Lehullnak a csillagok

Mikor a világ vége jön, akkor lehullnak a csillagok.
És jelekvel jön, az égen lesznek jelek.
Ijesztgetik az embereket. Elszárad a víz, nem lesz víz, kimaradnak az állatok. Három napig nem lesz napvilág. A vízi állatok megtámadják az embereket, sikítoznak meg minden. Az emberek félnek. Tovább »

Nászta Katalin: vendégváró

úgy kérdeznék valamit tőled
van még valami, ami érdekel?
milyen hetvenen túl az élet?
mitől jössz lázba? mi fűt? Tovább »

Cseke Péter: Rejtőzés a magasban

Gaschurn, Ausztria, 2019

Cselényi Béla: Négy sorban (4)

falusi lakodalom

gyantázott hegedűszőr ád a szabadban erőt
szalmakalapban éled a képzet lajbija kék
fortyan a bogrács fő a tömegnek emberi koszt
nézik a meghívottak a bőgőt szürkül a táj Tovább »

Demény Péter: Szárnyalás

Két végtelen közt
végtelent remél a
mindigmadár

Simó Márton: Helyét kereső irodalom?

Úgy élek, hogy volt, s gyakran van szerencsém irodalmi berkekben megfordulni. Ezek a berkek, bugyrok olyanok, hogy mindig van köztünk néhány olyan ember, aki benne van a körforgásban, s vannak olyanok köztünk – jóval többen –, akik nem. Mert nincsenek olyan helyzetben. Nem dolgoznak olyan cégnél. Tovább »

Sándor Katalin: Állatsimogató

MTI-archívum, 2003

Az Isten és az ördög vize

Az Isten s az ördög fog járni fődön. S az ördög jár egy demizson vízvel, s az Isten jár egy üveg vízvel.
S amelyik ember az Istentül iszik, az nem szomjul meg soha amelyik iszik a demizsonból, az mindig megszomjul, mert az ördögtül iszik.
De az Isten úgy adja, hogy abbul a kis vízbül nem lesz szomjas az ember.


(Gusa Pál, Gajcsána, Moldova, 1983)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001

Nászta Katalin: haszontalan

minekutána fillérnyi hasznom nincs abból, amit összeírok
egyedül a tudat, van pár lélek, aki olvas
s láthatatlan angyalok-démonok serege jár körbe
mialatt szobámban rostokolok Tovább »

Diablo (Kína, 1965): A világ egy távcsőben lebeg

世界在双筒望远镜中左摇右晃

1
A világot, amit bemocskolt
a szemét, a sperma, a radioaktív hulladék, a heroin, a vér és az AIDS
sohasem lehet már megtisztítani

2
Nézd csak! A világ belépett a KTV (nagy táncház) szabadalmazott termébe.
Ki tudja, miféle szép állat
nyögdécsel ismét élvezettel a markában
Ma éjjel az elátkozott világ biztosan durván játékot űz

Ez is OK
ha elképzeled hogy ez
a III. Világháború. Tovább »

Hm/9

..és akkor a vizet szél borzolta lazán, hogy csillag tudjon sugározni hullámai hosszán … Kép és szöveg: Hajdú Mónika

.

Cselényi Béla: van aki könnyen felejt

gazdagok asztalánál

gazdagok asztalánál
hold süt
falu van
grétsy-arccal üzen bachtól a vonó Tovább »

B. Tomos Hajnal: Hány az óra?

Mikor a hamvába roskadó világ
fájdalma elér,
– úgy értem a belém szorult
százhatvan centire szabott
egyetlen-egyedi világé – Tovább »

Demény Péter: Virág

Ha szomorú vagy,
csak egy magányos nap lóg
az üres égről.

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (244)

Utcarajzoló a Helsinki Világifjúsági Találkozón, 1962 / Adományozó: Szalay Zoltán

Bencze Mihály: Árnyék a falon

(Lendvay Éva emlékére)

Öreg tölgyek odvából bújnak elő apró életek,
Guruló hold szemében csillognak az öreg fenyvesek.
Felkelő nap magában forog, kerülgeti a fákat,
És a reggeli szellő megzörget néhány száraz ágat. Tovább »

Hátterek az „antimeritokrácia” el nem múló történetéhez

Törvénytől sújtottak, 1920–1945

A címbe foglalt jelző valaminő talányoskodásnak vagy túl-tudományoskodásnak tetszhet, pedig nem saját kifejezésem, hanem egy történeti kötet kísérő szövegének, fülszövegének Konrád György író megfogalmazta tudástapasztalata. Saját életútja és iskolai élményei alapján szólal meg a méltánytalan, dicsőség és illő elismerés nélküli politikai elit jellemzéseképpen, olyan mű felhangolóját adva ezzel, mely magának a méltatlanná váló uralmi elitnek mentális és morális osztottságát, otromba és kíméletlen viselkedésmódját, avagy végső soron a Holokauszt egészének bekövetkezését készítette elő. Tovább »

Két vers egy témára – Hadnagy József és Albert-Lőrincz Márton

Hadnagy József: Történelmi csoda

Forgok önmagam körül, mint a fatörzs gyűrűi,
olykor szaporán, lihegve, zilált hajjal, de többnyire
szemlélődve és folyton kérdezve, mi az a lomszerű
valami a gerincem fölött, s miféle élőlények Tovább »

Pusztai Péter: Elmúlt napok (414)

(08) A Tunéziai napló c. sorozatból * Forrás: szerző Facebook oldala

Hadnagy József: Miért?

Gyötrelmesen gyúlékony rőzse
a kérdés: Miért? Ez gyújt lángra
minden dolgot, okos vagy dőre,
s a tűz nagy: az élet tűztánca. Tovább »

Jancsik Pál két verse

A műfordításról

A műfordítást énszerintem
az irigykedés hozta létre:
távoli társunk sóvárogni
kezdett a ritka, tiszta Szépre, Tovább »

Kiss Székely Zoltán: Tüzet viszek

Pálffy Tamás Szabolcs emlékének

Tüzet viszek, ne lássátok.
Kebletekbe eldugjátok.
Ott izzon most már bennetek.
Ő reszket, te reszketsz, én reszketek. Tovább »

Fortepan.hu: Képekben a huszadik század (243)

Interjú a bikával, 1962 / Új Élet / Adományozó: Sütő András örökösei

Tóth Mónika: bújnék inged zsebében

láttalak, fogtalak, szólítottalak,
borogattalak, idéztelek, simogatalak,
réteken kergettelek,
szerettelek, Tovább »

Cselényi Béla: szószaporítás (Négy sorban 3)

tűlevelek közt lesz sztearinszag ennyi a biztos
máma azonban kánikulában szikkad a rét
szólj ha a téma untat azonnal másra terelve
folytatom én a táj fele fordult lírai szót

Budapest, 2019. VIII. 9.

 
Verified by MonsterInsights