A szépség átvonul a színpadon
S amikor a tapsra visszatér
A haja hófehér
A szeme kékjén szürkészöld hályog
Ócska cipőjén kolonc a vályog
-Ne add, hogy így végződjék jó napom
lnkább kerüljön el a szánalom. Tovább »

a káosz között
megpillanthatom
a fényt újra

a karácsony másfél voltos elemei
bizsergetően gyönyörűek
jaj apám fahumora
hogy nem lesz karácsony
nem baj
összeütjük a bokánkat
így is jó Tovább »

Most gondoltam, hogy írok egy szonettet,
mert kell azért, hogy lélegezz velem,
és úgy egyél meg engem, mint az epret,
addig, míg magam végleg elteszem, Tovább »

KISANGRÓ
Különleges
Étkezésre alkalmas telket vásárolnék.
Megismerkednék
Keresem annak a középmagas, félbarna, enyveskezű srácnak az ismeretségét, aki a tizenhetes buszon teleportálta a pénztárcámat, barátság céljából, jelentkezz kiadós tapasztalatcserére, Buksza jeligével, a kiadóban. Tovább »

menő dalok


csokornyakkendős
és sztaniolkabátos
dalnokok zengnek

az év ötvenkét
hetére jut egy-egy dal
egy-egy szeretlek Tovább »

Cânt național / Nemzeti dal
(Traducere de Csata Ernő)

Sus ungure, țara te cheamă!
Acum e timpul ori niciodată!
Robi vom fi ori liberi?
Se-ntreabă, decideți! –
Pe Zeul maghiarilor
Vom jura,
Vom jura, robia n-o vom
Îndura! Tovább »

1

Hej, vannnak ma számadások!
Háziasszony, házigazda,
Mit bevett és kiadott az
Év folytában, összeadja.

Vizsgálják a pénzes erszényt,
Mennyi volt benn s mennyi van még,
S törlik le a verítéket,
Mellyel azt a pénzt szerezték. Tovább »

Kidobott csonkok…
Milyen hamar lepergett
a sok tűlevél.

Budapest, 2023. I. 11.

Un gând mă frământă pe mine… / Egy gondolat bánt engemet…
(Traducere de Csata Ernő)

Un gând mă frământă pe mine:
A muri-n pat printre perne!
Ofilind încet, ca o floare,
Pe care viermea o roade;
Arzând încet, ca o lumânare, Tovább »

AMITŐL AZ EGYIK FOGY

Halmay Tibor találkozik Bécsben egy rég nem látott pesti ismerősével.
Remek színben vagy, — örvendezik Halmay —, mitől híztál meg ennyire?
Nem láttad a hirdetéseimet a lapokban? — csodálkozik a pesti. — Feltaláltam egy remek soványító szert.

Színházi Élet, 1930/1

Kulturális ajánlatot tenni könnyű és nehéz – hiszen az ajánlatra méltó javak végtelenek és határtalanok (…). Ne feledjük hát a kétezer éves művészetelméleti allegóriát: az „igazi” művész (és persze az „igazi” befogadó is) olyan, mint a méhecske, aki száz különböző virágra száll (…) – A hónap szerzője, Margócsy István kulturális ajánlója a Literán.  

Megtisztelő feladat a Litera olvasóinak kulturális ajánlatot tenni – ugyanakkor nagyon nehéz is. Hiszen ajánlatot tenni – ez nyilvánvalóan azt jelenti: azokat a kulturális javakat ismertetni, propagálni, amelyek engem személy szerint vagy szakmám szerint megérintettek, amelyeket (bármilyen szempontból) fontosnak tartok; ám ugyanakkor azt is jelenti, hogy olyan művekről, kulturális teljesítményekről vagy jelenségekről kell beszélni, amelyekről azt (is) gondolom, hogy szerencsés lenne, hogyha mások is megismernék őket, s részesülnének az említett dolgoknak érdekességéből és érdemességéből; annak reményében, hogy az említett kulturális javak bekerülnének a mai értelmiségi diskurzusba – s hogy említésük esetleg késztető erővel hathat másokra is, hogy foglalkozzanak velük, s mások is elmondják véleményüket róluk. Hisz a ajánlat kihívás is egyben: meghívás a megbeszélésre.

Ennek az irodalmi honlapnak olvasói bizonyára nagyon olvasott emberek (a most születő irodalmat illetően nálam valószínűleg sokkal olvasottabbak), ezért nem is egyes irodalmi műveket, szerzőket vagy könyveket ajánlanék, hanem szélesebb körben keresnék s ajánlanék. Tovább »

1.
Magamról írok, míg vagyok,
ha nem leszek, elhallgatok.
Ha a szívem nem dobog,
tudom, azért a Föld forog.

Magamról írok jobb híján,
amíg még fog a ceruzám.
Erdő zúg, fújnak a szelek,
akkor is, ha már nem leszek. Tovább »

És íme itt vagyunk… * Egymással románok, magyarok… * Vagyunk s együttesen * és várjuk, mondjon valaki valamit… * másfél évszázad óta valamit, amit mondottak már, vagy nem mondtak soha… * Helyes – de mily nehéz… * Vagy könnyű lenne tán kimondani, *el- s kimondani, hogy ez a lelkünkbe temetett ember is csak kisdedként született. * Falusi szegény mészáros az apa, * derék férfiú, aki a nem lelkiismeretekkel kufárkodott, a a tulajdon magáéval legkevésbé, a hanem kereskedett hússzeletekkel, a hússal, amiből hogy éljünk, mindannyian falunk… * Élet… * De ma és itt annak az életéről beszélgetünk egymással, * aki most fél évszázada látott napvilágot, * aki arra tanított, hogy az életet miképpen is éljük, * hogyan s mint csatázzunk, hogy létezni értelme legyen, * és hogyan végezzük. * Hrúz Mária * és Petrovics István fia… * tökéletesen * Petőfi Sándor * magyar * tetőtől talpig * és büszke rá, hogy az, magyar. * Tovább »

Feküdjetek
Már le,
Emberek!
Vagy ha jártok,
Halkan
Lépjetek.

Lábujjhegyen
Lassan
Járjatok,
S durva zajt ne
Üssön
Ajkatok. Tovább »

Felső-Ausztriában láttam ezt a feliratot. Egy festői kis völgyben, egy kanyargó kis patak mentén, magas sziklák aljában, ahol a hirtelen zöld pázsit még minket is labdázásra ingerelt volna, akik pedig már elég régen feladták a szórakozásnak ezt a műfaját.
Igaz, hogy egyéb is állt azon a táblán. A fürdőzést is tiltotta. Meg a kocsimosást. Tüneményes arany ősz volt, kék nyugalom, derűs októberi béke. Fürödni már amúgy sem lehetett volna a jéghideg vízben, gépkocsit egyet sem láttam a szűk torkolatú völgyben, gyereket sem, aki labdázhatott volna. Csak a táblát, hogy itt mi minden tilos. Nem lelkesedem különösebben ezekért a táblákért. Főleg, hogy éppen Skandináviából érkeztem, északról, ahol nincs olyan tábla, amely tiltaná a fűre lépést, és mindenki a fűre lép, és azt mondják, hogy a fű ettől jobban nő. Tovább »

Câmpia / Az Alföld
(Traducere de Csata Ernő)

Ce-mi mie Carpații sumbri
Cu ținut romantic de brădeți!
Doar, te admir, dar nu te ador,
Pe acolo nu voi pribegi. Tovább »

(2022, hegesztett acél, 160x23x34cm)

Zsoltnak sok gondja volt. Negyven éves, meglett férfi volt. Sok poklot átélt életében. Amire nem szolgált rá… A postán dolgozott. Munka után mindig írt… Nem járt sehová szórakozni. Barátja is alig akadt. Neki a szórakozás maga az írás volt. A saját életéből merítette a témákat. Mária ezt észrevette. Ő aztán semmit nem értett az irodalomhoz. De Zsolt nem is várta el… Kora miatt egy kicsit krízisben volt. Sok minden átértékelődött benne. Mert tudta, hogy az írás nem minden… A postán dolgozik ugyan, de mégsincs önálló élete. Tehát saját lakása. Szerette volna, ha több ideje maradna az írásra. Szerette volna, ha egy nap 25 órából állt volna… Nyolc órát dolgozott a postán. Eléggé ki is fárasztotta. Még csoda, hogy maradt energiája írni… Tovább »

Sok verset írtam én már össze,
S nem mindenik haszontalan;
De amely hírem megszerezze,
A legszebb vers még hátra van. Tovább »

Az én világom,
a szavak végtelen
folyamából áll.

(Interjú Seiko Tanizaki néprajzkutatóval, Seres András menyével)


Immár 30 éve, hogy Seres András, a krizbai születésű néprajkutató az égiekhez költözött, gazdag és értékes hagyatékot testálva az utókorra. Rá emlékezett ez év január 12-én a barcasági és székelyföldi közösség a sepsiszentgyörgyi evangélikus templomban és imateremben megtartott emlékesten, ahol fia, Seres Bálint ismertette kutató- és gyűjtőmunkáját, és számos barátja, ismerőse osztotta meg a közönséggel a néprajzoshoz fűződő emlékeit. Az estet a Neo Alfa gitáregyüttes előadása és egy varrottasokból, szőttesekből álló kiállítás gazdagította. Az emlékest egyszersmint alkalmat kínált egy helyi varrókör beindításához is, mely Seres András nevét fogja viselni és melynek vezetetését Seiko Tanizaki, a néprajzos menye vállalta. Ez utóbbit – aki maga is neves néprajzkutató – kérdeztük a lezajlott eseményről, a most induló varrókörről, valamint saját szakmai pályájáról:

1. Tudomásom szerint Ön egy távoli ország, Japán szülötte. Mikor és hogyan került kapcsolatba az erdélyi magyar népművészettel?
-1997-ben elkezdtem tanulni az Oszakai Idegennyelv-Egyetemen, ahol a magyar szakot választottam. Inkább véletlenszerű volt ez, mivel akkor még a kelet-európai országokról nem nagyon lehetett elérni konkrét információkat. Az egyetemen volt egy terem, ahol összegyűltek a magyar szakos diákok és kellemes időt töltöttek együtt. A terem kis könyvtárként is működött, és ott találtam azt a katalógust, amely népi hímzéseket mutatott be, jellegzetesebb magyar vidékekről a japánok számára. Megdöbbentem, hogy mennyire különbözik tájegységenként a magyar népviselet, mennyire változatos technika meg mintavilág létezik a magyar népi hímzésekben. Akkor kezdtem igazán érdeklődni a magyar népművészet iránt. Tovább »

Ebben a szárnyaló, trappoló,
néha lánctalpakon vágtató világban
jó lenne megjelölni,
mint körülperzselt felségterületet,
a saját, kenyéren-vizen,
miatyánknyi félelmeken
függő jelenléted –
aztán úgy írni bele álmatlan éjszakák
együltödben vajúdott dallamát,
anyasírást, örökölt parasztigazat
és véresen kiköpött fogakat,
hogy az univerzum bármely pontján
olvasható legyen. Tovább »