rendszerváltási hajléktalan

egy óbudai
megállóban kuporog
cipője már van
kétezer óta Tovább »

Hárman voltunk kicsiny társaságunkban: Rafi, Gunnar meg jómagam. Pikniken a svéd királyi palota többhektáros kertjében. Rafi Lajos erdélyi magyar költő: cigány, költő és bádogos. Gunnar Svensson svéd költő és bádogos, politikai meggyőződését tekintve kommunista. Tovább »

Nézzük csak, Románia belpolitikai életét már nem az első számú közellenség, Liviu Dragnea uralja – ő egy ideje a fogdából irányítja a kormányt –, hanem a jobbodali szavazókért folyó elkeseredett harc Iohannis úgynevezett liberális pártja és a Ciolos-Barna-féle új képződmény között. Az első Németországnak és az Európai Néppárt érdekeinek, a másik Franciaországnak és az új európai parlamenti frakció, az Újítsuk meg Európát érdekeinek, illetve a nagy francia-német konfliktusnak a leképezése. De mindez eltörpül amellett, hogy iszonyú kánikula, hőhullám sújtja az országot, amúgy Európa jó részét, mintegy a végső klímakatasztrófa előhírnökeként. Tovább »

Nem tudom pontosan, hogy milyen lehetett a kaszálás a kollektivizálás előtti időkben, azt nem érhettem, viszont arra határozottan emlékszem, hogy milyen volt az átkosban. Ugyanis abban az időszakban az a szokás járta, hogy a falusi ember, miután beadta a közösbe a lovát, a tehenét, a juhait, igyekezett és próbálkozott magának újakat szerezni. Egy idő után ismét volt neki majdnem mindene. Tovább »

1. Ady András: Voltak idők, igen ám…

Voltak idők, igen ám, mikor fiatalabb volt,
de annyira az, hogy szinte csak szopizni akart:
egyre-megy, emlőnek nézte a felhőt, a hegyet,
s annak a patakban át-átkoppanó követ. Tovább »

Jóízű apróságok

(Ne vetkezz idejekorán)

Az oloszoknak az a Proverbiumok, Addig le ne vetkezzék az ember, a migh le nem kel fekünni. Azt teszi ez a mondás. A kinek esze vagyon, maga joszágát, külső belső javait nem agia másnak megh a gjermekeinek is directioja alá, migh életben vagyon, ne hogy más parancsoljon neki s adva adjanak valamit intertentiojára, sokan keservesen megh érzettek Joszagokot s egyeb Bonumokot gyermekek kezire bocsátották s azok mellett vonták megh magokat, hogy már csendességben élhetnének, Tovább »

Ősi, nagy családok
szokását csodáltam
mindég, Tovább »

I.

Szegények voltunk. Messze nem a legszegényebbek. Úgy
a szegénység felső határán. Hány emelete van a szegénységnek,
ki tudja. A csak néha nélkülöző, nem éhező szegénységnek. Tovább »

Májusok jöttek-mentek,
körülmoháztak,
s mirhával kentek:
– kiszemelt áldozatát
a pipacs-szerelemnek – Tovább »

A napokban olvastam, hogy New Yorkban bemutattak egy új Rómeó és Júlia változatot… Nem a Broadway új szenzációja, nem is egy nagy színházi durranás – egy jó show csupán az egyik zsidónegyedben: a világpremier mostanság volt az/off-Broadway/ Center for Jewish History-ban. Ha sikere lesz, biztosan leutánozzák másutt is (talán még nálunk is – a nótás szerepeket hálásan fogadják a színészek is, a közönség is). Tovább »

Felesleges volt klónozni engem, mondta Dolly, a mi családunkban egyébként is mindenki mindig pontosan ugyanazt csinálta.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

A politika színpadán. Borbély Lászlóval beszélget Ágoston Hugó

(Alutus Kiadó, Csíkszereda, 2016)

A médiának a demokratikus társadalmakban kettős a szerepe: tájékoztatás és a közjó érdekében végzett, a nyilvánosság erején alapuló társadalmi ellenőrzés, különösképpen a két választás közötti időszakokban. Tovább »

hópelyhek
olvadnak rúzsos ajkamon
hideg csókok

sorkatona

ökle négy bütykét
kicserzi a fagy
van durva kitolás
kell ölni tanulni Tovább »

Senki nem kért arra, hogy írjak valamit Cselényi Béla verseiről. Én sem gondoltam volna, hogy valaha írok néhány sort Cselényi Béla verseiről.
Soha nem találkoztam Cselényivel. Nem tudom, milyen a járása, hangja, tekintete. Néha úgy képzelem, Cselényi plasztilinből van, s ha végigmegy a pesti utcán, zsebeiben apró ólomkatonák, pléhdobozok, törékeny gyermekjátékok zörögnek. És néha úgy képzelem, Cselényi versből van, s amerre ő jár, körülötte minden verssé változik. Ha bemegy egy ajtón, vers lesz a kilincsből, utcára les a kulcslyuk, hogy lám, hová lettek azok a hatvanas évek? Tovább »

1. Cseke Gábor: Az állomások és az áldomások…

Az állomások és az áldomások
elválaszthatatlan jó barátok
minden jó vagy rossz, ott esik meg,
életünket a férgek ott eszik meg… Tovább »

Ahogyan a tárgykutatás a presztízsgazdasággal találkozik

Sokféle résztudomány, szakágazat, módszertani és elméleti horizont tűnik föl olykor a maga szakterületén korrektül megnevezett értelmezésvilágban is. Még erősebb a kontraszt, ha létezik ugyan hagyományos, „klasszifikált”, akadémiai besorolást már elnyert tudáságazat, de annak valamely részkérdése mintegy „átlóg” a szomszédos érdeklődési irányok, módszertani gyakorlatok vagy kölcsönkapcsolatban is álló diszciplínák vidékére. Tovább »

A családunk olyan ágrólszakadt volt, hogy a cselédeink, a sofőrünk, még a kertészünk is szegény volt.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Fodor Sándor: Haladó vicc

Nem az én történetem: drága barátom, Majtényi Erik mesélte.
Mivel ’56 után megint „éleződni” kezdett az osztályharc mifelénk, Bukarestben az írószövetség alapszervezeti ülésén szót kért egy idősebb, illegalista író: Tovább »