Barguzini expedíció, 1989
Borzák Tibor grafikája

milyen volt Petőfi
Arany nélkül
a rongylabdás kölyök

makacssága s törékenysége
szobrok gránitja nélkül milyen lehetett Tovább »

De ő nem volt összeesküvő, csak magányos őrült. Ez viszont nyilvánvalóan része volt a forgatókönyvnek, mert Pietà van, Petőfi nincs. Nem is volt. Legalábbis úgy, ahogy hisszük. Gondoljunk bele ebbe is! Máig nem lehet tudni, hogy december 31. vagy január 1. És hogy Kiskőrös, Szabadszállás vagy esetleg Kiskunfélegyháza. Az anyakönyvi bejegyzés is ilyen furcsa: Petrovics Alexander. Igen, egy egész nemzet nagyszerű konspirációja ez a Petőfi-terv. Csak ki kellett találni egy nyughatatlan fiatalembert, aki hol itt, hol ott járt iskolába, hol itt, hol ott segédszínészkedett, de sehol nem olyan sokat, hogy a kollektív képzelőerő ne szárnyalhason szabadon. Ismerjük be, mi találtuk ki Petőfi Sándort. Tovább »

Ó nagy kerek kék ég,
ó, szívképtelenség,
bocsánat palotája!
Féktelenben indult,
és ugyanott bűn-dúlt
szenvedély kalodája! Tovább »

Írásban haladni korszakról korszakra
2023. január 20.,
Harminc alatt ritka a jó prózaíró, idő, tudás, tapasztalat kell a kitűnő prózához. Ritka, aki igazán újat ad az olvasó kezébe, még ritkább, aki tüzet gyújt lelkében, elméjében, mert valójában már mindent megírtak – fogalmaztak. Tompa Andrea pontosan ennek a már-már közhelyszámba menő kijelentésnek a ragyogó alakja, aki mindössze négy regényével, viszonylag késői indulása ellenére egyszerűen megváltoztatta a magyar irodalmat. Tovább »

Hová szeretnél utazni az idén? – kérdezte egyik kortársam, akivel összefutottam az utcasarkon, és már azért is hálás voltam neki, hogy nem kellett szóbahoznunk sem az eltelt évtizedeket, sem ezt a télen is tavaszi időjárást, sem bármiféle nyavalyánkat, amelyek holnap vagy holnapután kerülgethetnek. És a koronavírust sem, az influenzát sem, az oltásokat sem, az inflációt sem, a háborút sem, sőt még azt sem, hogy miért nem félek a medvétől, ha éppen a természetben barangolok, hiszen rendszeresen követi fényképeimet a közösségi oldalon. Tovább »

Kölcsey Ferenc: Imn (Himnusz Román nyelven)

1989 óta január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

Tavaly decemberben a Magyar Országgyűlés január 22-ét hivatalos állami emléknapként a magyar kultúra napjának nyilvánította, hangsúlyozva: „Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye a nemzeti összetartozás egyik fontos sarokköve, a több mint ezeréves magyar államiság nemzeti jelképe.” Három kevésbé ismert dologgal kezdem. 1. Nemzeti imánk első sora – az Isten, áldd meg a magyart – nem felszólító mondat, amint azt többen is gondolják, hanem óhajtó mondat: kívánságot fejez ki. 2. A nemzeti jelképünkké vált költemény születésének 100. évfordulóját – mint állami rendezvényt – január 22. helyett június 10-én tartották Magyarországon. Tovább »

(Olaj, vászon, hegesztett acél, 40x40x80 cm)

– Fiam – mondta egyszer édesapám munka közben a suszterszéken –, ez a világ, úgy ahogy látod, isteni mértékkel mérve, egy kis tó, és mi benne föltámadásra váró szitakötők. Nincs benne semmi, ami értékesebb volna az életnél, és annak ablakánál: azon keresztül látjuk az időket.

Nem tudtam elképzelni az időket a „tavon” kívül, s megkérdeztem:

– A tó vizében nincs idő?

– Erre édesapám visszakérdezett:

– Ha kint süt a nap, bent nincs világosság? Tovább »

Te jó ég, már hat esztendeje nem gyakorolom a szakmát.
Ha gyermek volnék, most kellene kezdenem az iskolát.
Hat év tehát nem kevés. Ennyi idő alatt kiszikkadhat belőled az élet megszokott rutinja, ennyi idő alatt iskolaéretté cseperedhetsz. Tovább »

Berckben lovaskocsival akár több kilométert is megtettem az esőben, és miközben orcámon patakzott a víz, akár valami sikálásnak alávetett fajanszmaszkon, addig gutieren kinyújtóztatott testem többi része ott feküdt vízhatlan, durva ponyvával borítva, a lovaskocsi méretű meghitt sátorban, ahol örökké száraz meleg uralkodik, áporodott szénaszag és vastagon megkent hámok avas szaga terjeng. Tovább »

Armata ardeleană / Az erdélyi hadsereg
(Traducere de Csata Ernő)

Noi nu răzbim? Bem ne conduce,

Lider în a ne elibera!
Lucind-n față cu dor de revanșă,

Steaua din Ostrolenca. Tovább »

Álmom mindig szelíd, látomásom fölött ragadozók osztóznak,
Valami felsír bennem, véresen hullanak a tépett sastollak.
Odafönn meleg fény terül az égboltra, elfehéredik a csend,
Álmom mindig szelíd, de néha belehorkol a törvényt író rend. Tovább »

Jól vagyok, s ezt a túlélők nyugalmával és tárgyilagosságával írom. Régen, ahogy beültem az autóba, akkor az autóval együtt indítottam a rádiót, a zenét, de ma már inkább csendben szeretek lenni. Nincsenek missziós, megváltós, kihívásokat kereső gondolataim, nincsenek nagy ívű ambícióim, helyette konfliktuskerülés van, elfogadás, kiegyezésre törekvő együttműködés. Amint több van mögötted, mint előtted, ez természetes. Ráadásul a Covid is rám térdelt anno, szóval az idővel átértékelődtek a dolgaim. Tovább »

  Már a legelején kikéri magának a számára derogáló takarítónő kifejezést, amelyet lecserélek az alternatívaként felkínált bejárónőre.

  A megelőlegezett maximális érdemjeggyel indul ő is, mint mindenki egy – egy kapcsolatomban. Jegyadáskor csakis az eredendő tulajdonságainkkal való sáfárkodás eredménye a mérvadó. Ezen belül a pocskondiázás léte vagy nemléte döntően befolyásolja a jegyadást. Tovább »

Szatmári monitor – 2013. május 6.
Szerző: Hábel György, Budapest, 2013.

Petőfi szobor Kiskőrösön

Engedtessék meg nekem, hogy anyai ágon erdélyi rokonságom ismeretei révén Petőfi segesvári sorsáról írjak. Nagybátyámnak, Simonfy Ákos erdőmérnöknek az édesapja Bem József hadtestének tábori főorvosa volt. Bem tábornok rábízta Petőfit.
1990-ben hazalátogattam felvidéki szülőföldemre, és ennek során, a vonaton a velem szemben ülő magyar férfi látva, hogy budapesti gyorsvonattal érkeztem, megszólított, és beszélgetni kezdett velem a Petőfi Sándor sorsáról hallott rádióhírek alapján. Tovább »

Forró nyári napon történt egy mezőségi temetésen. A temetői beszédre kijelölt első két prédikátor olyan unalmasan beszélt, hogy a hallgatóság nagy része szétszéledt a temetőben, és lefeküdt vagy leült az árnyékba a halottak közé. Akkor jött édesapám. Aki nem ismerte, azt gondolhatta: mit akarhat ez az ember? Tovább »

 MOSONYI TAMÁSNÁL „a hegesztő pisztoly, a láng maga a szobrászvéső vagy a mintázófa. Ő ugyanis köracél vashuzalokból, huzalkötegekből készíti kompozícióit, melyeket hajlítja, égeti, vékonyítja-vastagítja, hol elvesz, hol hozzáad a kompozícióhoz valamit. Roncsolva épít.” (Lóska Lajos, művészettörténész)

Tamás Gáspár magyar író száz esztendeje, 1914. november 10‑én született Székelyudvarhelyen. 1978. december 13-án halt meg Kolozsváron.

Apa rettenetes és csodálatos életéről senki más nem fog megemlékezni, megteszem hát én.

Apa nem volt jelentős író. Nem volt nagy író. Azért írt, mert olyan nagy formátumú ember, mint ő, a magyar huszadik században csak művész lehetett, minden más ambíció alacsonyrendű volt, alárendelve a haszon vagy a hatalom szánandó követelményeinek. Szabad ember, jó ember csak művész lehetett, márpedig ő szabad ember volt, jó ember volt, ráadásul éles elmével, pazar humorral és ezerféle tehetséggel megverve. Kitűnően hegedült, nagyszerűen rajzolt és festett, félelmetes pókerjátékos volt (egy iskolai kiránduláson, a vonaton elnyerte a tanáraim összes pénzét, s amikor revansot adott, a félévi fizetésüket, persze elengedte az egészet) és virtuóz sakkozó, elképesztő volt kézügyessége és mechanikai, no meg matematikai készsége, még az enyémnél is jobb szövegmemóriája, magyar nyelvtudása egyedülálló – jellemző módon a Magyar Nyelvőr közölte róla a legelismerőbb tanulmányt – , elbűvölő társalgó és adomázó, raconteur és tréfamester, messze földön híres szerkesztő, kiváló színigazgató. Tovább »

Angyal – → Petőfi nem volt ~. Zseniális tehetségű ember volt, aki lehordta Vörösmartyt, mindent megtett, hogy Jókai ne házasodjon össze a szerelmével, gyűlölte Tompát. Kolerikus természet volt, egy rémes alak. Persze, milyen lehet egy →lázadó?

Arany – „Meg nem süvegelem senki száz aranyát” – olvasható egy Móra-történetben →Petőfiről. Ez azonban inkább kolerikus mivoltával függ össze, mint azzal az éteri tisztasággal, amelyet neki tulajdonítunk. Azóta sokan feltárták, mennyi mindent megtett, hogy felépítse azt a →Petőfi-képet, amelyben sokan ma is hisznek. Nem úgy vetette meg az ~-at, hogy nem érdekelte, hanem hogy még annál is jobban érdekelte, milyen ő maga, pontosabban az alkata, az idegei döntöttek helyette valamiképpen. Tovább »

Kiskoromban foglalkoztatott, hogy hol lakik az Isten, tizenévesen drukkoltam, hogy vegyen észre minden igazságtalanságot, és megbüntesse azt, huszonévesen  bűntudatom volt első házassági ajánlatom kikosarazása miatt. Tovább »

Ezer ölre vagyok idelenn a
Föld ölében,
Hol az ősi örök éj tanyázik
Vadsötéten.
A kis lámpa reszkető sugára
Félve néz a zordon éj arcára,
Mint a sasra a galamb.

Ezer ölre a virágoktól s a
Napvilágtol,
Ezer ölre! tán már a pokol sincs
Innen távol;
Vagy már benn is vagyok a pokolban?
Benne, mert a sátán háza ott van,
Ahol az arany terem. Tovább »