Nyilvános unszolásra hadd meséljek el egy nyúlfarknyi történetet Bálint Tiborról. Meg magamról.
Másodéves diák voltam Kolozsváron, izegtem-mozogtam, látszott rajtam, hogy az egyetemi hallgatónál valamivel több vagyok. Megállított Boér Géza az utcán, Kolozsváron a New York előtt a sarkon, s elbeszélgettünk arról, mit vállalnék én az ő esetleges Echinox-szerkesztősége idején. Tovább »
(25) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala
Ánginénak van három szép szál fia, pontosabban négy van, mert lenne a legnagyobbik fiú, csakhogy kinősül a házból, ettől nem szép fiú, felmegy Kolozsvárra, legyen szép szál fiú, beáll a zsidóhoz, ettől végképp nem szép fiú, mert elég nem szép nagygazda székely fiúnak zsidónál szolgálni, ő pedig nem bánja, szolgál nem éppen alázattal, Tovább »
A mai ragadozók nem is ragadozók,
csak másként szeretik a zöldséget.
Nem is eszik meg a fiaikat,
csak másként nevelik, mint a maiak. Tovább »
Három esztendő tejen-vajon élődő embernek kurta kis mulatság, azt sem veszi észre, hizik, avagy soványkodik belé? De a ki a megvirradott napot kapa mellett leste, és a naplementét a sok dolog miatt jól észre sem veszi, azonkivül pedig a ki, mint én, éjszakára kelve, minden órát megles, és hogy meghallotta, bizonyságul még meg is kiáltja; és a ki egész éjen át minden órában jó éjszakát kiván a csendes nyugovónak, de maga csak fél fülével alszik, mert a másikat óráról órára mindig ébren hagyja: az – édes, jó uram – bátran elmondhatja, hogy a mi három esztendeig történt vele, mind megtörtént, s nem álmában látta. Tovább »
A publicista olykor azért izgul, nehogy a témáját lelőjék, elírják előle, mielőtt ő közzétenné. Most valahogy nem izgultam, pedig már szinte hete annak, hogy a bukaresti fellebbviteli bíróság hivatalosan is megerősítette: Traian Băsescu együttműködött a Szekuritátéval. Valamilyen rejtekhelyről előszedett jelentései buktatták le. Nem tudni, miért kerültek elő csak most, és hogy vannak-e további terhelő dokumentumok. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.ro
egy nap mikor a dobozból kiléptem
sisteregtem mint a tűzijáték
másnap is harmadnap is
gondoltam a sistergésre
s zöld fényben láttam
pezsegni a várost Tovább »
– a záróképet Bretter Zoltánnak köszönhetem –
olyan sötétségben
éltünk hogy
világos volt
ez nem jó Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://steigit21.blogspot.ro
Sebestyén Gézának, az Arckép kitűnő királyának az a szokása, hogy gyakran zsebreteszi a kezét. Az Arckép próbáin sem jutott eszébe, hogy leszokjék arról az önkéntelen mozdulatról, amely a nadrágzseb felé vezet. De Márkus László, akinek rendezői figyelme félelmes biztonsággal terjed ki mindenre, így szólt az egyik próbán: Tovább »
Mondják, hogy túl sokat autózunk és túl sok húst eszünk. Fõleg marhát – olyan marhák vagyunk. S ezért tönkretesszük a Földet, unokáinknak már semmi sem marad.
Szóval az autó, azáltal meg a repülõ által kibocsátott széndioxid. Meg a hőerőművek, és amiket azok kibocstanak. Ezekről nem mond le magától senki, úgyhogy drasztikus megoldások szükségesek, felsorolok itt néhányat. Kérem is rájuk a kopirájtot. Tovább »
Mi fájhat az ércnek?
Harangok, mért sirtok?
Rideg szemétté vált,
ami hajdan kincs volt. Tovább »
(24) A Tunéziai album c. sorozatból * Forrás: a szerző Facebook oldala
Úgy tűnik, Gyéluka bácsi túlél mindenkit, túl a kilencvenen ma is szépeket mesél, mondja, abban az időben van a falunkban egy nagy múltú ház, vagyis a Márton-fogadó, benne vagy a gangon sok-sok angol-keserű, benedeki óbor csúszik le torkokon, megfordul ott reakciós ügyvéd, koccint a hazára fess Ludovika-növendék, jól megül benne a messziről jött ember, tele van súlyos parasztbűzzel, de a fogadót lemarcizni részünkről tisztességtelen lenne, Tovább »
Mindazokért, kik az ugynevezett népet az emeletből nézik, van egy mondani valóm is, a mi voltaképpen nem is idevaló.
Alakjaim nem a selymes világból valók, hősömet a leányért nem ugrattatom a Dunába, vagy nem állithatunk elő egy bérkocsist, ki a bonyolódás kedveért a legnehezebb pillanatban előugrik és a kisasszonyt a legközelebb paphoz esketőre vigye. Tovább »
Ismét egyedül vagyok, a barátom tegnap reggel hazautazott. Délnek tartok, a tengerparttal párhuzamosan, a török határ felé. Burgaszban támadás áldozata voltam, a támadó egy sirály volt. A városközpontban sétáltam, amikor hirtelen éreztem, hogy van valami a fejemen, a következő pillanatban pedig a rám telepedő, kisebbfajta lúd méretű sirály már ki is csípett egy adag, zöldséggel vegyes húst a shaormámból, majd pedig szedegetni kezdte a földről. Tovább »
Eduard Munch: Sikoly – litográfia
Munch képére
Szétfeszíti a szájadat,
passzírozza a levegőt,
összerántja a gyomrodat,
a rémületnek ad erőt,
gyáva vagy önmagad előtt, Tovább »
Sinziana egy Feydeau-szerep után érkezett. Szomorú volt és hitetlen. Megcsömörlött elhibázott életétől, önmagától. Egyedül élt lányai mellett, elképesztően magányosan, önállónak, férfiakkal egyenrangúnak nevelődött, értelmes, józan leányként, aki anyjában megkapta mindazt, amit a legszerencsésebbek elmondhatnak magukról. Félárva volt, apját a háború vitte el— félszárnyú madárként nőtt fel, hiányoztak tapasztalatai a férfiakkal való kapcsolatban. Tovább »
A villamos kocsijára vártam: előttem sinek kereszteződtek, esett és fénylett az uttest, a tulsó oldalon emberek siettek.
És ekkor döbbentett meg a gondolat, mintha friss szélroham csapna keresztül agyamon, kisodorván belőle mindent, ami bánat, tompa szorongás, baljós félelem. Tovább »
Gyaloglás,
Gyaloglás, teherrel.
Gyaloglás teherrel hóban.
Gyaloglás teherrel hóban énekelve. Tovább »
Ki korán kel, hogy le ne késsen a próbáról, az stréber.
Aki nem tud arabusul, menjen tenoristának.
Ne szólj szám, mikor a partnernek nagy jelenete van.
Aki mer, azt felírja az ügyelő.
A türelem szerepet terem.
A hazug színészt hamarabb utolérik, mint a sánta kritikust.
Színházi Hét – 1911/3. szám
Kiváncsian vártam, mire János ujra megszólamlik, – tűzszerszámát kotorászta ki a szűrujjból, és a kurta száru pipát a kalap karimájából előmarkolva a szájába dugta, s egész egykedvüséggel csóválgatván a szikrát kapott taplót, ülésében még egyet igazodott, s igy fogott a mondókájához.
– Mondtam uram előbb, hogy édesapám mester volt, – áldás, béke szálljon rá a más világon, nem volt olyan mester tiz, husz vármegyében. Tovább »
lángolnak
apró vágyak
ellibbenő léptű mindennapjai mellett
a csodák Tovább »
Pusztai Péter rajza
