Replika Ion Minulescu A fiatalság románca (Romanţa tinereţii) versére
Felkínálkozó ismeretlen lány.
Hogy hívták? Nem árulta el nekem,
s pimaszul kérdezte rangom-nevem.
Költő vagy? Ki hitte volna? Talány
volt. Kitartóan arra kért, vegyek
én is kincseiből hébe-hóba. Tovább »
A HMKK csíkmdarasi fotótábora anyagából, 2005
Apám halála pillanatában két szót préselt ki merevedő ajkai közül: Tusnád… Muci (így becézett engem gyerekkoromban a családom).
Ezt én úgy értelmeztem, hogy apám a tusnádi nyaralóját, melyet a szüleitől örökölt, rám szeretné testálni. Szerencsémre ezt testvéreim is hasonlóképp fordították le, így aztán én lettem a villának gúnyolt kis faházikó boldog tulajdonosa. Tovább »
Összefoglaló könyvében Nicholas Witchell eljut a huszadik század utolsó évtizedeiig. Naiv olvasóként azt várná az ember, hogy a végkifejlet oda vezet: létezik-e titokzatos élőlény a Loch Nessben vagy sem? Annyi már világos, hogy sem lesöpörni az asztalról nem ildomos a témát, se vakon hinni benne. Witchell könyve azért tanulságos, mert nem áll egyik oldalra sem: azt szeretné, ha a vitákra pazarolt erőket össze lehetne fogni a tudományos kutatás fejében. Tovább »
Gyakran gondolok arra, mennyire elfecsérelt idő volt az utóbbi harminc évben túlzott érdeklődéssel követnem a napi politika eseményeit. Azt már az elején eldöntöttem, hogy a szerkesztést, lapcsinálást, újságírást nem cserélem fel politikai pályával. Egyik indokom az volt, hogy alkatilag távol áll tőlem a politikai erkölcs (vagyis hogy ha a képviselt közösség érdeke úgy kívánja, lehet, sőt kell hazudni, manipulálni, vagy hallgatni, amikor szólni kéne), de mostanra rájöttem: ez becsületesen nézve inkább csak kifogás, hiszen ha következetes volnék, másoknak, politikusoknak sem nézném el, hogy ilyesmit csinálnak – akkor sem, ha a „mi ügyünk” érdekében teszik. Tovább »
Ey Oghli a mai úticélom. Tegnap elégedetten állapítottam meg, hogy itt enyhébb az idő, mint a határ mentén húzódó hegyek túlsó, törökországi oldalán, a platánokon rengeteg még a levél, őszies a hangulat. Ma reggelre aztán ide is megérkezett a tél, reggel sűrű pelyhekben hullott a hó. Most is szállingózik még, de el is olvad azonnal, mivel a hőmérséklet bőven 0 fok felett van. Tovább »
Elkerülhetetlen, hogy nap mint nap ízlésünk vagy véleményünk ne ütközzön másokéval. Így van ez rendjén, mert hiszen különbözőek vagyunk. A baj viszont akkor kezdődik, amikor a különbségekből kifolyólag ezek az ütközések már-már ütközetekké, csatákká válnak, illetve elkerülni sem vagyunk hajlandóak ezeket a „csábításokat”. Tovább »
A HMKK etédi fotótáborának anyagából, 2005
Gyertek haza, ludaim!
Jól látom, milyen vidáman gágogtok,
csőrötök a nap sugaraiban folytatódik,
tollatok fényes, és én ennek örülök,
hiszen az anyátok vagytok, Tovább »
Szorongó kérdés: nem fogunk vajon túl lassan haladni? El tudunk-e idejében menekülni a könyvben ránk zúduló terror elől? Tegyünk úgy, mint Silbermann. Talán megússzuk…
A lépcsőházban szembetalálja magát egy cigarettázó alakkal, akit képtelen kikerülni. Ráadásul az megkérdi: sok zsidó él e házban?
Tovább »
Páger Antal vidéki színész korában rajongott a motorbicikliért. Nem is nyugodott addig, amíg nem szerzett magának egyet. A motorvezetés tudományával ugyan nem volt még tisztában, mégis elhatározta, hogy új gépével hazalátogat szüleihez, Makóra. Tovább »
Számítógépes grafika
TŰSZÚRÁS ÉS POLITIKA
Mert ha eddig nem mondtam volna: az akupunktúra köré politikai legendát szőttek a „Nagy Proletár Kulturális Forradalomban”. A hagyományos kínai orvostudomány kincsestárát — így a legenda — az ellenforradalmár, titkos áruló revizionista Liu Sao-csi és az egészségügyi vonalon dolgozó ügynökei semmibe vették, a tűszúrásos kezelés mestereit lenézték, háttérbe szorították, a kínai gyógyfüveket, tradicionális orvosságokat nem alkalmazták, az egészségügyi munkában a hangsúlyt kizárólag a városokra helyezték, és elhanyagolták a falut, ahol pedig a kínai lakosság többsége él. Tovább »
(Az „Egy csipetnyi Kotányi” dallamára)
idegbajos beteg ember
minden csekélységgel felver
nincsen anyja Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/
A tűz csiholója
A magas, atléta termetű vezér intett a többieknek, tegyék le a tulkot, pihenjenek. Megtörölte arcát, melege volt, és el is fáradt eközben. Fia aggodalmasan mutatott a magasba.
– Á, nnnou! – legyintett jelezve, hogy nem kell félni egy kis zuhétól. Tovább »
A kivégzőosztag parancsnoka felsorakoztatta a tizenkét meztelen elítéltet. Az orvostiszt már várt rájuk a kifertőtlenített, patika-tiszta rendelőben.
Mindenik hátát megkopogtatta, miközben az elítélteknek azt kellett mondaniuk, hogy „krémsajt”. Aztán nagyra tátották a szájukat és egy hosszan kitartott Á hangot hallattak. Tovább »
Nők a magyarországi nyilas mozgalomban
Minden „gender”-es korban, szüfrazsettek idején, me too-kampányban, feminista lobbiképességben új és új hang vagy tónus születik, mely hordozza a tiltakozók, a radikálisok, a mást akarók szándékát, hangnemét. A lét és társadalmi szerepfelfogások rendszere valamiképpen (évezredes békétlenségek dacára) ugyanakkor kiegyezésre képesnek láttatja a gyengébb nemet, sőt e gyöngeség erővé konvertálásáról is vall. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
Tegnap a kapiköyi határátkelőn át beléptem Iránba. Kiderült, hogy feleslegesen stresszeltem magam az egészségbiztosítás miatt, a határőrizeti szerveket egyáltalán nem érdekelte, van-e ilyen papírom. A határátlépés sokkal könnyebben és gyorsabban zajlott le, mint azt előzetesen reméltem. Amint az iráni egyenruhások meglátták, hogy európai vagyok, azonnal soron kívül foglalkoztak velem, az útlevelem és a vízumom ellenőrzése két percet vett igénybe, aztán egy Welcome to Iran üdvözlettel utamra bocsátottak. Tovább »
Nem is érdekes, ki volt előbb: Ady, aki most Bogdán Zsolttal szólal meg, vagy Bogdán Zsolt, aki Adyval szól. Vagy Szugyiczky István, aki összeállította a műsort. Vagy mi, akik nézzük, hallgatjuk az előadást. Szembenéz sorsával, aki kézbe veszi a magáét, éljen bármikor – s mi is, kik hallgatjuk most, vele nézünk szembe. Tovább »
Megmondom őszintén, néha nagy gondban vagyok, amikor az erdélyi magyar sajtóban olvasok egy-egy magyar falunevet, olyannyira ismeretlennek tűnik, hogy nem tudom hová tegyem, és mivel nem ismerem a román megfelelőjét, még a térképen sem tudom megkeresni. A napokban viszont olvastam a világhálón egy olyan dokumentumot, amelyet le is mentettem, éppen ilyen célból. Tovább »
Remélem, nem leszek megöregedett róka,
ki a bölcsességét elhányta, mint a fogait,
s a megmaradtakkal még mindig harap,
aki már vegatyúkot eszik, de fickósan macsós anekdotákat harsog a tornácon, Tovább »
Bársony Rózsi: „De mennyire nem egyszerű! Tizenhat éves koromban például halálosan és reménytelenül szerelmes voltam valakibe. Az illető még csak nem is sejtette, hogy szeretem, olyan jól tudtam titkolni érzéseimet. Tovább »
Eljátsztam, mókáztam
mező-szál virággal;
kékjeim rámfagytak,
bordóimat színehagyta; Tovább »
Pusztai Péter rajza