s aláj de dajdajdajdaj
s aláj de dajdajdajdaj
s aláj de dajdajdajdaj
a hátszegi lányka

Budapest, 2022. X. 7.

Mintha zsinegre fűzték volna
Fel az ősz terméseit
Szüreti bálra készülne a táj
Arra biztat rőt színekbe öltöztesd a lelked
És az őszhegedűn
Egy régi fülbemászó dalt elmuzsikálj
Hajdani legény indul ma veled a bálba
Mikor belépsz felriadnak a harsonák a kürtök
Vajon sikerül-e most is ellopnod majd
A legszebb legédesebb legkívánatosabb fürtöt

Forrás: szerző FB-oldala

A Hold istennője ott ül a stúdióban,
Mama Quilla vörös széken ül,
fogsora hiányos, bőre cserzett.
Intiilapa kövér, bajuszos,
lehordja tisztességesen. Tovább »

A Ceaușescu-korszak erdélyi magyar újságíróit, szerkesztőit, alkotóit kereste fel Csibi László, hogy történeteket gyűjtsön tőlük a korabeli Románia nyilvánosságának abszurditásáról és arról, milyen volt a cenzúra és az öncenzúra nyomása mellett dolgozni 1965 és 1989 között. A Kolozsváron élő dokumentumfilmes korábban is hasonló módon, alulnézetből közelített a történelemhez, például megszólaltatott olyanokat, akik megtapasztalták Észak-Erdély visszacsatolását Magyarországhoz (Édes Erdély, itt voltunk, 2015) és a holokauszt egyik erdélyi túlélőjét is (Nussbaum 95736, 2017). Interjúalanyai ezúttal olyan értelmiségiek, akik megpróbálták megkeresni a diktatúra kiskapuit az értékteremtésre. A szocializmus hátsó bejáratát a marosvásárhelyi Alter-Native után a Filmtettfeszt három helyszínén és a nagyszebeni Astra fesztiválon is vetítik. Az erdélyi fesztiválkörút apropóján kérdeztük a rendezőt. Tovább »

Cervantes nyomán szabadon)

(27.) CSALÓDOTT A SZEMÉTDOMBON

Fene tudja, én csak egy vén girhes ló vagyok, egyesek szerint se eszem, sőt még érzelmeim sincsenek, de én megsajnáltam a gazdám. A volt gazdám, hogyan fogalmazzak? Kié vagyok most tulajdonképpen?
A lovagot nem valószínű, hogy látom még az életben, a katalánnak nem kellek, még szép, hogy a vágóhídra nem adott be, már rég lókolbász lennék. A kovácsnak kellett volna a tanya, de állatok nélkül.
Amit nagyon sajnálok, hogy a katalánok elhajtottak. Egy szó köszönet, egy pofa zab nélkül. Pedig hát nekem köszönhetik, hogy az ellenséget legyőzték. Ha én nem rogyok térdre, lekaszabolja őket.
Zárják el, vágják le a fejét, de ne mutogassák, megalázó.
Ha én katalán lennék, felvezettem volna a győzőt, a lovat, Rocinantét, jómagam a főutcán, bemutattam volna a várparancsnoknak, és vetettem volna zabot neki. Magamnak.
Sőt, az utat, amelyiken járok, teleszórtam volna zabbal. Ehelyett elindítottak haza, étlen.
Díszistállót építtetem volna, a falu közepén arany bejárattal.
Ez a hála a katalánoknál…
Hálára ne számíts, ezt tanultam meg, későn. Dögróváson vagyok, fekszem a szemétdomon, kapartam a patámal magamnak valamiféle menedéket, de az eső mégis meges.
Kipucolhatták volna a körmöm, új patkót is adhattak volna.
Volna, volna, sería, signor.
Még a lovag törődött a legtöbbet velem. Rá-rászólt a szolgára, adjon nekem. Az, amit csak lehetett, a saját szamarának juttatott, az én zabom eladta feketén az ellenségnek.. Most mégis hord nekem titokban. Nem tudom, mit remél, csavaros a szolga észjárása.
Szóval nem tudom, kellene-e zab a bolondtól. A bolond gyilkostól. Felégette Katalóniát. Kivetkőzött magából, nem az volt, aminek mutatta magát. Vagy csak korábban nem vettem észre?
Azért egy tarisznya zabot küldhetne… Tovább »

Szász Jánossal, az 1927-ben Belgrádban született romániai magyar íróval, költővel, szerkesztővel, publicistával az évek során többször is találkoztam. Ha jól emlékszem, utoljára éppen Tusnádfürdőn, 2006-ban bekövetkezett halála előtt. A közvetlen, emberi találkozásoknál azonban jóval gyakoribbnak számítottak a szellemiek és nem csupán számomra, hanem nemzedéktársaim számára is. Jól emlékszem, hogy mintegy fél évszázaddal ezelőtt fiatal mérnökök, orvosok, tanárok milyen szívesen olvasták vagy hallgatták a világra kitekintő írásait, és valóban élményszámba ment az a sorozata, amelyet több hónapos amerikai tanulmányútjáról közölt, majd néhány évre rá Amerikából jöttem címmel önálló kötetként is megjelent. Tovább »

Tegnap este (okt. 7) Szentes Zágon (baloldalt), csíkszeredai származású, jelenleg Kolozsváron élő grafikus, fotografus, festőművész kiállítása nyílt meg a csíkszeredai Megyeháza Galériában. A kiállítást Molnár Emese szociológus nyitotta meg.
Pillanatkép a kiállításról.
A kiállítás megtekinthető 2022. november 9-ig.

Forrás: Botár László FB-oldala

ki hol van otthon, miben
két rekesze a létnek
nemcsak a hely, a helyzet is
amibe kényszerített
hangsúlyok halmaza, életérzések zöme
spontán megnyilvánulások egész regisztere
magyaráznám, de minek
vagy ráérzel vagy nem
mint ma a gyermekkori első fagylaltízre
ez az! kiált a felismerés benned
ez nem az, legyintesz és tovább enged Tovább »

https://www.youtube.com/watch?v=KwGwludDEKo&list=PLjBBg23S0q2RoBtHlm52nX8wNKy4T0lxC&index=2
Erdély TV, Kultúrcsepp, Kányádi Orsolya interjúja

nincs arca
aminek vége
kellett volna
szakadnia
tovább
haldoklik
a formátlan
nem látom
a szemét
amiből egyszer

felszíne szépen ívelt opálos ég
gödre gyémánt feketeszén

ott szuszogott benne
benne minden tüzek parazsa

mélyen ülő szikrák születtek
öreg volt mind és elhagyatott Tovább »

Kopott cilinderben vergődő
régi sikerek hangja,
tapsvihar, ódon
doh és izzadásszag. Tovább »

A kasszánál álló, csupa-pattanásos arcú, magas fiatalember végre bepakolta az összes lepittyentett terméket a bevásárlókocsijába. Amint fizetésre kerülne sor, a mögötte álló vásárlók feje felett, szó nélkül tekintgetni kezd az áruház belseje felé, így jelezvén, hogy azt a nőt – alighanem a feleségét – keresi, aki majd fizetni fog. Mind várakozunk. A szokásos ingerült arckifejezések. A kasszás felkapja a telefont: „ki kéne ütni egy tételt”. Hamarosan megérkezik egy másik alkalmazott, kulccsal kinyitja a fiókot, és valamit machinál. A kasszásnő elkezdi beütni a következő vevő árucikkeit. A fiatalember sorsára hagyja bevásárlókocsiját, bolyongni kezd az üzletben, majd megint visszatér a kasszához, faarccal keresve mindenfelé a nőt, aki csak nem kerül elő. A kasszásnő egyfolytában ellenséges tekintettel méregeti őt, miközben sorban lepittyegteti a következő vevő vásárlását. Amint ezzel végzett, felpattan a helyéről, látványosan odacsörtet a fiatalember kocsijához, félretolja az útból, majd visszaül, és bepittyegteti az én áruimat is. A fiatalember ekkorra felszívódott a polcok között, az eltűnt nő nyomában. Végül fizetek, és elkezdem tolni bevásárlókocsimat a bevásárlóközpont folyosóján, a kijárat felé, amikor a fiatalember megint utamba kerül, körbeforogva, arcán az iménti, különös közömbösséggel. A felesége talán egy nadrágot próbál valamelyik fülkében, vagy belefeledkezett egy regénybe a könyves részlegen. Esetleg bújócskát játszik, és remekül mulat, épp átsurranva a kertészeti termékek között az állateledel-osztályra, élvezettel alázva meg házastársát ország-világ előtt. Vagy pont ezt a pillanatot választotta ki, hogy elhagyja őt, és magával vitte a pénzt meg az autókulcsot is. Vagy egyszerűen összeakadt egy másik férfival, és most a kávézóban csókolóznak vagy a vécében szeretkeznek. Valóságunk lehetséges változatainak se szeri, se száma.

Lackfi János fordítása

(A friss irodalmi Nobel-díjas nagy szakértője az emberi léleknek, önmagát élve boncoló, saját lelki folyamatait mikroszkóp alatt elemző regényei közül jó néhány magyarul is olvasható. Ezt a rövid részletet LA VIE EXTÉRIEURE című, 2000-ben megjelent naplókötetéből fordítottam tisztelgésképp.)

Forrás: Lackfi János FB-oldala

Szabó Magda

Egyik legnagyobb magyar író, aki nőiségében kemény és erős, és ezt még a férfi kollégái is elismerik. Már aki… De véleményektől függetlenül az ő regényei, a Katalin utca, ahol a halott is szót kap, a Pillanat, ahol egy írói csavar jóvoltából egészen másképp éljük végig Trója végnapjait, Az ajtó, ahol hiába feszegetjük erőszakkal a másik lelkét, az Ókút, a Szemlélők… ezek mind a magyar irodalom gyöngyszemei, sajátos és merész dramaturgiai felépítésük miatt is. És hát a nyelv, a szó, a sok betű, amiből merészen emel várakat, hídakat, csatatereket, és dönti le ezeket egyetlen mondattal.
Kedvencem Az őz, egy kicsi, vékonyka könyv. A gyűlölet, a háború és a nyomor rombolása a főszereplő számára végzetes, nem tud felejteni, kikapcsolni, megbocsátani. Az őzet olvasni annyit jelent, mint kilépni önmagunkból, kikapcsolni fejfájást, ebédfőzést, hasonló apró dolgokat, és együtt élni Encsy Eszter és barátnője, Graff Angéla tragédiáját. De azt is jelenti, hogy lépjünk be bátran magunkba, nyissunk meg tiltott helyeket… Meglepő, mi mindenre jövünk rá.
„Gyerekkoromban oly sok esztendeig hallgattam, hogy később sose tanultam meg beszélni; én vagy hazudni tudok, vagy hallgatni. Ami az életrajzomban van, az hazugság. Amit az emberek beszélnek rólam, az is hazugság. Én úgy tudok hazudni, hogy megélhetnék belőle. Onnan tudtam meg: nem lehet már segíteni rajtam, hogy még neked se bírtam igazat mondani. „(Az őz)

Forrás: a szerző FB-oldala

A hold ijesztő, kerek ábra
Valaki ellopta az arcom
Nem tudom, ki ő, reád várva
A rémmel vívom a harcom.
Tükrömből szemhéj nélküli
Bamba potyka-szem bámul rám
Gyér haját balra fésüli
Toprongyos a tarka ruhám.
Végignézek kézfejemen
Burjánzó fekete ereken
Elferdült, görbe nyakamon
A görcsberándult ujjakon…
Lassú, kegyetlen változás
E csapdában nem segít senki
Halkuló sikoly, kiáltozás
Innen sosem fogok kimenni
Ülök az összedőlt házban
Egymásba csúszott emeletek –
Váratlan hang és láthatatlan
Jelenség szól, hogy elmehetek.
Lassú ébredés – rátalálok
A fényre, a résre, az útra
Valaki visszaadja az arcom
Valahogy én leszek újra.
Mikor a hajnalba átcsusszanok
Álmodón éber, nem feledem
A rémmel megvívtam a harcom
De mindig újabb éjre várva
A hold kegyetlen, kerek ábra
Valaki ellopja az arcom.

Festmény: Család a romok között
kép és vers Nagy Anna festőművész, költő alkotása

Forrás: Sumida folyó hídja Kulturális Magazin

(Cervantes nyomán szabadon)

(26.) DON QUIJOTÉT ELFOGJÁK)

A lovag zuhant velem a porba, s mivel sarkantyúja felcsatolva, s ő maga páncélba öltözött, mozogni alig tudott. Nosza, a katalánok odaléptek, lefogták, magukkal vitték. Ő előbb rúgdalózott, de aztán megadta magát a sorsnak.
Magukkal vitték, el se búcsúzhattam tőle.
Panza ment utána a szamarával, de leállították. Volt annyi esze, hogy eldobta a dárdáját, s a parittyát, úgy nézett ki iá-zó szamarával, mint egy rakás szerncsétlenség. Mondták neki, húzza el a csíkot, sohanapján lássák újra. S hogy engem vigyen magával, gebére nincs szükségük.
Úgyhogy visszalovagoltunk, de a vissza sem volt már a régi. Mikor a lovag elfogatásának híre ment, a házat eladták. A kovács akarta megvenni, de egy idegen többet ígért, hát megkapta. Egy katalán, úgy mondják. Engem két napig az istállóban megtűrt, de ennem nem adott. Eloldotta a kötőfékem, mehetettem isten hírével. Neki rám szüksége nincsen, eladni nem tud, mert ki venne meg? Egyrészt mert girhes vagyok, másrészt meg a bolond lovag lova voltam, lehet, hogy én is megbolondultam, tartanak tőlem.
Úgyhogy a csűr háta mögött a szemétdombon élek, a hitvány kölykök néha kővel dobálnak, el kell viselnem. Egy-egy répahéjat elkapok a szemétből, meg… láss csudát, odajön néha Panza, és nyom a számba egyet s mást. De hát van neki dolga elég, újra a trágyát hordja. Meg szégyelli is, hogy engem etet.
A lovagot ketrecbe zárták, úgy hordozzák vasárnaponként végig a falun. Az emberek röhögik, dobálják. Az elején azt hitte az őrült, hogy ünneplik, de amikor füge meg tojás helyett kővel kezdték dobálni, a szeme elé emelte a kezét.

(Folytatjuk – Következik* (27.) CSALÓDOTT A SZEMÉTDOMBON)

nem ismerem
a világegyetemet
mert magamat
sem ismerem
ha legalább tudnám
mi zajlik bennem
megérteném
hogyan működik
a világegyetem

Feldobja szemernyi magántulajdonát,
ki bort, sört, ki zsíroskenyeret.
Van, aki mondjuk szüzességével garantál,
ha aznap éppen arról szól a tétel.
Amikor önzetlenségből doktorálsz,
számít-e akkor az adott téma?
Gyomorbaj, hányinger,
agyzavar, altest… Tovább »

A Bagossy Brothers Company 2013-ban alakult Gyergyószentmiklóson, indie rock, alternatív rock, folk-rock stílusú zenéjükre tombol az ifjúság. A zenekar nevét a Bagossy testvérpár.- Bagossy Norbert (gitár, ének) és Bagossy László (basszusgitár, vokál) – családneve ihlette, hozzájuk csatlakoztak: Bartis Szilárd (dobok), Tatár Attila (gitárok, vokál) és Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk). A következő díjak tulajdonosai: Petőfi Zenei Díj (Az év akusztikus koncertje, 2019), Fonogram-díj (Az év hangfelvétele, 2020-2021), Petőfi Zenei Díj (Az év videoklipje, 2020), Petőfi Zenei Díj (Az év zenekara, 2020). Többször koncerteztek a Barcaságon, a 12. Brassói Magyar Napok alkalmából 2022. szeptember 15-én a Tanács téri nagyszínpadon tartottak egy fergeteges koncertet. Előtte sikerült elbeszélgetnünk.

Tovább »

A szabadság hülyét csinál az emberből. Ilyenkor kezdjük azt képzelni, hogy jogaink vannak, hogy tulajdonképpen nekünk is jár valami, hogy a hűség felülvizsgálandó, meg más ilyen ostobaságokat. Ilyenkor kapunk észbe, hogy zárt rendszerekben is van a szabadságnak valamelyes lehetősége – lásd Iskola a határon -, s hogy ki kellene valamiképpen aknázni őket.
Mármint nem is a szabadság teszi mindezt – addig még sok van -, hanem a szabadság vágya. Elképzelünk valamit, és abban reménykedünk, mindenki azt képzeli.
Az aradi tizenhárom is ebbe halt bele, szóval a szabadság egyáltalán nem életbiztosítás. Mi harminc éve élünk szabadságban, és biztos vagyok benne, hogy többen többször megbántuk, hogy egyáltalán élünk.
De hát még élünk, és még mindig gondolunk valamit róla. Ahányan, annyifélét, Damjanichtól Kiss Ernőig.

Forrás: szerző FB-oldala