Nekem olyan jó vicces, víg emlékem, amilyet maga szeretne, nincs. Kérdeztem a gyerekektől, hogy hát nekik mi a legszebb, legvígabb emlékük, kórusban feleltek rá, hogy: „mikor vörhenyben feküdtünk.”
Persze volt elég csokoládé, befőtt és játék.
Talán nekem is ez lesz a legvígabb emlékem, hogy hetven napja ágyban fekszem…
Van elég aszpirin és még több interjú.
Színházi Élet, 1921/52
eldöntötte megcáfol mindent
amit hittel megtámasztanak
nekilódult és megkereste
a hitetleneket Tovább »
A Duna Galac után megszűnik európai folyóvíz lenni – annál inkább dobrudzsai, keleti jelenség. Hetvenkét mérföld – és utazóink elérik a tengert. Útjuk nem könnyű, tekervényes, át kell vergődniük a Duna-delta szövevényes vízi világán.
Egy kis hangulatfestés, elődeink tollából: Tovább »
Harmadnapra megérkezett Budapestről Juhász Gergely s amikor meg akarta csókolni feleségét, Emma asszony elvonta az arcát. Körülbelül egy óra hosszat bizonytalanul tettek-vettek egymás körül, végül az asszony magához kérte a férfit.
– Beszélni valóm van veled, – mondta neki sápadtan, idegesen. Az ajka reszketett. Tovább »
Miért gondolják egyesek, hogy az emberek gazfickók? Szó se róla, csupán természetesen viselkednek.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
Engem nem érdekel a jövő.
Evvel a hetyke mondattal gondoltam kezdeni ezt a szöveget, és ez elegendően erős viszony, hogy egy jövőről szóló album bevezetője lehessen.
De lassan a testtel, ahogy a temetői szakemberek mondják. Igaz ez? Egyáltalán igaz lehet? Tényleg nem érdekel, hogy ki lesz a Barcelona új edzője, hogy hány forint lesz a görögdinnye kilaja, mik lesznek a lottószámok és ki nyeri a választásokat. De. Tovább »
Könyvcímlap * Forrás: szerző Facebook oldala
Az idő, ez a nagy képmutogató
sorra elém hozza mindazt, ami volt
itt például az osztálytársam udvarán
aki hiába kiabál Béla kutyával
az csak ugat és ugat engem
neki van igaza, félek tőle Tovább »
szobánk falain képek
távoliak és mégis jelenvalók
egy nehéz asztal mely mindig útban állt
hozzá sem lehet ülni túl alacsony
de otthonról van Tovább »
Nem oldom meg a
világ dolgait, csak kifűzöm
bakancsát.
Még több fotó a szerző blogján: http://vasiledorolti.blogspot.com/
Fűszálakon harmatcsepp, benne lubickol a hold,
Ki-kiloccsan a Tejút, egy álom mindent megold.
Ezüsteső tükrében, ezer énem szembenéz,
Nap vagyok vagy hulló csillag, vajda vagy csak kenéz. Tovább »
Jól vagyok, köszönöm,
– bár te nem kérdeztél semmit –
csak úgy mondom magamnak,
biztatásként a mai reggelen,
mikor ki-át-vagy felkelek – Tovább »
Furcsa érzéssel olvastam felfedezésükkor a Vadmalacokat. Derűs egyetértéssel látom most a méltatásokat, és nem csodálkozom, hogy ahol nem ugyanazt mondják erről a szerzetről – és a Gergely Tamás teremtette műfajról –, ott sem ellentmondásosak. Ami nagyjából azt jelzi, hogy ebben az elvont figurában és gondolataiban, töprengéseiben van valami univerzális. De már abban is, hogy mindig más jut eszembe, amikor meg akarom ragadni a szövegen túli természetét, üzenetét. Tovább »
Mint rabmadárt,
Engedd el kalitkádból
Félelmeidet.
Egy kis fronton,
egy kis tűzvonalban
lődözték egymást az ólomkatonák.
Jobb lenne szedelőzködni – szóltam,
amikor a nehézfémeket illetően
elfajultak a dolgok. Tovább »
ALMA. Szerénységed tetszik nekem.
AKÁC. Szívembe zártalak örökre.
ÁRVÁCSKA. Elhagyott a szeretőm.
ARANYVIRÁG. Felvidulok, ha látlak.
BABÉR. Féltékenységeddel elűzöl. Tovább »
Most már tudjuk, az a görgős kisbőrönd nem pusztán gyanús, egyenesen veszélyes. Akkora, hogy nem lehet lecsukni a lappancsot. Kié, kérdezi már harmadszor a légikisasszony, de nincs válasz. Én tudom, mondja egy asszonyság, azé a nagydarab fickóé ott, aki átgázolt vele a lábamon, amikor felültünk. Ám Popeye havere hallgat. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.com/
A világban mindent megtalálsz, ha tudod, honnan, mikor és hogyan nyújtsd ki a kezed utána. Jót is, rosszat is.
Forrás: Kocsis Francisko: Ceea ce nu se amână. Reflecţii, însemnări, resemnări (Nincs haladék. Reflexiók, feljegyzések, belenyugvások), Editura Ardealul, Tg. Mureş, 2019. Fordította Cseke Gábor.
ravasz és álnok a lét
mint egy üstlopó cseléd
reményt lobogtat feléd
s lenyúlja lóvéd felét
Budapest, 2020. I. 5.
A régi képek egyik érdekessége, ha olyat mutatnak, ami már nincs, Kossuth híd, Nemzeti Színház, cipőpucoló (58-ban még volt ebben a városban cipőpucoló!) vagy a befagyott Duna (igaz, már akkor is Mátyás király nélkül). Ezek a képek inkább az ezernyi sok kis van-ról beszélnek, van kéményseprő, varrónő, martinász, utcaseprő (egy virtigli úr! – nem ám a Köztisztasági Vállalat dolgozója!), kertésznő, rakodómunkások (messzi már az állítmány, nem egyeztetünk!), Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
Szórakozottan vacsorázott s észre sem vette, hogy egyedül megissza azt az üveg bort, amelyet ketten a férjével szoktak elfogyasztani.
– Kezét csókolom, – köszönt az inas s hallotta, hogy a ház másik felén becsukják az ablakokat. Lefekszik a személyzet.
Szél fújt a verandán, behúzódott a szobába.
A messzeségben felvonított egy kutya. Tovább »
Hull a hó, én meg nézem a gyerekkoromat
brassai széchenyi tér fellegvár
mozi mihály vitéz mögött
foci egy zsebkendőnyi udvarban
akkor maga volt a wembley Tovább »
Pusztai Péter rajza