Kiss Székely Zoltán: Már csak…
Már csak a belső történések
bogoznak rajtam tartós bogokat.
Már csak
a jövő szürkében-feketében.
És kinyílik a késő őszi tökvirág.
Már csak a belső történések
bogoznak rajtam tartós bogokat.
Már csak
a jövő szürkében-feketében.
És kinyílik a késő őszi tökvirág.
(Marosvásárhelyi tavaszi könyvnapok élménye)
ha belenézek – és belenézek
az életembe
nem látok
csak nekifutásokat, töréseket Tovább »
harci köpenyből volt a zakóm még kis elemistán
jó fiatal twist akkoron érett ám a divat
nem települt még meg a családban túl nagy a csend még
majd a vagányság vágya megérik s lesz huligán
Budapest, 2019. IX. 1. Tovább »

Temető Dardzsilingban. (Kőrösi Csoma Sándor nyugvóhelye.) – Fénykép után. Forrás: Vasárnapi Újság – Morelli Gusztáv metszete. Forrás: Digitális Képarchívum
– Milyenek a leányok nálunk és egyebütt?
Csokorba szedtük a különböző nagyvárosok leány-típusait. Jellemzésükre előkelő írók vállalkoztak. Némelyek a szatíra mögé rejtették el a jellemző vonásokat, de ezért így is érdekesen és vonzóan mosolyognak felénk az üde leányarcok. Tovább »
– történelmi (földrajzi, nyelvi stb.) lecke fiúknak-lányoknak –
Bevezetés
Az oroszhoni médiában pár napja ’címlapsztori’ volt, hogy a szizrányi zsidók visszakapták a zsinagógájukat…
Nekem ebben az volt a szenzáció, hogy még Szizrányban is voltak, vannak zsidók. A máig érvényes nemzetiségi meghatározás szerint: jevreji. Ahogyan a nagy Szovjetunióban, úgy a mai Orosz Föderációban is külön rubrika van a nemzetiségi hovatartozás kötelező feltüntetésének a pászportban (személyi igazolvány). Tovább »
Ne sírj, neked csak álmodban meséltem, a forradalom,
Ne mondd, én mindig megértem, tetten ér a gondolatom.
Csatát vívok a kegyetlen végzettel, nézz szembe velem,
Hadd vesszek el, szívem igazát vérzi testem és lelkem. Tovább »

Tervezte: Zsitva Szabolcs, 1984. Kiadta a Magyar Posta. Forrás: Digitális Képarchívum
az egész
gyönyörű világ
mögöttem
A tervem az volt, hogy először idős édesanyámat küldöm haza. Ő lesz a hírnök. Előkészíti a házfoglalókat, hogy mi is hamarosan megérkezünk. Meg azután azt is megtudjuk, hogy viszonyul a hatóság az engedély nélküli visszatelepüléshez.
Egy batyuba beleszorítottuk mindazt, amire édesanyámnak szüksége lehetett. Elvittem az állomásra. Megvettem a gyorsvonati jegyet Tornaljáig. A lelkére kötöttem, hogy a jegyre jól vigyázzon. Ha az nála lesz, a vonat akármerre megy is, hazaviszi. Tovább »
Gábor Dénes (1900–79) Nobel-díjas fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója (külföldön Dennis Gabor néven ismert) a budapesti, Markó utcai Fő-reálgimnáziumba járt, a budapesti, majd a berlini műszaki egyetemen tanult, ott is doktorált 1927-ben. Berlinben más, később világhírűvé vált magyar fiatalok társaságában rendszeresen látogatta Albert Einstein szemináriumát is. Tovább »

A jeles erdélyi származású prózaíró és fotográfus A szigeteken című fotótárlatával nyitja őszi évadját a csíkszeredai Új Kriterion Galéria szeptember 13-án, pénteken este. A tárlat anyaga a szerző második otthonául választott indonéziai szigetvilágban készült. Pár nappal később Bartis Attila kiállítás nyílik Bukarestben is.
45 009 lépéssel a hátam mögött elértem Călimănești települést, mélyen Vâlcea megyében járok már.
Az éjszakát egy, magasan az Olt felé emelkedő szikla aljában töltöm, amit Szathmári Papp Károly, I. Károly román király udvari fotósa, Az Olt völgyében című festményén örökített meg. További úti élmények helyett ma másról írok, olyasmiről, amit fontosabbnak tartok. Tovább »
Ritkán volt nehezebb és egyben könnyebb dolgom, mint most. Nehezebb, mert egy nemzeti trauma a téma (nem először), nevezetesen az, hogy a magyar kormány önhatalmúlag átvette a tudományosság irányítását, lenyúlva az ország elitintézménye, az Akadémia kutatóhálózatát, erőforrásainak nagy részét – és a könnyebb, mert nem teszek egyebet, mellékelek egy levelet. Tovább »
tétova hangon kérdezi sokszor él-e az anyja
száztizenegy éves csodalényként lenne velünk
megmagyarázzuk nem vegetálhat ily’ öreg asszony
kezdi elölről él-e anyám még semmi remény
Budapest, 2019. VIII. 31. Tovább »
„42 133 lépés, amivel magam mögött hagytam Erdélyt.
Miközben a Vöröstoronyi-szorosban, az Olt partján ültem, s néztem a folyó jobb partján robogó gépkocsisort, eszembe jutott, az elmúlt években, szolgálati úton, busszal vagy autóval jó néhányszor átkeltem az Olt völgyén, gyakran ábrándozva arról, milyen jó lenne a másik, ember nem járta parton, komótosan végigjárni ezt a vidéket. Most épp ezt teszem, s már csak ezért is megérte nekivágni az útnak. A szemközti parton középkori várrom, itt volt 1918-ig a Magyar Királyság határa. Tovább »
Egy fiatal írót a Royal-kávéházi asztalnál a következő kérdéssel fogadott az egyik jóbarátja:
— Te, mi történt veled tegnap délután?
— Miért?
— A Bástya-utcában láttalak valami síró cselédleánnyal.
— Ja, igen…csakugyan…— felelte szórakozottan az író. Tovább »
Magamtól nem tudtam volna olyan jól megfogalmazni, mint ahogy a beszélgetés közben rátaláltam. Valami olyasmit mondtam, hogy a diktatúra elemzése közben talán túl sok figyelmet szenteltünk az ügynököknek, lehallgatásoknak, besúgóknak, és nem írtuk le a legalapvetőbb jellemvonását: azt, hogy az emberek nem gondolnak, mert nem gondolhatnak a saját fejükkel, és ezt végül annyira megszokják, hogy a vérükké válik. Tovább »

Még több fotó a szerző blogján: http://izabellapeter.blogspot.com
Egyszer kaptam apámtól pofont is,
halkan mondta utána, ne sírj,
pedig arról volt zó, hogy beírták
a füzetembe:
„Röhög, és megbontja osztálya fegyelmét.” Tovább »
A huszadik század elején a Nyugat folyóirat hozta Téophil Gautier francia költő A művészet című versének magyar fordítását (Tóth Árpád e nem mindennapi teljesítményét a jó barátnak, Babits Mihálynak dedikálta). A költemény akkor már jó ideje a tiszta művészet, a l’art pour l’art költői kiáltványának számított, s magán hordozza mindazokat a stíluseszményeket, melyeket az ennek jegyében alkotók követendőnek vallanak. Tovább »
Egy programvers két magyar fordítása
Babits Mihálynak
Úgy! szebb a mű, ha büszke
Formából kél elő,
Küzdve:
Vers, márvány, drágakő! Tovább »

Balatonszepezd, 2019 * Még több fotó a szerző blogján: http://slowvision.blogspot.com/
Mondom, szűk ez a város,
alig férek benne,
kevés a ház, az utca,
hová is menekülnék, ha baj van,
bezzeg, Dubajban – Tovább »
Több mint nyolcvan éve, 1935. augusztus 30-a éjjelén egy Donyec-medencei bányász az éjszakai műszakban, kis híján 6 óra alatt az előírt (nem kevés!) 7 tonna szén helyett majd’ tizenötször annyit – 102 tonnát! – ’menesztett’. Alekszej Grigorjevics Sztahanov ezzel (szocialista) történelmet írt …
A ’menesztés’ gépipari-bányászati – vasúti szakszó (a /káder-/politikában egészen mást jelent…). A bányában a szén kitermeléséhez kapcsolódik (kézi-gépi menesztés, jövesztés) Tovább »