Életünk Protivínben

…Felcsillant a remény, hogy előbb-utóbb hazamehetünk. Csak ki kell várni az alkalmas pillanatot.
A világ felháborodása miatt a cseh hatóságok vizsgálatot rendeltek el.
A protivíni gazdák megdöbbentek, amikor megtudták, hogy mi nem önkéntesek vagyunk.
A nyár elején egy bizottság sorra járta a magyarokat. Egy szlovákul jól beszélő tornaljai magyar lány volt a tolmács. Mindenkitől megkérdezték, hogy meg van-e elégedve a körülményeivel, a munkával, a gazda fizeti-e rendesen a bért, meg ehhez hasonlókat.
Ez jó jel. Kezdenek velünk foglalkozni. Már vagyunk…
Bennünket egy bolt tulajdonosa karolt fel. A gazdám házával szemben a várkastély irányában volt egy ruhásüzlet. Egy idős házaspár árusított benne. Ha az utcán találkoztunk, köszöntöttük egymást…
Egyszer valamit vásároltunk. Velünk jött a két gyermekünk is. A házaspár nagyon megörült nekünk. Az üzletet bezárták. Hátravittek a lakásukba. Étellel, itallal kínáltak. A kislányomat és a kisfiamat simogatták, szeretgették. A kislányom szép kasmírkendőt kapott ajándékba. A feleségem ágyhuzatot, a kisfiam csokoládét.
A két gyermek azután majdnem mindennapos vendég volt az idős házaspárnál.
Később tudtuk meg, hogy a mi két öregünknek a családja a koncentrációs táborokban pusztult el. Nem maradt senkijük. Amikor megtudták, hogy minket is a fajtánk miatt üldöznek, határtalan szeretettel vettek körül. Mindenben segítségünkre voltak. Az ő barátságuk és ragaszkodásuk sokat jelentett nekünk a csehországi száműzetésünk elviselésében.
Hontalan életünk nagy eseménye volt, amikor eljött hozzánk a csányi római katolikus magyar plébános. A rozsnyói püspöktől kapott engedélyt arra, hogy eljöjjön a szülőföldjéről elhurcolt magyarokhoz. A České Budějovice-i püspök pedig hozzájárult, hogy a protivíni katolikus templomban a cseh mise előtt misézzen a magyaroknak…
Mindannyian ott voltunk a templomban, a Turóc völgyéből elüldözött magyarok. A környező településekről, 15-20 kilométeres körzetből minden magyar Protivínbe érkezett. Az esemény hírére a helyi cseh lakosság is elment a magyar misére.
A templom zsúfolásig megtelt.
Az elhurcolás óta ez volt az első alkalom, hogy a magyarok együtt lehettek. Nagy öröm volt, hogy barátok, ismerősök, rokonok újra láthattuk egymást…
A földművelésben is sok minden másképpen volt, mint a magyaroknál a Turóc-völgyben. Például a krumpliültetés. Ez nálunk otthon egyszerű művelet. Amikor a földet megszántottuk, a krumplit rögvest ültettük, amíg a föld nedves. Kapával, kézi erővel ültettük el a krumplit a jól megtrágyázott, előkészített földbe. Protivínben géppel ültették a krumplit. A földet a csehek is jól előkészítették, de nem egész krumpli került a földbe. A pincében a krumpli az ültetés idejére jól megcsírázott. Ezt a csírás részt levagdalták a gumóról. Csak bámultam, hogy mit akarnak ezek. A levágott részeket beleöntötték egy deszkaládás szekérbe. A földön barázdákat szántottak. A ládás szekér mindkét oldalán kis ajtócska volt.
A vedret odatartották, a csírás krumplidarabkák belehullottak. Az ember vagy asszony a vederből a barázdában végigszórta. A földet ráhúzták. Ez-
zel a krumpliültetés befejeződött. Amikor a krumpli kikelt, géppel töltötték fel.
Megbizonyosodott előttem, hogy a csehek a magyaroknál jóval előbbre állnak a föld megművelésében. Legalábbis ami a gépesítést illeti. Mi még sok és nehéz fizikai munkát végzünk a földeken. Sokat tapasztaltam a cseh gazdaságokban. Később nagy hasznomra vált.
Jól értettek az állattenyésztéshez is. A takarmányozáshoz silót készítettek. A csűrben volt három nagy siló. Kör alakú betonból öntött építmények, oldalukon egy kis ablaknyi nyílással. Az őszi ásás után a krumplit hatalmas vashordókban félkeményre megfőzik és beleöntik a silóba. Gumicsizmában sorról sorra megtapossák. Amikor megtelik, a tetejére szecskát szórnak és agyagos habarccsal leöntik, hogy levegő ne érjen hozzá. Az oldalán a nyílásba helyezik az abba beleillő betonlapot. A réseket habarccsal betömik. Ezt elmondásból tudom. De tavasszal már én etettem ilyen silóból. Április végén bontottam fel az első silót. A télen így tárolt krumpli olyan friss volt, mint amikor eltették. Abból adtunk megfelelő adagokat korpával keverve az állatoknak. Így jól híztak a disznók. A gazdának volt 25 disznója, gyorsan meghíztak 120-150 kilósra. Nálunk, otthon, Lévárton a krumpli a veremben kora tavasszal kicsírázott, összetöppedt, alig volt kalóriaértéke. Gyorsan el kellett használni, mielőtt semmivé vált. Itt pedig egészen őszig, az új krumpliig kitartott a silózott ókrumpli…
Esténként el-eltűnődtem, hogyan lehetne nekünk magyaroknak jobban gazdálkodni, mert úgy látom, sok mindenben hátrább vagyunk a cseheknél. A gépesítésben különösképpen. De most egyelőre nagyobb gondom van. Az álmodozásból vissza kell térni a jelenbe.
Amikor a krumpliültetést befejeztük, Kropáček közölte velem, hogy nincs szükség tovább bikagondozásra…
Az új gazdámat Režábek Alojznak hívták. A háza közel volt a miénkhez, azaz a Prásekéhez.
Nagy háza volt, hatalmas gazdasági udvarral, körben magas kőfallal. Az udvarban a ház végében állt a csűr, mellette a tehénistálló, a sertésól, a tyúkól és külön istállóban a lovak.
Amikor én Režábekhez beálltam, ott volt már két férficseléd. Az egyik cseh, a másik német származású volt. Mindkettőnek Franto volt a ne-
ve…
Egy nap munka után bekopogtattam a gazdasszonyhoz. Kérleltem, hogy engedjen el, ne jelentsen fel. A családommal együtt haza akarok menni a falumba. Nekem is van földem, házam, jószágom, mi kényszerűségből vagyunk itt.
A panyi gondolkozott egy kicsit. Nekem az volt az érzésem, mintha már várt volna erre a találkozásra. Nem volt meglepődve. Jóságos kék szemeivel szánakozva nézett rám. Ő nem bánja, ha elmegyek, nem jelenti a csendőrségnek, de van egy kikötése, szerezzek magam helyett egy másik embert, mert neki nagy szüksége van még egy munkásra. Figyelmeztetett, a hatóság akkor is megtudja, hogy lelépek, ha ő hallgat rólam. A menekülésben ne reménykedjek.
Ennek ellenére a szabadulásom kapuja egy kis résnyire megnyílt…
Vasárnaponként mise után a városi és a környékbeli magyarok a templom előtti téren mindig megálltak egy kis beszélgetésre. Ez volt az egyetlen alkalom egymás tájékoztatására, ügyeink megbeszélésére.
A következő vasárnap elmondtam, hogy volna egy hely az én gazdámnál. Jónai Ferenc boldogan kapott a lehetőségen. A városhoz hat kilométerre
egy tanyán dolgozik a feleségével. A gazda nem jól bánik velük. Örülnének, ha más gazdához kerülhetnének.

*Részletek

(Folytatjuk)

Előzmények: Bevezetés / 1. rész  / 2. rész / 3. rész /  4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész /