– Annyi év után most már elmondhatom, hogyan ismertelek meg. Ott álltál fogvacogva egy lámpavas alatt, kezedben már teljesen elázott a fehér szegfűcsokor, mert én késtem. Első találkám előtt arra tanítottak a nagyobb lányok, hogy ne lássék rajtam az igyekezet: az, hogy túlságosan odavagyok. Tovább »
A székelyudvarhelyi Exposia alkotócsoport edinburghi fotótárlatának anyagából
Szeptember elsején életbe lép az új romániai nyugdíjtörvény, amelynek értelmében a nyugdíjpont értéke 1100 lejről 1265 lejre, tizenöt százalékkal – ezzel egyidőben a garantált minimálnyugdíj értéke tíz százalékkal, 640 lejről 704 lejre – emelkedik. Kereken egy év múlva, nem mellékesen választási évben, a nyugdíjpont értéke a mostaniról 1.775 lejre, azaz újabb negyven százalékkal nő. További egy esztendővel később már 1875 lej lesz a nyugdíjpont értéke. 2022-től a pontérték nem változik ugyan, de a nyugdíjakat e törvény szerint inflációkövetően emelni fogják. Tovább »
Segesvár 28 ezres kisváros bő órányi buszútra Marosvásárhelytől. Már négy éve a nagyobb városban élünk, eddig mégsem tudtuk, hogy immár 17. éve szervezik a Proetnica fesztivált.
“Ennek a fesztiválnak az eszméje Dosztojevszkij Puskin-beszédében található” – mondja Volker Reiter, a fesztivál szervezője, aki bizonyára megörült nekem a Facebook-nevem miatt (Ivn Karamazov), hiszen szlavisztikát végzett Németországban. Hazatérve újraolvastam az esszét, és valószínűleg arra a gesztusra gondolhatott, mellyel Puskin Dosztojevszkij szerint Európa minden népét magához ölelte, mindegyikre az orosz nép testvéreként gondolt. Tovább »
Az egyik szegedi bankban van egy szolga, nagyon derék és megbízható férfiú, csak egy kicsit nehézfejű. Az eseteiről valósággal legendák keringenek. Nemrég történt, hogy a bank egyik fiatal hivatalnoka, aki nemrég házasodott, a következő, kétségtelenül nem nagyon egyszerű megbízást adta neki: Tovább »
RÓZSA
Jöttél mint egy szép álom
És letelepedtél a kert közepén
Gondtalan szívem csilingelni kezdett
Amikor a szölőben egy szál rózsára bukkantam Tovább »
(14) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala
Az amerikai követség épülete nagy téglafallal volt körülvéve. A kapunál cseh katona állt őrséget. Kérte tőlem az igazolványt. Elővettem a nénéméktől kapott levelet. A katona megnézte, azután a kapu oldalán megnyomott egy gombot.
Akkor kijött egy amerikai katona. A leveleket elvitte, és vagy öt perc múlva ismét megjelent, intett, hogy menjek utána. Tovább »
Most nyugodt vagyok
tehát nem én vagyok
az a ránctalan mosolygás
ami a tükörből bíztat Tovább »
tiszta vizébe hív a medence sárga ruhástól
ott van apám és néhai néném langyos a víz
majd ha a sárga tornaruhám átázik egészen
ott a piros tréning a közelben felveszem azt
Budapest, 2019. VIII. 25. Tovább »
… az út depressziós lett … az orvos nyugtatta meg … van kiút … * Kép és szöveg: Hajdú Mónika
Takard le jól, mit elkövettél,
és élj utána szabadon, akár
egy sikeres merénylő. Tetted
kendő alatt, nélküled is megél,
majd túlnő rajtad, meghalad, Tovább »
Pár évvel 1981-es halála előtt készült az az interjú, melyet jeles költőnk Szilágyi János rádióriporternek adott, s amely máig megőrződött a szerző Köszönöm az interjút! című, 1984-ben megjelent, két kiadást is megért beszélgető könyvében (Lapkiadó Vállalat, Budapest, 1985).
Szilágyi János ahhoz a ritka, sikeres interjúkészítő nemzedékhez tartozott a magyar nyelvterületen, akik a rendszerváltás előtti időszakban szokatlan rámenőséggel bántak alanyaikkal, számtalan kínos percet okozva számukra. Sokan vetették szemére a szakmában ún. „agresszivitását”, amivel rendszeresen nyílt állásfoglalásra provokálta beszélgetőtársait. A könyv előszavaként olvasható beszélgetésben a szerző cáfolja, hogy agresszív lenne interjúkészítés közben; a direkt kérdezésmód szerinte egy stílus, ami a korabeli Magyarországban teljességgel ismeretlen volt. „Nyugaton sokkal keményebben kérdeznek – állította. – Ott valóban az a cél, hogy kihozzák az alanyból azt, amit elhallgatna, amiről nem referálna. Én azonban nem akarok senkit kivesézni, megalázó helyzetbe hozni, személyében megbántani.”
Az általa készített, alább olvasható Pilinszky-interjún végigkísérhetjük módszerének életképességét és hatásosságát, de állítom, hogy közelebb kerülhetünk általa Pilinszky Jánoshoz is, akinek versei változatlanul nagy népszerűségnek örvendenek napjainkban. (Cseke Gábor) Tovább »
Hazaérkezik a nagyobbik lány. Édesanyja nagyon örül, de ez csak futó öröm, mert lánya arca feldúlt, sápadt, váratlanul is érkezett.
De nem kezdi rögtön faggatni, épp még terítve az asztal, az előbb volt az ebéd, hamar tiszta tányérokat hoz, és újra tálal is a lányának őszintén örvendezve, hogy újra láthatja.
De a drága gyermek csak alig fal párat, nem megy a falat, nem lehet tovább elodázni a kérdést. Tovább »
Videoüzenet Erdélyi Lajostól – lányai a díjjal * Forrás: Népújság
Augusztus 23-án a 90. életévét betöltő Erdélyi Lajos fotóművész Kettős kisebbségben című életmű-kiállítása nyílt meg Marosvásárhelyen, a Marx József Fotóklub várbeli kiállítótermében. Tovább »
…Beszélgettünk egyszer Bene Palival, hogy el kellene menni Prágába a magyar konzulátusra. Elmondanánk az igazságot, hogy hova hurcoltak el bennünket és hogyan élünk Csehországban. A gyerekeink elbutulnak, nem járnak iskolába, mert csehül egy szót sem értenek, még a pap sem tud velük beszélni, az imát is csak magyarul tudják, ahogy az édesanyjuktól tanulták.
Elkérezkedtem a bikás főnökömtől, Kropáčektól, Bene Pali meg Kolafától. … Hogy Prágába megyünk, van ott egy kis dolgunk, visszajövünk, nehogy azt higgyék, hogy megszöktünk, hiszen itt marad mindkettőnknek a családja… Tovább »
Regösök szavával a rög
hív most engem: szertelen
utolsó unokát. Örök-
re zeng névtelen énekem. Tovább »
Régen volt, de igaz és jó história történt a legutóbbi népszámláláskor Bogáton. A számlálást egy öreg jegyzői írnok végezte egyik községi esküdttel. Eljutottak munka közben a falu végre is, ahol a tapasztó Zsiga cigány lakott a purgyéival a kunyhóban. Kérdik a Zsigát:
— Van-e feleséged, Zsiga? Tovább »
Az Exposia alkotócsoport Edinburghban kiállítandó anyagából
Erdélyi falusi interjúalany (az 1980-as évekből): „… mert magyarnak lenni jaj de jó, de milyen nehéz.” Tovább »
ANYA
Egyszer az anyám megáldott
Szerencsével és jó élettel
De az álma félresikerült
A feleségem jöttével Tovább »
Üresen nézem az ablakot,
Aki egykor integetett,
Ma már nincsen ott… Tovább »
(13) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala
Akiről én írok csillag lesz a tóban,
megváltozik végleg, nem él a valóban.
Megváltozik, vers lesz, előbb fele részben
s mire letisztázom már enyém egészen. Tovább »
Nem értem oda a lányom esküvőjére. A kissé megenyhült télben mégis kocsin indultam el, Frankfurtban voltak némi elintézendőim, kiadói ügyek, s úgy terveztem, Saarbrückennél kelek át a határon, onnét Metz nem távolság, péntek lévén időben, kényelmesen eljutok hozzájuk. Útközben azonban bedöglött a kuplungom, nem emelt ki, lehetetlenség továbbhajtani, életveszélyes. Tovább »
Pusztai Péter rajza