zzadsággal borított testem
a felhőtlen ég fölé emeltem
s beleolvadtam a Tér semmijébe. Tovább »

A múltkor szívességet tettem egyik közeli ismerősömnek. Egyébként nem először. Én voltam az, aki kértem az időpontokat tőle, egyeztettem, s aztán, amikor ez nagy nehezen sikerült, utánamentem. Autóztam oda-vissza vagy száz kilométert. Messzemenően eleget tettem az elvárásának. Hadd ne részletezzük, hogy milyen jellegű volt ez a segítség. Máskor is megtettem, ha ilyesmire kért. Tovább »

-Érzed?
-Micsodát?
-Hát azt.
-Mit?
-A csókokat. Tovább »

Hétezer év és tíz perc

A szegedi repülőnapon történt, a fölszállás előtt. A tribünökön rendkívül izgatott volt a közönség. Fél háromra volt hirdetve a fölszállás, de negyed négykor még a zászlót sem húzták föl. Az egyik páholyban egy fiatal asszony ült az urával, őnagysága türelmetlenkedett. Tovább »

Egy emlék lettem,
szenvedő…
Keress elő! Keress elő
a néma homály
szurkos szurdokából! Tovább »

Langyos szellő
botorkál a
pirosban tündöklő
málnabokrok között – Tovább »

Fehér Illés műfordításai

Ekhó – Eho

Hozzánk is betoppantak a gyors napok,
Poshadt vízen vibrálnak,
Tartósan, akár az általunk fogalmazott,
Mindig másoknak mondott határozatok. Tovább »

Felfedi titkát
A lepattanó zománc.
Rozsdátlanító.

– Azt mondja a minap a feleségem, hogy jó ideje „gyökeresen” megváltoztam. (Pont ezt a szót használta, mintha valami burján lennék.) Nem fújok hátulról a nyakába, ahol pár szál szőke hajszál szokott lengedezni, nem becézem cininek (az eredeti cinege rövidítéseként) és úgy általában, minden szokásos kedveskedést lassan elhagyogattam. Tovább »

Az első magyar szökevény

A falunkban az első engedély nélküli visszatérő egy 16 éves fiú, Lesták Elemér fia volt. A nagyapját, Palyi János bácsit és a nagyanyját nem hurcolták el, mert idősek és betegek voltak. Ők ott maradhattak a lévárti házukban. Az unokájuk a szerencsés szökés után náluk húzódott meg. A hatóság hamarosan megtudta, hogy a szökevény hol rejtőzködik. Tovább »

Honnan ez a kitartó, szaggató gyomorideg? Ez a szüntelen nyugtalanság? Honnan? Csak úgy, a semmiből? Csak úgy, magától? Hozza a szél, az időjárás? A világ folyása, a kiszámíthatatlanság? Ki tudja… Jön, jön és itt van, szorít.
Régen nem így volt. Ha jól emlékszem. Régen minden más volt. Lehetett terveket szőni. Esztendőkre, évtizedekre. Egy életre. Az életen túlra. A temetői kövek elporladása utánra. Arra, hogy legyünk benne a történelemkönyvbe. Tovább »

augusztusi eső

már csepereg sűrűn az eső hisz’ iskola nyílik
vége a kurva nyári idő sok szép örömének
két dolog éltet engem ilyenkor pusztul a pollen
és az a hőhullám se sodor már ágyba sután

Budapest, 2019. VIII. 26. Tovább »

Az 1956-i forradalom leverése után mintegy kétszázezer magyar menekült el az országból. A nyugati államok – némi lelkiismeret-furdalás hatására is – a legtöbbjüket befogadták, biztosítva számukra a létfeltételeket, sőt, a továbbtanulás, a szakmai előrelépés lehetőségét is. Tovább »

Távolból ring,
mélyükről kong
és úgy tolong,
mint messzi lárma
fülem felé istenek átka. Tovább »

Álmomban sétáltam az Úrral,
mentünk fel s alá a téren,
beszélni nem sok kedve volt,
tűnődött inkább a teremtésen. Tovább »

Terepszemlén otthon

… Ahogy közeledtünk, egyre izgatottabbak lettünk. A beszélgetést abbahagytuk. Gombóc nőtt a torkunkba. A keserűség és a fájdalom szorította a mellünket. Mindjárt otthon leszünk. Nemhogy örülnénk,
inkább félünk. Nem vár itt bennünket senki. Ha vár valaki, akkor annak vasvilla van a kezében…
A tornaljai állomásról egyenesen a piacra mentünk, hátha lesz ott valaki Lévártról vagy Dereskből. Szerencsénk volt. Egy dereski atyánkfia éppen akkor adott el egy szekér fát, már készülődött haza. Felültünk a szekérderékba… Tovább »

Incidens a Tisza Lajos-körúton

A Tisza Lajos-körúton tegnap nagy csoportosulás állította meg a járókelőket. Az egyik kávéház előtt egy úriember, aki feltűnő szépségű feleségével sétált, rátámadt egy idősebb ügynökre.
— Hallja-e, micsoda szemtelenség…Már napok óta figyelem…Ha még egyszer merészeli, letöröm a derekát, kipofozom a fejét a helyéből, csirkefogó, vén aszfaltbetyár… Tovább »

Kinézünk az ablakon,
És a pillantásunk
Összefonódik a tájban, Tovább »

Kimondhatatlan az érzés
mi bennünk fogan,
egy pillanat az élet,
mi halálba zuhan.”
(Erdőközi Sándor – Öcsike -)

sírversed is magad írtad
bárcsak fordítva lett volna
szívem utánad halna
ennyi kínba belefúlna Tovább »