Nekem fontos volt
minden ami régi
a szék amelyen
megpihenhetek
és fellazulhat
agyamban a tegnap Tovább »

Kopott vasedényben párolog a kályha vize.
Elpárolgott.
Gittszínű üledék pattogzik a helyén.
Mutatja apám:
— Látod, így néz ki
egy kolozsvári vese.

Budapest, 2021. II. 24.

Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túlvagyunk lassan a tél nehezén. Tovább »

Egyetemista éveim Kolozsváron éltem le. Minden tanévkezdés előtti vasárnapon felköltöztem a Mikó-kert hatos, illetve utolsó év enegyes számú bentlakásába. A lakóközösségek kialakításában preferencia hiányában a főszak volt az elsődleges szempont, így kerültem első éven egy szobába 2 első éves és 3 másodéves magyar főszakos hallgatóval. Az évharmad elején a délutáni előadások után hazamentünk a bentlakásba. Kiírtuk az irodalomelmélet órán aznap elhangzott idegen eredetű szavak jelentését, vacsoráztunk a kantinban, majd behúzódtunk a szobánkba. Tovább »

még fel sem ébredt
álmában simogatta
bőre alatt a test aludt
a vágyat
mit a bőr nem sejtett
felszínre simogatta
visszafojtva

megérett már a pusztulásra
nem, ó nem
még sok van hátra
a pusztulásra várva Tovább »

kamaszodás

gyermek vagy ifjú
azt nem tudom pontosan
lendkerekes vágy

szálláshely falun

műanyagvirág
s gyöngyvirágszagú parfüm
a tükör fölött

Budapest, 2021. II. 22.

A Testvériség és a Jövő utca sarkán van szállásom, egy ideje kevésbé szűkölködöm.

Hetedik emeleti erkélyünkről lelátunk a Jövő utcára. Ez alig pár száz méter hosszú. A Testvériség régebb eleven vala; ma mindkettő nagyon csendes. A kijárat is a Jövőre rúg, volt ott néhány pad, de amikor az utcát kitágították, egyik sávot parkolónak képezték ki, eltüntetve minden ülnivalót.

Magam inkább Jövő utcainak tartom magam, mert az erkély is délre néz, és ellentétben életem korábbi szakaszaival, itt több a fényóra. Tovább »

hágóra megtorpan,
mikor már…
de még nem egészen
visszanéz Tovább »

Ledobnám már a fehéret,
lássak hó-nyál helyett
nyersen csorranó nedveket
s emlékek romjain terveket – Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT!

– Mamma mia, de sokáig durmoltam! – botorkált ki ásítva akkor a szobából. – Miért nem ébresztettél fel hamarabb?
A lelkész sután mosolygott. Nem volt egyedül.
– Engedd meg, hogy bemutassam az… unokatestvéremet, Amykét. Amyke, ez itt a menyasszonyom, Margitka.
– A kecskeméti tanítónő? Örvendek – fogott kezet vele fesztelenül Pék Amy.
Csinos fruska, és alighanem ügyes is, hogy ilyen simán kiverte őt a nyeregből. Viszont a papocska szépen feltalálta magát, annyi szent, más szóval tud ő hazudni is, ha szükséges.
– Nem tudtam, hogy unokatesód is van. Tovább »

Midőn Toldim pályadíjt nyert

Megjöttetek? de már, de már
Gazdag leszek, gazdag vagyok:
Lám a szerencse rám talál,
Hozzám kapnak az aranyok. Tovább »

Seprődi Kiss Attila (Sepsiszentgyörgy, 1941. február 17 – Budapest, 2008. augusztus 1) – erdélyi magyar színházi és televíziós rendező, műfordító, színész, Kiss Árpád (1902) és Seprődi Anna (1902) fia.

(Seprődi Kiss Attilával Bérczes László beszélgetett 1989 ben. A szöveg 1990 decemberében jelent meg a Hitelben. Részleteket közlünk belőle.)

* Tovább »

A hazajövetel.
Az esősre fordul.
A csehszlovák cirkusz.
A rádió az ablakba. Tovább »

MIKSZÁTH ALBERT

Néhai Mikszáth Kálmán fia*, harminckét èves korában meghalt. Miniszteri tisztviselő volt, de időnként avatott kézzel forgatta a tollat. Komoly, értékes írói talentum volt. Hangulatos tárcákat irt, sőt sikerrel próbálkozott meg a komoly vezércikk-írással is. Tovább »

Rám vicsorgott ez az este
Hogy már semmi jót nem ígér
Képzelet és vágy eleste
A holdnak küldöm semmiért Tovább »

Ősz volt. Fényes és diadalmas.
Vonult előre a csapat.
Mögöttük tábortűz. Hatalmas
lángja már-már az égbe csap. Tovább »

Árnyékomból az árnyék kiszabadul, öreg bagoly huhog,
Fehér liliomok illatába öltözik, felhő suhog.
Sodródik a túlsó partra, hol a tömjénes béke leng-peng,
Onnan hová tovább, hisz ott a véges végtelen dala zeng. Tovább »

EGY TISZTA LELKŰ EMBER avagy TISZTELD APÁDAT ÉS ANYÁDAT!

KÍSÉRTÉSEK

Otthon, lefekvés előtt szokás szerint megnézte a postáját. Hat levelet is kapott, többek között Olgától és Amytől.

Kedvesem János!
Először is tudatom veled, hogy édesapád és én is jól vagyunk. Nemrég jártam nála, és megbízott azzal, hogy adjam át atyai üd-vözletét, plusz egy üzenetet. Lemásoltam, szóról szóra így hangzik: Sokat gondolkoztam rólad, melynek során a köv. elhatározásra jutottam: vásárolok neked egy autót, idővel pedig akár egy házat is, ha Vadkertre költözöl. Egyetlen feltétellel, de ezt nem részletezem, mert nagyon jól tudod, mire gondolok. Amennyiben elfogadod, elég, ha egyetlen szóban, igennel válaszolsz, és én leszek a világ legboldogabb édesapja. Ha nemmel, legyen nem, de akkor többé látni sem akarlak. Quod dixi, dixi: ez a végleges döntésem.
Nem tudom, miről van szó, de nagyon komolynak tűnik ez az üzenet, ezért fontold meg jól, mit válaszolsz. Az édesapád, még ha skót is, jó ember, az meg, ugye, számodra is világos mennyire örülnék magam is, ha ideköltöznél.
Olga Tovább »

Kezdetben volt a tenger
s a part arany gerince –
vonzások ölén éltem akkor
tar csöndekbe feledve. Tovább »

Svájci új életünk első hónapjaiban kaptunk megbízást arra, hogy a Caran d’Ache gyárnak minden terméke más, frissebb csomagolásba kerüljön. Majd a reklámgrafikai katalógusokat és a különböző demonstráló illusztrációkat is ránk ránk bízták. Például így került a piacra az új akvarell fémből készült doboza. Persze a szarvasbogár (LUCANUS CERVUS) nélkül… Most csak azért van ott, mert gyermekkori játszótársam volt…

Forrás: a szerző FB-oldala

„Lengyel József élete regénybe kívánkozik, pontosabban: történelmi kalandregénybe, amely a század világtörténetének előterében a kemény erkölcsi helytállás példázatos hőskölteménye lehetne, középpontban egy sovány kis magyar értelmiségivel, akit a világon minden izgat és érdekel, ugyanolyan otthonos a latin nyelvtanban és a görög történetírók világában, mint az avandgardista irodalmi kísérletek világméretű zűrzavarában, ugyanúgy ismeri Széchenyi naplóit, mint Marx és Engels levelezését, egyként járatos a modern természettudományokban és a filmkészítés trükkjeiben – és miközben tollpehelyként sodorja a század váltakozó irányú szélvihara, élve, testben-lélekben egészségesen vészeli át azokat a veszedelmeket, amelyekbe izmos testű óriások belehalnak, beleőrülnek, eltévelyednek vagy legalábbis ábrándokat vesztett búskomorak lesznek. Lengyel József azonban mindent kibírt, mindig képes volt újrakezdeni, és ahányszor újrakezdett, annyiszor lett jobb, nagyobb, művészibb, hogy végül túl a hatvanadik esztendején, fiatalos erővel felemelkedjék az élő remekírók közé, majd öregen, de soha meg nem öregedve, halálos betegen is derűs mosollyal – nemcsak szókratészi emelkedettséggel, hanem egy életét folytonosan kockára dobó reneszánsz kalandor-poéta játékosságával is – nézzen szembe, mint egy legeslegújabb kalanddal – a testi elmúlással. (Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, MEK)
Tovább »