Amikor a szavak,
kudarcot vallanak.
A szemek beszélnek.

Megfontolni minden szót! Vattába minden megjegyzést! Ha háború van, célszerű óvatosnak lenned a véleménnyel, különösen, ha az külön- vagy ellen-! A gúny, az irónia, a puszta keserűség beleütközhet a nemzeti érdekbe. Akkor jönnek igazán a provokátorok, a trollok. Persze tudjuk, kiterítenek úgyis. Percek alatt előkerülnek műholdról a legtitkosabb bitekbe sűrített gondolataid. És lehet/lesz rajtad gyorsan sülő bélyeg: ügynök, nemzetáruló. A közhangulat okán a legjobb esetben is: nyolc napon túl gyógyuló érzelemkitörés.

Ha háború van, csak együtt menetelni lehet, s menetelés közben nincs fejcsóválás. Csak a haza, csak a szabadság, csak Isten van – mindegyikből csak egy, a mienk. Háborúban születtél. À la guerre comme à la guerre. Tovább »

(D)ESPERANT

Pozsonyban esperanto-kongresszust is tartottak. Az ősi koronázó városba ez alkalommal természetesen igen sokan jövének idegenek is, kik közé odavegyült egy újságíró.
— Egy kongresszusi tag odalép hozzá.
— Ön is esperanta?
— Nem én, én desperanta vagyok— szólt a toll és olló pozsonyi mestere, megmutatván a pénztárcáját.

Színházi Élet 1912/23

Vendégünk a Sugárút/1.

A Káféban korábban fotómûvészként bemutatott MUHI Sándor egyben a szatmári SUGÁRÚT címû kulturális folyóirat képzõmûvészeti rovatának a szerkesztõje, õ mutatja be a lapjukban publikált mûvészeket. Ez tehát a Sugárút vendégeskedése a Káféban – elsõ rész. Az anyag a Sugárút 2015-ös Tél számában jelent meg

MUIHI Sándor: ERDEI ANNA, ZAGYVA LÁSZLÓ SZATMÁRNÉMETI TÁRLATA

Erdei Anna és Zagyva László szatmári művészek, bár Erdei Anna a líceumi évek óta, Zagyva László az egyetemi évek óta nem itt él. Szatmáriak, hiszen itt szerezték első, alapvetően fontos, ha úgy tetszik meghatározó jellegű tapasztalataikat az őket körülvevő világról, azt az útravalót, amely mindenkit elkísér egy életen át, és amelyből valamennyien gazdálkodunk. Gyakran eltérő véleményeket, ritkán indulatokat is kavar egy-egy művész hovatartozásának kérdése, hiszen a Szatmáron felhalmozódott tapasztalati, érzelmi alapra mindkettőjük esetében rátevődött egy másfajta érzésvilág, látásmód, attitűd, amely kisebb-nagyobb mértékben hatást gyakorolt gondolkodásmódjukra, tehát életművükre is. Az alap viszont megmásíthatatlan, megváltoztathatatlan, a későbbiekben minden erre épül. Tovább »

Kinek a története? És ki a hallgató?

A vonat már elindult a síneken.

Az alföldi szél felszárítja a lelket. Tovább »

A szomszéd ház csodájára járnak a faluba látogatók. A csonkakontyos tetőzetű vakolatdíszes fehér oromzat és oromfal ámulatba ejtik az idegen járókelőket.

A helybéliek csodálata egy kicsit megkopott, de jól tudják, hogy a ház gondozott külseje feljogosítja azt a bámulatra, és persze úgy en bloc nagyon is büszkék ők a falujukra.

Ha éppen az udvaron tesz vesz, vagy a kapuja előtt kaszál a fent említett vakolatdíszes ház tulajdonosa, a 94 éves R. néni, mert a munkálatok végzésében nagy a nemek közötti egyenlőség, őt is lencsevégre kapják a bámészkodók. Tovább »

Hozzád kiáltottam,
hogy ne legyek egyedül.
Isten, te figyeltél.

Péld- 26:28)

mikor valaki ellen vétesz
ahányszor látod
eszedbe juttatja a vétked
ezért gyűlölöd őt
míg bocsánatát, bűnöd megvallva
tőle nem kéred Tovább »

Az ember sose tudhatja, hogy mikor jön le Tamás Gábor a Hargitáról, és kivel, vagy hogy Szikora Robi szeret-e végre, vagy hogy ki vetkőzik le magától, és hogy hová tűnt szegény árva kis Jolán? Nem beszélve arról, hogy Pataky Attila még mindig a kör közepén áll-e vajon, és hogy a zombik elmentek-e már haza? Továbbra is kérdés, hogy állnak a kislányok a zongorával, a tenger pedig a fehér sziklákkal, és a haj fontos lett-e azóta, vagy még mindig csak az ész? Nem hagy nyugodni egyszerűen, hogy mi lett a balatoni lánnyal, illetve hogy a házmester szólt-e végül, és eljutottak-e Földvárig, akiknek el kellett? Megtalálta-e Kiss Tibi a szerelmet, és elmúlt-e pontosan?
A magyar slágerirodalom kész dilemmatika.

Forrás: szerző FB-oldala

Magasról néz alá a sárgolyón tocsogókra-
van úgy, hogy a tizenharmadik emelet irodájából,
vagy a felhőkarcoló szálloda apartmanjából-
máskor magánhelikopere ablakából
vagy a milánói Scala páholyából-
Sőt, ha úgy kívánja, a Hold sarlójáról Tovább »

Ma 18 órakor a kézdivásárhelyi Vigadóban tartják Boér Géza Egybegyûjtött írások címû könyvének a bemutatóját.

Tovább »

1. Negyven éve, 1982. március 27-én mutatta be Illyés Kinga a színpadi munkásságára és művészi habitusára talán legjellemzőbb pódiumelőadását, Oriana Fallaci Levél egy meg nem született gyermekhez című monológját. A világhírre szert tett publicista meglehetősen zilált szerkezetű, közhelyekkel dúsított szövegéből egy peremre szorított művésznő Marosvásárhely „vidéki” színpadán európai színvonalú előadást teremtett: A nő, aki virágot akart szakítani címmel, olyat, amely épp a maga sajátos helyi és időbeli jelentésével és jelentőségével (a Ceauşescu-éra csúcsvirágzása pillanatában), mondhatni titkos, megfoghatatlan energiaáttételek útján befolyásolta az életünket. A puszta magánélet, az egyénként megszenvedett művészi teremtés és a társadalom, pontosabban a nemzeti kisebbségi közösség legsúlyosabb létkérdéseinek távolabbra ható összeszikrázását hozta az előadás. Ezt személyesen is kénytelen voltam megtapasztalni, de hogy milyen mélységekbe hatoló, máig sem feldolgozott, lappangó egymásra hatások működtették az életünket, arra akkor ébredtem rá, amikor a Török-Illyés Orsolya által – a többezer oldalas lehallgatási dosszié alapján – összeállított dokumentumjátékot meghallgattam, és személyes emlékezései nyomdokvizén magam elé idéztem az édesanyja alakját. Tovább »

Az eseményről részletesen számol be az ujhet.com portál, ajánljuk olvasóink figyelmébe!

Éjszakánként a felégetett városok
füstjét törülgetem
a Hold szeméről.
Mint karcolt bakelit,
folyton visszajátssza
fülemben egy visszhang
az üres babakocsik nyikorgását.
Olcsó, feslett némber
lett a jelenvilág,
pattogzó sminkje alól
egyre többet mutat
meztelen valójából. Tovább »

milyen lenne
a végrendelet
a vígrendelet
melyre még szívem is szavazna

kikerülve az agy görcseit
merre bicegnek
a sebesült gondolatok

hol vagyok

fölrajzolnám a legnagyobb kérdőjelt
a hitetlen végtelenre
keresnék rímet is
ha megérdemelné a lét
megfognám reményem kezét
és elvezetném a holnapig
csak tudnám hogy jövőnk hol lakik

hazámnak képzelem ami kopár
kitalált falaimon
átsírnak hallgatag angyalok
ha már többé nem lehetek

az értelmetlennel hallgatok

milyen lesz milyen
a múlt
ha én is benne vagyok? Tovább »

A Lubitel 2-ben maradt egy film még a nyárról, ma élőhívtam a negatívot 🙂 (Forrás: szerző FB-oldala)

Albert-Lőrincz Márton: (világfoci)




ó tsu chu* ó népi futball hol vagy már?

hol ringatnak még szerető karok?

az örömkönny hol hull ha győz

a jobbik a grundon a kis füves beszögellésben

az utca végén a sáncok martján

a tömbházak közt ablakok árán?

ó hol vagy gyermekkori örömjáték

ügyességpróba bizakodás

nem durváskodás nem basáskodás?

hol vagy tisztaság becsület önnön

értéked párbaja minta mérce? Tovább »

– Ne, bogdaposte,i jól vagyok. Különben sincs otthonom, hacsak az utcát nem tekintjük otthonnak.
– Maga tud románul? – csodálkozott rá Viktória.
– Tudok, ugyanis én is… Temesvárról származom.
– Szerencsétlen teremtés! – súgta oda Viktor a húgának. – Ne fogadjuk magunkhoz? Na, legalább egy kis időre. Hiszen földink, és úgy emlékeztet anyára. Képzeld el, ha ő kóborolna valahol étlen-szomjan Debrecen utcáin!
– Mi, ezt a büdös öreglányt? – fintorgott Viktória. – Én ugyan egy percre sem – súgta vissza ugyancsak félhangon.
Hanem az anyóka így is meghallotta, kiegyenesedett, és komoran elköszönt.
– Kár, én befogadtam volna – sajnálkozott a fiatalember. – Annál is inkább, mert temesvári lévén talán még anyát is ismerte.
– Bumm, erre nem gondoltam! Nénikém, visszajönne egy percre?
Az asszony visszaballagott. Tovább »

1. Kulcsok
A nyár már őszbe csavarodott,
de a ködön a Nap még átlát.
Búcsút intek a nyaralónak,
az ablakra teszem a táblát.

Fél esztendő telik el tavaszig,
akkor a táblát leveszem.
Az aknából a vizet beadom,
s a zuhanyzót felszerelem. Tovább »

RÓZSAHEGYIÉK PEZSGŐZNEK

A Rákóczi út és Múzeum-körút sarkán Rózsahegyi és egy rég nem látott iskolatársa emlékeiket idézgetik egy vendéglőben. A kiürített sörös korsók száma bátran felvehette a versenyt a népdalokban annyit emlegetett tengernyi csillaggal, amikor Rózsahegyinek megakadt a szeme a békésen posztoló rendőrön. — No — mondta Rózsahegyi —, ez a rendőr engem egy órán belül be fog kisérni a kapitányságra. Tovább »