Mikor a világ vége jön, akkor lehullnak a csillagok.
És jelekvel jön, az égen lesznek jelek.
Ijesztgetik az embereket. Elszárad a víz, nem lesz víz, kimaradnak az állatok. Három napig nem lesz napvilág. A vízi állatok megtámadják az embereket, sikítoznak meg minden. Az emberek félnek. Tovább »
úgy kérdeznék valamit tőled
van még valami, ami érdekel?
milyen hetvenen túl az élet?
mitől jössz lázba? mi fűt? Tovább »
falusi lakodalom
gyantázott hegedűszőr ád a szabadban erőt
szalmakalapban éled a képzet lajbija kék
fortyan a bogrács fő a tömegnek emberi koszt
nézik a meghívottak a bőgőt szürkül a táj Tovább »
Két végtelen közt
végtelent remél a
mindigmadár
Úgy élek, hogy volt, s gyakran van szerencsém irodalmi berkekben megfordulni. Ezek a berkek, bugyrok olyanok, hogy mindig van köztünk néhány olyan ember, aki benne van a körforgásban, s vannak olyanok köztünk – jóval többen –, akik nem. Mert nincsenek olyan helyzetben. Nem dolgoznak olyan cégnél. Tovább »
Az Isten s az ördög fog járni fődön. S az ördög jár egy demizson vízvel, s az Isten jár egy üveg vízvel.
S amelyik ember az Istentül iszik, az nem szomjul meg soha amelyik iszik a demizsonból, az mindig megszomjul, mert az ördögtül iszik.
De az Isten úgy adja, hogy abbul a kis vízbül nem lesz szomjas az ember.
(Gusa Pál, Gajcsána, Moldova, 1983)
Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001
minekutána fillérnyi hasznom nincs abból, amit összeírok
egyedül a tudat, van pár lélek, aki olvas
s láthatatlan angyalok-démonok serege jár körbe
mialatt szobámban rostokolok Tovább »
世界在双筒望远镜中左摇右晃
1
A világot, amit bemocskolt
a szemét, a sperma, a radioaktív hulladék, a heroin, a vér és az AIDS
sohasem lehet már megtisztítani
2
Nézd csak! A világ belépett a KTV (nagy táncház) szabadalmazott termébe.
Ki tudja, miféle szép állat
nyögdécsel ismét élvezettel a markában
Ma éjjel az elátkozott világ biztosan durván játékot űz
Ez is OK
ha elképzeled hogy ez
a III. Világháború. Tovább »
gazdagok asztalánál
gazdagok asztalánál
hold süt
falu van
grétsy-arccal üzen bachtól a vonó Tovább »
Mikor a hamvába roskadó világ
fájdalma elér,
– úgy értem a belém szorult
százhatvan centire szabott
egyetlen-egyedi világé – Tovább »
Ha szomorú vagy,
csak egy magányos nap lóg
az üres égről.
(Lendvay Éva emlékére)
Öreg tölgyek odvából bújnak elő apró életek,
Guruló hold szemében csillognak az öreg fenyvesek.
Felkelő nap magában forog, kerülgeti a fákat,
És a reggeli szellő megzörget néhány száraz ágat. Tovább »
Törvénytől sújtottak, 1920–1945
A címbe foglalt jelző valaminő talányoskodásnak vagy túl-tudományoskodásnak tetszhet, pedig nem saját kifejezésem, hanem egy történeti kötet kísérő szövegének, fülszövegének Konrád György író megfogalmazta tudástapasztalata. Saját életútja és iskolai élményei alapján szólal meg a méltánytalan, dicsőség és illő elismerés nélküli politikai elit jellemzéseképpen, olyan mű felhangolóját adva ezzel, mely magának a méltatlanná váló uralmi elitnek mentális és morális osztottságát, otromba és kíméletlen viselkedésmódját, avagy végső soron a Holokauszt egészének bekövetkezését készítette elő. Tovább »
Hadnagy József: Történelmi csoda
Forgok önmagam körül, mint a fatörzs gyűrűi,
olykor szaporán, lihegve, zilált hajjal, de többnyire
szemlélődve és folyton kérdezve, mi az a lomszerű
valami a gerincem fölött, s miféle élőlények Tovább »
Gyötrelmesen gyúlékony rőzse
a kérdés: Miért? Ez gyújt lángra
minden dolgot, okos vagy dőre,
s a tűz nagy: az élet tűztánca. Tovább »
A műfordításról
A műfordítást énszerintem
az irigykedés hozta létre:
távoli társunk sóvárogni
kezdett a ritka, tiszta Szépre, Tovább »
Pálffy Tamás Szabolcs emlékének
Tüzet viszek, ne lássátok.
Kebletekbe eldugjátok.
Ott izzon most már bennetek.
Ő reszket, te reszketsz, én reszketek. Tovább »
láttalak, fogtalak, szólítottalak,
borogattalak, idéztelek, simogatalak,
réteken kergettelek,
szerettelek, Tovább »
tűlevelek közt lesz sztearinszag ennyi a biztos
máma azonban kánikulában szikkad a rét
szólj ha a téma untat azonnal másra terelve
folytatom én a táj fele fordult lírai szót
Budapest, 2019. VIII. 9.