott a nagytata.
– Majd később eldöntöm. Hogy cselédnek néztek, elcsúszik, azt is elnézem, ha Jánoska Jézus szerepében tetszeleg, de hogy még egy repedtsarkú parasztot is én ápoljak, az már nem hitvesi kötelesség, hanem gyalázat. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Emelkedők ormán
egyensúlyoz árnyam –
kiszólít a mából
sok-sok régi emlék, Tovább »
Somogyi Nusi bevégezte sikerekben dús szezonját a Király Színházban, és elhatározta, hogy Norderneybe megy nyaralni. A nyaralást megelőzően hatalmas bevásárlásokat eszközölt, s egy csemegekereskedő megkérdezte tőle: nem fél-e a tengeri betegségtől?
Mikor Somogyi bevallotta, hogy ez az egyetlen dolog a világon, amitől fél, a kereskedő nagyszerű tippet adott neki:
— Művésznő! Vigyen a tengeri útra magával egy üveg törkölypálinkát. Ez a legbiztosabb gyógyszer a tengeri betegség ellen. Tovább »
EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT
Az öreg megnyugodva nyugtázta a tiszteletes döntését, kipakolta a holmiját, tett-vett a szobában, és még sokáig dumcsizott a vejével.
– Elég lármás ez a falucska – jegyezte meg a reggelinél ásítva. – Annyi autó jár az utakon, hogy még éjjelre is jut belőlük. Hiába, a fejlődés! Milyen más élet volt falun valaha.
Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Ismerős vers, mi? De ki írna ma ilyen családi körökről? Ahogy lefekszel, brrrrr, már fel is búg valahol egy ördögi masina, amitől aztán meg sem hallanád azt az éji bogarat. Köszi a reggelit, jöhet a csavargás. Ha van időd, elkísérsz, ha nincs, viszlát délben, az ebédnél! Tovább »
(egy költőnő emlékére)
amint a három öregasszony
halálsápadtan feküdt
a pállott ágyakon,
mintha hangtalan mormolásuk
a mennyezettel pörölne – Tovább »
EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT
ÖT ÉVVEL KÉSŐBB
Madaras tiszteletes megnősült, s a süketnéma gazdasszonykodásának ideje ezzel magától értődően lezárult. Nem volt rá szükség, mehetett. Haza, amibe, hála János meggyőző érveinek, immár a testvérek is belenyugodtak.
– Csak egyet ígérj meg, mielőtt elmennél – kötötte Marcsi szívére Jánoska. – Kerüld el a Vas Gábor házát minél messzebbre. Az a férfi beteg, és téged is azzá tesz, ha visszakérezkednél a házába.
– Nem kérezkedem.
Megölelték egymást, és ment ki-ki a dolgára. Az egyik a templomba, a másik egy új élet felé megtisztultan, békésen. Jánoska is elégedetten kaptatott fel a lépcsőkön a szószékre, és az elveszett bárányról prédikált. De még beszéd közben ráeszmélt, milyen etikátlan tanácsot adott a leánynak. Konkrétan szólva: hagyjon sorsára egy azonnali segítségre szoruló beteget. Tovább »
Magány
Bomlik a sötét.
Csodásnak tűnik a nők
felbukkanása.
Dél
Eltűnt árnyékom
magam alatt taposom.
Harang delet üt. Tovább »
Amikor szétfutott a hír, hogy előkerült egy ismeretlen József Attila-vers, izgatottan nézegettem én is a kézirat fakszimiléjét a különböző online fórumokon: „Ezért üldögélek / a világban // Minden pillanat / édes, kellemes // Ezért a szívemen / már nem / sötét dolgok ülnek / kedvesem mosolygok”. Semmiképpen sem kidolgozott vers, inkább versvázlatnak vagy sebtében feljegyzett ötletnek tűnik ez az 1935-ös keltezésű szöveg, fölötte nyilván a költő pszichoanalitikusára utaló cím: Edit. Tovább »
Régebben pirulákat szedtem az idegeimre. Először fehéreket, de azoktól sápadt lett az arcom, én pedig nem szeretem a sápadt arcokat, még a sajátomat sem. Mondtam is a patikus kisasszonynak, legyen olyan kedves, adjon nekem színes pirulákat, mert a fehérektől sápadt lesz az arcom. – Hozott receptet?– kérdezte. Mondtam, hogy nem. És mondtam még, hogy éppen csak ideges ne legyen, adjon, amit akar, csak színes legyen.
Már ritkán járok patikába, inkább az ócskapiacra megyek ki, amikor lehet, ott pedig kizárólag a mobiltelefonokat nézegetem, ettől megnyugszanak az idegeim. Tovább »
mosolya beköltözik hozzád
megterít neked
kidobja morzsáidat Tovább »
Volt egyszer, hol nem volt, még az északi sarkkörön is túl volt egy hóval-jéggel borított sziget. Lakói a Sarki kocsmában szokták megtárgyalni ügyes-bajos dolgaikat.
– Hiába mentem ki korán a lékhez, nekem már nem jutott fókahús – búslakodott Márton, a becsületben megsárgult bundájú, öreg jegesmedve. Tovább »
Körülöttük a természet, ragaszkodás, szeretet, összetartás, közös öröm, a játék komolysága. És ebből akárhol – most történetesen a Székelyföldön – összeállhat egy boldog gyermekkor.
Hited hídján, szíved nyitján, öled titkán, álmodni szép,
Bennem dobban, benned robban, rám omlóban, a teljesség.
Erdőkön és réteken, magaddal tereled magányom,
Leemeled arcomról a fáradt nyomot, és vágyódom. Tovább »
Forrás: szerző FB-oldala
Kékül az éj alagútja, s
hogy készül az égen a hajnal: Tovább »
– Halló! – hívta fel telefonon, miután hiába várt a leányra. – János vagyok Tázlárról.
Katt. Letették. Ez csak Margit lehetett. Fél óra múlva megint felhívta. De most okosabb volt, hagyta, hogy a másik szólaljon meg először.
– Halló! Ki beszél?
– Szia, Margit! Csakhogy megtaláltalak! Engedd meg, hogy elmagyarázzam…
Újabb csattanás. Egyértelmű: a tanítónő persona non gratának, azaz nem kívánatos személynek minősíti. Tovább »
Pusztai Péter rajza
