Néhány éve próbálkozunk, de nem tudjuk lebeszélni, ne mind nyomja az ásót lefelé, abba kellene hagynia, mert nem egy Villány holtbiztos, annyira hitvány, villánytalan ez a föld, hogy rossz ránézni, mi csak jót akarunk, de nincs kinek beszélni, és még sok érvünk lenne, hogy miért ne ültessen, végül abban maradunk, egyszer erre fogunk jönni még, megnézzük, mire megy, megyünk is dolgunkra, Tovább »
(26) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: A szerző Facebook oldala
Hogy lehet mindenkit szeretni? Mindenkire figyelni, reagálni minden nyúlfarknyi cikkére, bejegyzésére, kötetére, a szerettei megnyilvánulására? Érdemben reagálni, nem afféle “láttalak a rádióban”-módon?
A minden és a mindenki a kedves vagy apokaliptikus túlzás szavai. “Mindenki örült” – ez nagyjából azt jelenti, hogy a beszélő meg még ketten. “Minden el van veszve!” – ez pedig azt, hogy a divatos világvége-szólamokból megint behittünk egyet. Tovább »
szól a becsvágy szirénhangon
grállovag vagy kimondottan
van az égben nyolcszáz frankom
de már nincs hogy kimondottam
Budapest, 2019. IX. 24. Tovább »
Hogy magam is becsületet valljak, azt bizonyitottam, hogy a két lopónak a csapáján jöttem, mig az orgazdáig kisérhettem őket. Aztán pedig hozzá fogtam paraszt prókátorkép a vallatáshoz, és a házat legott kikutattam és a padláson mindjárt megleltem a nénémasszony kárba ment ládáját. A mészárost meg azonnal vitték vármegyére. Virradó után pedig két előljáróval szekérre rakodtam, és az eltévedt holmikat vittük haza felé. Mire haza értünk, a hirünk is ott volt. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: http://azhfoto.blogspot.com/
Törökországban vagyok. Isztambulba gyorsforgalmi út, illetve autópálya is vezet a határtól, én azonban mellékutak mentén haladok, falvakat, kisvárosokat szelek át. Az eddigi tapasztalataim a törökökkel kapcsolatban roppant pozitívak, az emberek érdeklődőek, aktívan segítőkészek, ha tanácstalannak tűnök, kérés nélkül is odalépnek hozzám, próbálnak útba igazítani. Tovább »
Írok, ahogy más biciklizik,
focizik, gondozza a hívek lelkét,
elteszi a zakuszkát. Az írás
megnyugtat, kikapcsol, bekapcsol, Tovább »
Épp tántorgok valami fájdalomban.
A rádióból dzsessz vagy orgona
segít megélni s átérezni nyomban,
amit én már nem értek meg soha. Tovább »
– Hol fogok lakni? – kérdeztem Nicktől, mikor bevezetett az udvarra a kapuból.
– Természetesen, a helyeden…
De jó, gondoltam magamban, hogy nekem már itt is van egy helyem. Ennyi otthon a világban megannyi kedves helyen felér bármiféle gazdagsággal.
– Francesca Castellari, cara mia, sono felice di rivederti! (Drága Francesca Castellari, úgy örvendek a viszontlátásnak!) – kiáltottam fel, amikor a háziasszony is megjelent a két kislánnyal a kapubejárat felől. Tovább »
Szeptember és november között négy székelyföldi helyszínen szervezik meg Hargita megye idei, legátfogóbb képzőművészeti vándorkiállítását, a VII. HARGITAI SZALONT. A résztvevőknek 2019-ben a Periféria témára kellett alkotniuk. A Hargitai Szalonra jelentkezett 38 alkotó részéről összesen ötven alkotást Márton Árpád festőművész, Koszti István Miklós grafikus és Botár László képzőművész zsűrizték. A beválogatott munkákból szeptember 26-án nyílt kiállítás Csíkszeredában, a Megyeháza Galériában. A tárlatot, mely október 10-ig látogatható, Botár László és Székedi Ferenc nyitották meg. * Balázs Attila munkája ízelítő a tárlatból
mert egy váratlanul feltörő kiáltás is
eljut valahová, talán a végtelenbe, hol
ólálkodó csillagok füle
fogja fel, vagy távol tengerek
partjain köt ki, s lehet, hogy a
ház mögött felhalmozott fahasábok
között vész el, Tovább »
Rég aludtam olyan jó izüet, szinte mintha ringattak is volna, – egyszer aztán mintha nem ringattak volna, megszakadt az álmom.
Kiszálltam a ketreczből, a tyukászok dönögtek a szekér mellett és az egyik tüzszerszámát verte; s a mint olykor a szikrától láttam, lámpást akart gyújtani az egyik. Tovább »
Nem mindegy melyik lábbal kelūnk. Az sem, melyikkel indulunk * Kép és szöveg: Hajdú Mónika
Legvégül minden úgy hagy itt,
végül a világ kése villog.
Befejeződik az étkezés,
kialszanak a kerti székek. Tovább »
Jó is lesz, mondják, jó lesz, ha kivágják a Raffai úr égerfáját, mert minek oda Raffai úr nagy égerfája, ahol a folyó széles ívben megkerüli a legelőt, minek oda, nem kell, ki lehet vágni, mert megül rajta száz vagy ezer varjú, ha leszállt az est, de ha nem száll le, akkor is megül rajta száz vagy ezer varjú, fürtökben lógnak, egyáltalán nem rebbennek fel, amikor filmeseket viszek a folyópartra forgatni valami készülő mesefilmhez, Tovább »
Fehér Illés műfordításaiból
Nehéz állítani, rajtam kívül
emlékszik-e még valaki arra az alagsorra,
ahol a már kicsírázott krumpli rohadt
és a fedőlapját hatalmas,
só-marta fehér kővel terhelt
hordóban, káposzta savanyodott. Tovább »
Örülhettek a bolgár gazdák, tekintélyes mennyiségű csapadék hullott az elmúlt napokban az ország dél-keleti vidékére. Én kevésbé örültem, hiszen a Szozopol és Carevo között útszakaszon szinte egész nap áztam. Szerencsére az eső nem járt lehűléssel, a 20 fok körüli hőmérséklet pedig ideális a gyalogláshoz. Másfél napja, mióta elhagytam Carevót, folyamatosan erdős vidéken haladok, az út szálfák árnyékában kanyarog. Tovább »
Kora délután érkeztem a napsütésben fürdő Crema ebéd utáni csendességébe. A kisvárosba, ahol egy éve néhány napot is eltöltöttem Luca Guadagnino filmjének, a Call Me By Your Name (Szólíts a neveden) című – André Aciman azonos című regénye alapján készült – filmfestmény helyszíneit felkutatni és azokba beolvadni annak minden kék-sárga-zöld Monet-ségével, Elioságával és Oliverségével. Cseppet sem túlzok, ha azt vallom, Bordighera után most Crema is pontosan a hazaérkezés jólismert és kényeztetően átölelő szeretetével segített le a vonat lépcsőiről. Tovább »
A földön egy könyv, kitépett lapokkal,
Elkopott térkép, piros vonalakkal.
Olvashatatlan írás, néhol egy rajz,
Egy király, vagy Isten ki nyilat felajz. Tovább »
A bohémvilágban ősidők óta gyakran szemben áll egymással a színész és az újságíró. Mert az újságíró gyakran ír a színészről, és mert ez gyakran nem tetszik a színésznek. Sokat lehetne vitatkozni a kritika kötelességeiről és jogairól. Ez azonban maradjon az elmélet számára. Mi elmondjuk annak a vidéki színésznek az esetét, aki egy hosszú cikket írt sajátmagáról, és azt minden áron el akarta helyezni a Magyar Hírlapban. Tovább »
Új világot teremtettem.
És elméláztam rajta.
Hajad csitri szálait láttam az alkonyi pírba vesző füstcsíkokban. Tovább »
G.-ben olvastunk fel, külföldön, egy csodás ősi városban — mondta a barátom. — Ily gyönyörű, arányosan kiképzett barokk főteret még sehol sem láttam. Mikor kiléptünk az Aphrodité kávéházból, hogy felkészüljünk a költői estre, szőkés fiatalember lépett mellém. Velúr kabátot és halványsárga, finomszövetű nadrágot viselt. Tovább »
Pusztai Péter rajza
