Cseke Gábor: Vakrandi, negyedszer
Ahogy hosszas séta közben olykor megpihenne az ember (ha van hová leülnie), úgy teszem le időnként a könyvet, pihenésképpen, mert nehéz elhinnem, hogy a szerző képes volt egyszerűen regisztrálni, majd visszaadni mindazt, amit menekülése közben átélt. Mert számomra nyilvánvaló a regény önéletrajzi fogantatása, legalábbis olyan értelemben, hogy Silbermann könyvbeli utazásait maga az író is kénytelen volt megtenni, megszenvedni és sokáig menekülése egyetlen lehetséges kiútjának tartani. Tovább »
Kiss Székely Zoltán: Majdani tavasz elé
Iringó unokám névnapjára
Így, ősz végén,
télre várva,
mikor a név maga magát mondja. Tovább »
Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (2)
AZ AKUPUNKTÚRA REJTÉLYEI
A kínai orvostudomány csodatűjével azonban nem ez az utolsó találkozásunk a vuhani klinikán, ahol Vang Csen-jüan orvosnő és Lin Csing „felelős elvtárs” kalauzol. (A „felelős” szó a megbízott vezetőt jelenti – mivel pedig Kínában a legtöbb intézmény élén ekkor még csak ideiglenes vezetés állt, „felelős elvtársakkal” gyakran lehetett találkozni.) A séta a rendelőben kezdődik, itt tűszúrásos kezelésben részesítik a járóbetegeket. Tovább »
B. Tomos Hajnal: Tudod, ki volt J. J. Rousseau?
Pár évvel ezelőtt iskolánk Szinajára küldött, egy uniós projekt kiképző tanfolyamára. Csapattársam C. város egyik ipari líceumának igazgatóhelyettese volt, civilben mérnöktanár, néhány évvel fiatalabb nálam. Direktori minőségében ildomosnak tartotta, hogy ottani szereplésemet illetően, már a két órás vonatozás legelején kioktasson. Tovább »
Fülöp Kálmán: Öreg suhanc
Fakul az arc,
ráncaiban
az idő ma
áll, és kivár. Tovább »
Albert-Lőrincz Márton: (A fény zenéje bennem*)
Erzsébet, Elizbeth, Betty,
Liza, Böske, Bözse, Erzsi,
Bözsike, Erzsók és Zsóka,
s persze Sissi, Babett, Szavéta, Tovább »
Gál Éva Emese: Fényhaza
Hazámmá váltom ezt az éjszakát
szőlőlugassal, tücsökcirpeléssel
itt, ahol egy égő rajzol határt,
hogy országként küzdjön a vaksötéttel, Tovább »
Bölöni Domokos böngészője
Matematika
– Ha egy ház felépítését egy ember százhúsz nap alatt végzi, akkor ugyanazt a házat tizenkét ember tíz nap alatt építi fel, nemde!
– Igen. És akkor 120 ember 1 nap alatt –, 960 ember 1 óra alatt, 57.600 ember egy perc alatt, 3,456.000 ember egy másodperc alatt építi fel.
A matematika szerint tehát áll egy eset, amikor a ház előbb elkészül, mielőtt még egyáltalán hozzáfogtak volna.
(Svenska Journalen)
Színházi élet, 1935/5
Baracs Dénes: A fájdalom nélküli műtét (1)
A doktornő kitárja az ajtót, és mi belépünk a terembe. A vuhani orvostudományi egyetem II. számú klinikáján vagyunk, a műtő fölötti megfigyelőteremben. Alattunk operáció folyik: egy asszony petefészek cisztáját távolítják el. Az érzéstelenítés akupunktúrás, tűszúrásos módszerrel történik. Tovább »
Cseke Gábor: Vakrandi, harmadszor
Annak, aki nem vette volna még kezébe a könyvet, eligazítóul: a kis regény tizenkét fejezetre oszlik, hosszúságuk szeszélyesen változó, mindig a benne felvázolt élethelyzet és a benne feszülő párbeszédek súlyának függvényében. Tovább »
Dabi István: Egy szikra lángra lobbant
Agyi infarktusom tizedik évfordulójára
az égen éles fénnyel meggyulladtak a csillaglámpák
a földön kialudtak a lángok
fenn a szél elsodorta a felhőket
lenn a folyók elárasztották a tüzeket Tovább »
Farkas József György: Vándor József – Santa Clara
A kubai Santa Clara városában bronztábla állításával emlékeztek Vándor József (1909–1979) magyar katolikus papra, születésének 100. évfordulóján. Vándor atya (aki Wech József néven született Dorogon) szaléziánus szerzetesként érkezett Kubába a két világháború között, haláláig, 1979-ig élt ott. Tovább »
Kiss Székely Zoltán: Kikérdezhetetlen
légy királynőm elfogadlak
szépségedből kiforgatlak
nem csak az kell ami másnak
megtartalak elmúlásnak Tovább »
Cselényi Béla: ötvenhét éves nagyanyám
emlékszem kesztyűs rókabábut vett
egy kilencéves nőnek
emlékszem csilingelő fagylaltos kocsit vett Tovább »
Bálint György breviárium (114)
Visszapillantás
– Rugalmas voltam, és sokat dolgoztam – mondta a radír. – Ha visszapillantok életemre, megállapíthatom, hogy termékeny volt. A szellemet szolgáltam, azt hiszem, szép sikerrel. Radírnak lenni nem mindig könnyű. Fáradhatatlan rugalmasság kell hozzá, különösen a mai időkben.
Valamikor egy fában keringtem, egy forró ültetvényen. Tovább »
Gyalogúton Zanglába (62)
93. nap – december 2.
A mai az utolsó napom Törökországban. Az éjszakát az Özalp nevű hegyi kisvárosban töltöm, holnap pedig átlépem az iráni határt. Ma megszólított és beszélgetést kezdeményezett velem egy fiatal nő. A barátnőjével sétált, fejkendőt viselt, nagyon szép volt, 19-20 éves lehetett. A beszélgetés elég hamar véget ért, aminek a lány felettébb szerény angol tudása volt az oka. Tovább »
B. Tomos Hajnal: Az Ujj*
A paradicsom ujj-
nyoma még rajtam:
mint kihűlő korsón
a mester jegye. Tovább »
Nászta Katalin: Ahogy a víz tükrözi az arcot
Osonó – a Katona József Színházban
Azon gondolkoztam, mi legyen a címe? Ez volt Fazakas Misi utolsó kérdése is az Osonó tegnap esti előadása után: kinek milyen szó jut eszébe az egészről – a végén?
Beleférhet egy szóba? Nem. Elhangzott: vágy, találkozás, gond, teher stb. Nekem a többi találó szó mellé még egy mondat: da capo al fine… Tovább »
Cseke Gábor: Vakrandi, másodszor
Oly vadul és kapkodva fejtettem le a könyv csomagolópapír-ruháját, akárha várva várt légyotton tépdestem volna frissen látott kedvesem köntösét.
Látni akartam, miféle olvasmányt hozott elém a sors, szerencsés keze volt-e barátomnak (bár gyanítom, lehetősége volt előzetesen a kulisszák mögé kukkantani, s talán nem csoda, ha ilyképpen irányított szerencsében részesülhettem). Tovább »







Pusztai Péter rajza