Az „öregedő” artista sikoltozva ébredt föl. Mint mindig, most is azt álmodta, hogy egyensúlyát vesztve zuhan a cirkusz fűrészporába.
– Ezért nem fogsz sohasem lezuhanni – veregette vállon partnere, a kurta nyakú Borisz. – Mit gondolsz, a háló vajon mire való?
Zsolt nem vitatkozott, utóvégre az álom nem vitatéma, ő legalábbis csöppet sem hitt bennük. Annál jobban magában, saját erejében. Persze lassanként ő is megöregszik, hiszen máris itt csikorog, ott nyikorog, mint a rozsdás kerék. De hát ez a dolgok rendje, nyugdíjba megy, és finita la commedia. Tovább »

Életünk Protivínben

…Felcsillant a remény, hogy előbb-utóbb hazamehetünk. Csak ki kell várni az alkalmas pillanatot.
A világ felháborodása miatt a cseh hatóságok vizsgálatot rendeltek el.
A protivíni gazdák megdöbbentek, amikor megtudták, hogy mi nem önkéntesek vagyunk.
A nyár elején egy bizottság sorra járta a magyarokat. Egy szlovákul jól beszélő tornaljai magyar lány volt a tolmács. Mindenkitől megkérdezték, hogy meg van-e elégedve a körülményeivel, a munkával, a gazda fizeti-e rendesen a bért, meg ehhez hasonlókat. Tovább »

Beletekintettem a felkelő Napba – ma többször is, a kitárt ablakon át néztem a napfelkeltét, hálát éreztem, hogy még láthatom, és Angyalom, rád gondoltam. Aztán visszafeküdtem, behunytam a szemem, és láss csodát, egy óriási szürkés-feketés ködszerű foltnak a közepén tovább tündökölt a nap aranysárgán, vakítón, még a közepén lévő sávnyi felhőcske is benne volt, Tovább »

San Giacomo haranglábja

Amikor egy éve eljöttem Bordigherába felkutatni André Aciman regényének helyszíneit, tulajdonképpen saját magamat megtalálni jöttem vissza több, mint harminc, talán negyven év távlatából is. Életünk során sajátunkká válik egy-egy fontos vagy kevésbé fontos pillanat, ami fontosságától teljesen függetlenül emlékezetes marad. Egy mozzanatában, illatában, zörrenésében – belénk égett pillanatképe formájában. Lelkünk, mint a fotográfus masinájának fényérzékeny lemeze őrzi azt meg – cseppet sem fordítva figyelmet a pillanat pillanatnyi pillanat-fontosságára. Tovább »

További jó utat, Pengő Zoli!
Nem árt, ha minden nap gondolunk rá egy csöppet, egy annyit, hogy megszelidítse számára az aznapi gyaloglást, szerencsét hozzon a rá váró ersemények láncolatában.
Az utazó ember manapság naplót ír, feljegyezvén az úton látottakat, történteket. Minden bizonnyal a Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait követő újságíró, Pengő Zoltán sem tesz másképpen. Tovább »

Szeretem a szemed
mibe sohse néztem.
Szeretem az ajkad
mitől sohse kértem
csókot. Tovább »

Kinyitom a szemem
és látlak

behunyom a szemem
és még látlak

lambada hangja volt az idő tájt HÉV-utasoknak
pest-buda szerte térzeneként nagy ízfokozó
ám a szobában nézte a tévét apraja-nagyja
lőtt a paraszti agg drakulára harci üteg Tovább »

Az éjszaka képeiből

sötétség mellbimbóin
fényes kullancs,
a hold telik épp…

* * *

gyémántpaták
horzsolják az eget –
Isten szabadon engedi
csillagménesét

Egy vasúti indóházban

Az utas, midőn kutyafuttában bekapott egy pár tál ételt, s még nem csengettek az indulásra, kávét parancsol.
A pincér bekiált a konyhába.
— Fekete kávét, de — forró legyen. Tovább »

minekutána minden nap
csak addig tart ameddig
a tegnapok tévedések
/vagy nem ismerjük/
nincsenek holnapok vagy késnek Tovább »

Mély szomorúsággal vettem tudomásul, hogy Kakuts Ágnes színművésznő tegnap örökre elaludt… 81.-ik évében érte a halál a budapesti Ódry Árpád színészotthonban. Fiát, majd férjét, Czikéli László színművészt jóval korábban elveszítette. Egyedül maradt. Tavasszal látogattam meg. Drága, kedves, már mindenbe belenyugodott embert találtam, aki örült az unokáinak és köszönettel vette kézhez a Thália erdélyi napszámosait. (Talán az egyik unokájára hagyhatja, akit érdekel a színház…) Tovább »

Kedves tancik és tancikák !
(ez utóbbi megszólítás a 30 alattiaknak szól)

Összegyűjtött diplomáiknak és bizonylataiknak kijáró tisztelettel, arra kérjük önöket, szánjanak pár percet alábbi észrevételeink és javaslataink áttekintésére és alkalomadtán ezek alapján változtassanak bevett módszereiken.Mindenek előtt adják fel azokat az ósdi (kommunista !!, vaskalapos !!) szokásaikat, melyekkel nap mint nap, a serdülőkor embert próbáló időszakában stresszelnek bennünket. Tovább »

ötször öt éves
voltam s most nyolcszor nyolc év
málhája görbít

Budapest, 2019. VIII. 29.

Íjjá feszült bennem az idő
s a pengő húr nyomán
nyílvesszők szállanak tova.
Tizennyolc parabolikus pályán
keringenek körülöttem… Tovább »

Hogyan élnek a költők?

Erre a kérdésre nem könnyű a felelet. Bizonyos azonban, hogy a mai poéták jobban élnek, mint éltek a múltban. A múlt költője a holdvilág által gyéren világított padlásszobában vetette szerelmes verseit papírra, míg a modern költő ízléssel berendezett lakásában veti magát kényelmes támlás székébe, és elgondolkodva a nem annyira szép, mint érdekes hölgyre, írja a valósághoz nagyon közel álló verset. Tovább »

az írónak a legjobb
ha fáj
ha örül
ha ütik
ha ölelik Tovább »

Valami mindig kimarad, bármennyire is igyekszik az ember hiánytalanul tudósítani. A Vásárhelyi Forgatag idei több száz eseményéből sem örökíthetünk meg mindent. A fotót azonban mégsem hagyhatjuk ki, még ha ezúttal kissé kevesebb figyelmet szenteltek is neki a szervezők, mint máskor. Ez nyilván megalapozatlan benyomásnak is vélhető, mert végső soron mindenhol majdnem mindenki fotózik. Tovább »

Már gombolkozik az idei nyár is.
Mély dekoltázsán nappal még ugyan
a verejték sós gyöngysora ragyog,
de ha eljő az este, felveszi
a kardigánját, mielőtt kiül
a reszkető, szép csillagok alá. Tovább »