Agglegény esti védőbeszéde
Avagy reflexió a közösségi társadalom alakulásáról

Ma
nem
mostam
lábat.
Ma nem mostam lábat.
Tegnap
sem
mostam
lábat.
Tegnap sem mostam lábat.
De hát
nem is olyan
sokat
megyünk mi
agglegények
nők után,
hogy
minden nap lábat kellene mosni. Tovább »

LÁJKOS MÁKOS
Jelige:
Lájkold a mákot,
majkold a lájkot –,
lájkos mákkal,
mákos lájkkal
kütyürűm,
mütyürűm –,
szívd meg magad
szerelemmel,
gyönyörűm!
* Tovább »

BÚCSÚ A NAPILAPTÓL – Közel három évtizeddel ezelőtt, pályakezdő újságírókként folyton lestük a nagy öregek szavait, akiktől igyekeztünk megtanulni a lehető legtöbbet, ami elsajátítható ennek a szakmának a művelése során.


A lap kitörölhetetlen helyet foglal el a(z erdélyi) magyar sajtótörténelemben • 

A magyar irodalomba – és sajtótörténetbe – még Ady révén bevonult nagyváradi Kanonok soron működő szerkesztőségben Mihálka Zoltán amolyan biztos pont volt, akire egyformán számítani lehetett, ha történelmi támpontokra, stilisztikai útmutatásokra, frappáns címre vagy csak úgy, jó tanácsra volt szükségünk. A penzum teljesítésének, az anyagleadás szorításának lázában égő, a lapzárta közeledésétől valósággal hidegrázást kapó fiatal munkatársakat számtalan sajtóterméket megjárt, tapasztalt szerkesztőségi főtitkárként Zoli bácsi gyakran a következő bölcsességgel nyugtatgatta: „fiúk, a napilapnak van egy tulajdonsága: mindig megjelenik”. Persze a romániai magyar sajtóban több évtizeden keresztül a magyar kultúra amolyan szürke eminenciásaként tevékenykedő Zoli bácsi óriási tapasztalata ellenére sem láthatta előre (és sajnos nem is élhette meg), mivé lesz pár évtized elteltével a média. Miként változnak meg az olvasási szokások, hogyan veszít teret folyamatosan a nyomtatott sajtó az audiovizuális médiával, az internettel, majd pedig a közösségi oldalakkal szemben. Tovább »

Barátom üldögél mellettem az Emke-kávéház asztalánál, és nem érti, miért indulok hetedszer turistaként Bukarestbe kilenc év alatt.

Három napot töltött egyszer Bukarestben, szerinte az egy rendezetlen város, zajos vendéglőkkel. „Ott voltál a Tömő utcai robbantásnál?“ — kérdeztem. Pesten a Tömő utcában robbantással bontják az öreg házakat. De barátom született pesti, már az ükapja is ott élt, és nem érdeklik ezek a marhaságok, azt sem tudja, merre van a Tömő utca. Tovább »

Forrás: Háromszék, 2022. december 30., péntek,
Szerző: Kuti János


Amikor 1991-ben egy küldöttség tagjaként Novoszibirszkben jártam, elvittek a Mezőgazdasági Kutatóintézetbe, amelyben – azt mondták – 26 kilométert lehet sétálni a folyosókon anélkül, hogy az ember kimenne a szabadba.
Bemutattak egy magyarul is tudó tudósnak, Fagyjas Fagyarovics Fagyarovnak (Fegya), aki később a Puscsinóban lévő Talajtani Intézet kriológiai (hóval és jéggel foglalkozó tudományág – szerk. megj.) laboratóriumának munkatársa lett. Korábban Novoszibirszkben (amelynek Sepsiszentgyörgy [kis]testvérvárosa) jarovizálással foglalkozott, ami azt jelenti, hogy valamely őszi gabona magját tavasszal csíráztatták, majd lehűtötték, és azután vetették el. (Zárójelben jegyzem meg, hogy Fegya a magyar irodalom ismerője és Petőfi-rajongó.) Tovább »

Gondolatok az év utolsó napján

Ki hitte volna egy évvel ezelőtt, hogy a pandémia után – helyesebben ezzel egyidejűleg – Európa életében valami még rosszabb is jöhet?! Az ukrán háború, ami a szakértők becslése szerint akár további két évig is eltarthat, elképesztő kísérőjelenségekkel jár – úgy a rettenetes oroszok háborús bűnöket mint a törékeny szolidaritás naponta változó eredményeit illetően. Ezzel párhuzamosan megbillent az eddigi világegyensúly és status quo. Gyorsul az infláció, erősödik a gazdasági recesszió, fokozódnak a szélsőséges mozgalmak, radikalizálódnak a klímaaktivisták, világszerte nő a diktatúrák száma és az idevonatkozó igény, miközben csökken az együttérzés, a türelem és a józan ész. Tovább »

,

ne feledd
az élet egyszeri eset
minden napnak egyszer van vége
egyszer köszönt be minden est
s délben sem időz pillanatnál tovább a nap
ne élj rutinból Tovább »

Ülök a padban. Történelem óra. Bár ebből a tantárgyból általában készülök, és Szente tanár úrral sem vagyok fasírtban, most bele se néztem a… Mi is a címe? Megvan: a Párizsi Kommün! Istenem, add, hogy ezt az órát is megússzam! Nézem a többieket, vajon ők készültek? A frufufrizurás, kézilabdás Bakos Margit biztosan nem. Jobban érdekli őt a sport, mint a tanulás. Akárcsak engem, és bizony gyakran nem is a lustaság, hanem a fizikai fáradtság miatt ejtőzünk. De hát hol ejtőzhet egy esti iskolás tanuló, ha nem a szerálban (estiben)? Hiszen alig érünk haza a munkából, és bekapunk néhány falatot, már rohanunk is tanulni. Hogy is mondta Lenin elvtárs? Tanulni, tanulni, tanulni, és aki ezt nem érti, mehet csillét rakni a petrillai vagy lupényi bányába, ami persze még mindig jobb, mint a Duna-csatornát kotorni. Igaz, ide tanult ember is kerülhet, de ez már más tészta – sandítottam imádott főtitkárunk, Gheorghe Gheor­ghiu-Dej arcképére.
– Nézzük, mit tanultunk a múlt órán! – lapozott Szente tanár az osztálynaplóba. – Bakos Margit, Bonca Jolanda, Csenteri Krisztina, Majdik Károly – állt meg Majdik Károly nevénél.
Néma csend. Minden tekintet Karcsi felé irányult. Ő volt a IX. osztály legidősebb tanulója, kb. harminc–harmincöt éves, kissé kopasz, amúgy jámbor élelmiszeripari dolgozó. Tovább »

meztelenség

éjjel a szubrett
szebb a királynő tarka
rongyainál is


Pomáz-Kiskovácsi, 2022. XII. 6. Tovább »

1659 december 31-én hunyt el (363 éve) a hazai művelődés és tudományosság úttörője, Apáczai Csere János. Síremléke a házsongárdi temetőben van.
Tanulmányait hollandiai egyetemeken végezte, itt is vette feleségül Aletta van der Maet, jómódú polgárlányt. Erdélybe érkezve, II. Rákóczi György fejedelem kinevezte a gyulafehérvári kollégium tanárának, székfoglaló beszéde: De studio sapientiae.
Nevéhez kötődik az első Magyar Encyclopaedia kinyomtatása.
Áprily Lajosnak egy szép versével (és annak román fordításával) emlékezem rá: Tovább »

dicsekszem azokkal, akik élnek
unokáim, szülőm, testvérem
férjem, fiaim, menyeim
barátaim, ismerőseim Tovább »

Kukkra, sógor!

Valamikor az átkos múltban Bimbus is futballozott. Ő mesélte, mikor még élt, hogy a faluközi bajnokságot úgy nyerték meg, hogy el is vesztették a döntő mérkőzést, s nem is. Vagyis megnyerték, de mégsem. A zándorfalvi csapat mindig találomra állt össze, a magát Depnernek tituláló brigádos játszotta a menedzsert, a kollektív gazdaság traktora vontatta az utánfutót, azon utazott a sereg, és éppen az lépett pályára, akinek a lábára talált a raktárból találomra kiragadott lábbeli. Tovább »

1989. december 28-án – a világot megrengető francia forradalom kétszázadik évfordulójának esztendejében – a bukaresti A Hét utolsó lapszáma négy oldalon jelent meg. A diktátor házaspár hihetetlen módon múlt időbe került a véres karácsonyon, de a fővárosban még lőttek igazi vagy úgynevezett terroristák, mindenképpen diverziókeltő szándékkal, talán hogy az embereket benn tartsák a házakban, mindenki élte a zűrzavarban a maga forradalmát.

Szóval négy oldalon jelent meg A Hét, e sorok szerzője, a laptól kirúgva (mely műveletet utána még néhányszor végrehajtották rajta) nyomdai száműzetéséből jelentkezett, no nem a visszatérés szándékával, ahhoz túl ziláltak voltak a tervei is, nemhogy a helyzet, de egy szerény jegyzettel. Karácsony esti lendületében ugyanis – miután Dinescu bejelentéséről, hogy győztünk, kiderült, hogy ezúttal a költő nem viccelt – sietve megírta mindazt a sok szép és felemelő gondolatot, ami akkor eszébe jutott.

Igényes címet választott, íme, a szövegével együtt:

Megfordult a kerék

Szöveg az ujhet.com portálon
/

Eszméletlen világ

„És a sok kiöltözött nép,

Ténfereg a kavicsúton,

Fölöttük a magas ég, mely

Messze-ívelt dombsoroktól

Dombos messzeségig ível.”

(Kafka)

Eszméléseim, sőt tapasztalataim legtöbbje olvasmányélmény, s mint ilyenek mediáltak, vagy ha úgy tetszik idézőjelesek: betűk, szavak, mondatok és képek, álló és mozgók egyaránt, hangok és hallomások, néha illatok és taktilis benyomások. Élményeim egyszerre földhözragadtak és jelképesek, persze nem mindig tudom mikor melyik az „igazi”, a közvetlen tapasztalataim is szimbolikusan közvetítettek, és ami ilyen módon kitűnik és megragad, annak természete is ambivalens. Szóval ezekről a tétova bizonyosságokról akarok szólni, arról ami kikristályosodni látszik, illetve dehogyis teszi, előáll és rögtön el is rejtőzik, egyszerre fantázia, fantazmagória, vagy legalább reality show, és legfennebb virtuális valóság. Tünemény és mégsem lehet elvonatkozni tőle, rabul ejt és nem ereszt, belül zakatol, és kívül determinál, aztán megfordítva, s mikor már úgy érzem, megszabadultam tőle, hát álmaimban tér vissza és kísért: hol sokkos állapotban levő betegekkel, sivár kiürült (szellem) városokkal, hol romos, halottas utcákkal és üszkös sebekkel hivalkodó háborús képekkel álmodom. Nappal pedig régvolt filozófusok mondásain töprengem és azon, hogy „ment-e elébb a világ?”, vagy a történelem nem kimúlt, hanem még el sem kezdődött. Minden mi eddig volt merő szimulákrum, létrejönni vágyik, de örök igyekezet mi végül megszületni rest. Tovább »

Mikor nyakainkat körülölelte a nap,

fényes korongja rőtre, később barnára

változott. Majd éjszaka.

A megfélemlített harangok csak

csöndben konganak. Tovább »

până merge ascensorul

ninge de ieri necontenit
aud uneori ascensorul pornit
stau ghemuit în buncărul de beton palatul meu
farul meu în locaşul de pândă
pe vârful himalaian al casei scării
sunt umplutura sandviciului
dintre acoperişul subţire de beton şi fundaţie
cerul liber deasupra-mi
prăpastia dedesubt
dar acesta mi-e refugiul şi-acum
ninge de ieri fără contenire
liftul coboară şi urcă-n neştire
vizuina mea de bloc scutul de ţestoasă
pivniţa podul căminul
grajdul atelierul cuibuşorul de bucurii
cameră de convalescenţă spălător
cuib de gândaci fortăreaţă de furnici
depozit de carte labirint
capcană pentru elefanţi
tu dispari de-aici
catafalc
plec de-aici şi-aici revin

în singurul meu
imobil
nu-i nici un bai până merge ascensorul
şi-s cât de cât accesibile scara coridorul
de unde atâta zăpadă cât e norul?
2002

Traducere de Kocsis Francisko

Tovább »

Urez tuturor prietenilor bucurie si belsug sub bradul de Craciun. Cu drag, (P.)Irina.
Craciun fericit!
Kellemes Ünnepeket!
Joyeux Noël!
Merry Christmas
Foto: P. Pusztai

Conductorul / A kalauz

Ha este fáradt
s már nincsenek sokan a kocsiban,
leül a padra, míg a villamos fut
a téli fák közt gyorsan és vigan.
Bámul a földre ingó otthonában,
az életére gondol tán, lyukas
emlékeit csörgetve a kezében,
s olyan, mint egy ember, mint egy utas.

* Tovább »

Nem tudom, létezik-e, és ha igen, tetten érhető-e a csoda? Csak azt, de azt bizton, hogy szükségünk, végtelenül nagy szükségünk van rá.
Mint ahogyan lehetséges, hogy azok, az apró bűvöletek, a megtapasztalásaink, a mindennapos felfedezéseink is, ha odafigyelünk rájuk és felemelkedünk hozzájuk.
Mert fel kell nőjjünk ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen kicsik vagyunk.
Hogy felfedezzük, csoda maga az élet, a születés és a szerelem, melyben fogantatunk, meg a szeretet, melyre képesek vagyunk. Tovább »

Az árnyvonaton ársapkáját lobogtatva flexelt
egy hangember.
A 2022-es év magyar szava, antiszava és
ifjúsági szava

Nyelvészek egy közössége – idén a PKÜ Kazinczy Műhelyének közreműködésével – 2010 óta kiválasztja, megszavaztatja és közzéteszi az év szavait. A 2022. évről ez az eredmény született.

Az év szava: ársapka

Az indoklás szerint idén a gazdasági válságkezelő eszköztár egyik eleme az
ársapka lett, azaz a maximált hatósági ár.
Ahogy Balogh F. András írja, “nem csak Magyarország próbálkozott ezzel a
piacgazdaságnak ellentmondó módszerrel, sokan mások is megtették, a német nyelvterületen például fedőt tettek az árakra
 (Preisdeckel), a románok mennyezetet, a magyar nyelvben is ismert plafont húztak az árak fölé (plafonarea prețurilor), Izraelben hatóságilag felügyelt árat vezettek be (שבפיקוח). Szlovákiában a »cenový strop«
terjedt el, míg máshol nyugodtan szállhattak az árak, nem volt »prezzo massimo«, ahogy azt az olaszok szokványos kifejezése tartja.” Tovább »

A Hét irt már arról a kis statisztikai kimutatásról, amely a minap jelent meg a sajtóban. Az UNESCO „Index Translationum“ című közlönyének kimutatásáról, arról, hogy a világ 73 országában 41322 könyvet fordítottak le 1970-ben. Ez majdnem két lefordított könyv minden országban külön-külön – naponta és persze átlag. Az információrobbanás korában már nem is olyan meghökkentő mennyiség. Tovább »

Forrás: szerző FB-oldala

szikrákat gyújt szikranéni
égjen fény a szürke égen
s ami olyan sápadt fényű
csillogjon, mint nyár a zöldben

Forrás: szerző FB-oldala