Mikor gyermekkoromban édesanyám elengedett valahová – vagy később suhancként már mentem magamtól, csak éppen bejelentési kötelezettségem volt elmenetelem helyét és célját, valamint érkezésem időpontját tekintve –, mindig azzal vált el tőlem, hogy „Aztán a híred ne érjen haza előtted!”. Ebben a felszólításban benne volt az is, nehogy valami rosszat, meg nem engedettet, netán tiltottat elkövessek; de benne volt az anyai féltés is: nehogy valami bajom essen, s annak a híre megelőzzön. Tovább »

1. Ady András: Ezt még felhörpinteni

Ezt még felhörpinteni, mert elvisznek,
és nem lesz az a kenyérmorzsa, vérestakony-nyom,
min ha elengednek, magadhoz bár, visszatalálsz. Tovább »

vallásszabadság

pap kér giccses nótát
portréműsorához
tanulatlan vidék
eminenciája Tovább »

Csíkszereda, 2019

Tovább »

hát agyagbul gyúrta őket. Hát aztán akkor betette őket a kemencébe, hogy hát ugye, megsüljön, ne olyan nyers legyen. Nohát, befűtötte a kemencét, hogy most elkészíti az emberiséget. Amint benn van a kemencében, elfeledkezett róla. Megnézi, ugyan milyen már az agyag. Hát, elég fekete lett. No, most mi lösz? Hát, jól van, nem baj, ezek lesznek a négerek. Tovább »

Kilátás

Húzza felfelé
hajnali kávéillat .
Majd egyszer eljön – Tovább »

Tüzet csiholok
Kovakővel, taplóval.
Segít a villám.

szeretnék lazacot
fogni a yellowstone-ban
ez a vágyam maradt
miután az egyik boldogságomat
elszúrtam a másikat
megtaláltam
felépítettem
talán erre futja még Tovább »

Rozsnyai Júlia színésznő kolléganőmmel beszélgetek. Amúgy igazából először. Harminc éve váltak szét útjaink, bár mindkettőnket ugyanabba az országba vetett a sors.
Sepsiszentgyörgyre utánam került, jóval fiatalabb nálam, kolozsvári születésű, akárcsak én. A rendszerváltás előtti állapotok őt is átsodorták Magyarországra. Mint ahogy Szabó Zoltán kollegánkat még jóval előttünk, aki aztán több kötetet írt s adott ki szeretett színházáról. Sőt, volt kollégáit fel is kereste és három fázisban meginterjúvolta őket, ami rendhagyó vállalkozás volt abban az időben. Tovább »

Azt olvassa, hogy a költők kérdeznek. Illetve mindenik kérdez, s hogy milyen nagy költő az illető, attól függ, mennyire tér el kérdése a többiétől.
Hát ettől pánikba esik Vadmalac. Forog-forog egy helyben, mint a megzavart kotlóstyúk, ugyanis arra gondol, hogy ő már a fejfát is kinézte magának, de még semmilyen kérdést fel nem tett. Tovább »

Csíkszereda, 2019

Tovább »

Beszélgetés Toth Enikővel, az EMIR internetes portál szerkesztőjével

2019. július 12-én zajlott le Székelyudvarhelyen az EMIR internetes irodalmi közlemény köré csoportosult alkotók első találkozója, melyen kitünő alkalom adódott a kis híján harminc erdélyi és Erdélyből elszármazott külföldi költőnek, írónak, képzőművésznek és fotósnak egymást személyesen is megismerni, bepillantást nyerni alkotótársaik magán- és szakmai életvitelébe. Az alábbi beszélgetés Toth Enikővel, az EMIR megalapítójával és szerkesztőjével, a székelyudvarhelyi városi könyvtárban készült, a találkozó befejeztével. Tovább »

1. Cseke Gábor: Kérdések az idő kútjából

Kávétól ajzva a zagyva másnapos koponya
napraforgóként igazul szabott irányhoz,
tartáshoz, sziporkázva viselkedik, mintha… Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Tapodi Zsuzsa: Szövegek szövete. Irodalomtörténeti tanulmányok

(Romániai Hungarológiai Társaság Kiadó – Bukarest-Sepsiszentgyörgy, Erdélyi Múzeum Egyesület – Kolozsvár, 2014, Szerkesztő: Pieldner Judit, Felelős kiadó: Bányai Éva)

Jó néhány évvel ezelőtt kisebb és nagyobb közönség előtt kétszer is beszéltem a cenzúráról. A kisebb csoportot saját diákjaim jelentették a Sapientián, akiknek gyakorlati médiát oktattam, a nagyobbat viszont a csíkszeredai könyvtár életkorban is vegyes hallgatósága, akiknek a cenzúra mai, jóval választékosabb formáit igyekeztem bemutatni. Tovább »

1.
nagy szabadságok
közepette tudjuk ma már
hogy a mosoly a tekintet
egy tőről fakad
és megváltoztatja
a szép szíveket is miként
kitörli olykor az ész emlékeit Tovább »

Ha a krokodil megette az ellenségedet, az még nem jelenti azt, hogy a barátod lett.

Felfirkálta, szerk. NJF

Vadmalac szomorúnak érezte magát. Olyannyira, hogy szőre elveszítette a fényét, sőt, elülső lábán például mintha leforrázták volna.
Leteperte a letargia, még beszélni sem volt kedve, szavakat motyogott: „szomor”. Például ezt.
Meg hogy „fodor”, „bodor”. „Komor”, „na igen, komor”, – mondta, s mintegy igazolva látta szomorúságát. Tovább »

Mottó:
A jelent a múlt kétségbeesettjei viszik előre.
ILLYÉS GYULA

Ahogy szaporodtak Gálfalvi György emlékiratának részletei a Látó, a Korunk, a Székelyföld, a Bárka hasábjain, ahogy rendre elmerültünk a Kacagásaink 1) „csobbanó szavainak” marosvásárhelyi, nagyváradi, békéscsabai, budapesti, kolozsvári hullámveréseiben, nem lehetett kétségünk afelől, hogy közelmúltunk emlékezetének a feltámasztására kaptunk felszólítást. Tovább »

Amikor Isten áldotta meg az állatokat, hogy az egyik a másikával beszélgessen, összehívta az egész állatokat, mindenfélét, és azt mondta, hogy még egy madarat nem látott. Ő már tudta, hogy hol van. S akkor mondta a madár, hogy kakukk, kakukk, hogy ő hol van. S akkor mondta az Isten:
– Ez lesz a te foglalkozásod!
Azóta mondják rá, hogy kakukk, mer különben vércse.

(Barabás Estány; Csíkszentdomokos, 1968)

Forrás: Parasztbiblia. Osiris könyvtár. Folklór, 2001

– Van a cégünknél egy titkárnő (manapság menedzser-asszistens e beosztás neve), aki nagyszerűen beszél a szemével. Ne csodálkozz, mert van ilyen ! Sőt, sokkal többen beszélik ezt a nyelvet mint az angolt, vagy a kínait. Persze, nem könnyű elsajátítani, mint ahogy megérteni sem. Tovább »