Nászta Katalin: a pőre lét egy madzag

félelmében mond igazat
mert erre tanították
a ’használd az eszed’ azután
került a képbe
ahogy mondják
hát tanulja a hazudást Tovább »

Fellapozó: Amikor süketek voltunk…

Olvasói tallózásaimban fő szempont: minden olyasmit fölfedezni a polcon, ami mostanig elkerülte a figyelmemet, amit netán képtelen voltam elérni vagy méltatlanul hagytam a feledés süllyesztőjébe kerülni.
Néhai László Ferenc zenekritikai írásai a legutóbbiak közé tartoznak. Hiszen A Hétben rendszeresen jelentkező, de a hajdani Ifjúmunkást, Utunkat, Művelődést is következetesen zenei jegyzeteivel ellátó szerző tömör és lényeglátó írásait öröm volt menet közben figyelemmel kísérni, mindvégig azzal az elégtétellel, hogy általuk az ember rajta tarthatja a kezét a kortárs zenei élet pulzusán. Jelenségek, események, kezdeményezések, alkotói-előadói portrék sorakoznak e jegyzetekben, amelyek több könyvbe gyűjtve is váratlanul “megszólítanak” a Kájoni János könyvtár zenei tárgyú polcairól. Tovább »

Székedi Ferenc. A legkisebb csíki falu

Kotormány – madártávlatból

Szalay Zoltán szerzői estje

Ritka alkalomnak lehet fültanúja az, aki június 5-én 18-kor ellátogat a Csíki Moziba. Míg képzőművészekről inkább van tudomásunk, kiállításaikkal többször vesznek részt a helyi kulturális életben, a művészet eme legelvontabb fajtájának, a klasszikus zenének képviselői már csak kisebb számban vannak jelen körülöttünk. Szalay Zoltán (*1959) sem hivalkodik: teszi a dolgát, és időről időre felmutat egy-egy kompozíciót. Tovább »

Demény Péter: Nyilatkozat

n annyi ideig voltam romániai magyar,
bozgor a románoknak, román a magyaroknak,
az, aki túl korán küzd a jogaiért, akinek nem is
kellene küzdenie értük, Tovább »

Faragó József: Dalmát idők – óra helyett kávé

Dalmáciában az idő mértékegysége a kávé. Ha valaki késik egy találkozóról, nem gondolják, hogy baj érte. Az a legvalószínűbb feltételezés, hogy beült egy kávéra. Ezért aztán a várakozó is kér egy kávét. Így könnyen előfordulhat, hogy barátok, barátnők a megbeszélt találkozó helyett egymástól nem túl távol eső helyeken külön-külön kávéznak. Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Vándor)

Brüsszel. Szállodai előőrs. A szerző felvétele

Kilépsz az első bizonytalan árnyékból,
az anyaméhből,
ha már,
és elindulsz a halált megkeresni. Tovább »

Bölöni Domokos tallózója

Farczádi Sándor: Szívflastromok

Kikeletkor benned
Virágomat láttam,
Te pillangót vágytál
S lefogtad a szárnyam. Tovább »

Cselényi Béla: Álom öngyilkos leányról

Apja vádol vagy vádolható.
Levelet néz amelyben lánya még él.
A felüljáró oldalán óriási malomkerék,
azon mászunk lefelé; Tovább »

Aknamezőn élünk

A Bukaresti Nemzeti Színház felújította egyik rég nem játszott előadását – a No Man’s Land-et. A román nemzeti színház előadásának angol címe van – érdemes erre felfigyelni. Akárcsak arra is, hogy egy boszniai szerző – Danisz Danovics – művéből készült előadást újít fel a román színház, az előadás rendezője pedig bolgár, aki immár harmadszor rendez a bukaresti nemzetiben. És a felújítás alkalmából láthattuk is őt az előadás végén, a tapsrendben. Úgy látszik, szeret itt lenni… Tovább »

Demény Péter: Folyamatkép

Saját kapuja
előtt söpri a lábtörlő
alá mindenki.

Tóth Mónika: Együtt

Elekes Ferenc: Imádkozó sáska

Gondoltam, elmegyek néhány hétre a Francia Riviérára. Finom ott a homok, apró a kavics, elterülök szépen, s nézem a kék eget. Aztán lemondtam erről. Túl közel van a Földközi-tenger, ha elmegy hazulról a magamfajta ember, legalább menjen jó messzire. Mondjuk, Malibu partjaira. Ott is finom a homok, apró a kavics, ott terülök el szépen, s nézem a kék eget.
Hogy jól átgondoljam, mit vigyek magammal az útra, kimentem sétálni a térre. Tovább »

Falfirka

A kicsit Locspocs névre keresztelték. A pap beleesett a keresztelő medencébe.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Farkas József György: Márai Sándor – San Diego

Márai Sándor (1900–1989) Grosschmid Sándor néven, Kassán született, felvidéki szászok leszármazottjaként. Elsősorban regényíróként ismert, bár szintén rangos novella-, vers- és tárcaírói munkássága, emellett néhány színdarabot is írt. A háború utáni hazai helyzet alakulásával mind elégedetlenebb Márai Sándor 1948-ban elhagyta Magyarországot. Tovább »

Székedi Ferenc: Arcok, szavak, emlékek (70)

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Balási Csaba: Téli rege. A világ arcai

(Fotóalbum, magánkiadás, 100 számozott példány)

Hogyha itt, a Facebookon, meglátom egy-egy fotóját, azonnal kiugrik a többiek közül. Akár tájat, akár eseményt, akár embert fotóz, olyan egyéni a hangja, hogy senkivel nem téveszthető össze. Tudom, furcsának tűnik, de a képei valóban megszólalnak. Beszélnek a télről, az események, vagy az arcképek mögötti jellemrajzokról, a közösségről. Tovább »

Balási Csaba: A világ arcai (1)

Kölcsönsorok: Eugen Jebeleanu

A találkozás Hirosimával / Întâlnirea cu Hiroshima

Kaoru Yasuinak

Föld, szótlan föld.
Szótlan,
felperzselt bőrével, meztelenül,
bocsánat, Hirosima… Tovább »

Adonyi Nagy Mária: Szűz hava

Egy gyönyörű napot
teremtek magamnak
egyetlen gyönyörű napot.
Úgy kezdődne, mint egy magas,
hosszan kitartott orgonahang. Tovább »

Nászta Katalin: Hadd piruljon

Zsombori Erzsébet:  Sétány a kolozsvári Házsongárdban

egyszerre fut bennem élet és halál
ég felé törekszik az út
két szélén a sírok felhőkig nyúlnak
bandukolok Tovább »

Kellene egy csoda!

Megdöbbentett a hír: tavaly 751 gyermeket hagytak sorsukra a szüleik a kórházakban: 520-at a szülészeten, 205-öt a kórházakban működő gyermekorvosi rendelőben, 20-at pedig más kórházi részlegeken. Az elhagyott gyermekek nagy része állami gondozásba került – ne irigyeljük a sorsukat! -, vagy pedig nevelő szülőre leltek – ők talán valamivel szerencsésebbek… És még dicsekedhetünk is. Képzeljék el: 2018-ban 53-mal kevesebb gyermeket hagytak el a kedves szüleik, mint 2017-ben. Lám-lám: jön meg az eszük. Tovább »

Zsidó Ferenc: Ferencz Imre: Válogatott versek c. kötetéről

A százköte­tes­re ter­ve­zett Székely könyvtár 69. köte­teként je­lent meg Fe­rencz Imre Válo­ga­tott ver­sek című kötete 2018-ban. A szerző pályáját meg­határoz­za, hogy éve­kig újságíróként dol­go­zott, fa­lujáró ri­por­terként: ez ver­se­i­nek világlátásában is visszaköszön, ugyan­ak­kor, Fe­rencz Imre saját be­vallása sze­rint ez vissza­fog­ta a lírai termést, ezért iga­zi ki­tel­je­sedésről, költői újjászületésről inkább csak élete delén túl, nyugdíjba vo­nulása után beszélhetünk (e könyv meg­je­lenésének évében 70. életévét töltötte a szerző). Tovább »

Gergely Tamás: Bulbol

Vadmalacék sírtak meg nevettek, Komájuk nem tudta, mi történt, talán mérges gombát ettek…
– Felhívtak telefonon – magyarázta Vadmalac az esetet –, valami felmérés vagy mi és megkérdezték, hogy boldog vagyok-e?
”Boldog”, ezt kissé ugatva, két külön szótagban ejtette ki. ”Bol-dog”, így, vonyítás volt, ha nem üvöltés. Tovább »

Ádám Gyula: XV. Free Camp tábor Csíkszeredában (3)

Ma este nyílik meg Csíkszeredában a táborzáró tárlat. További fotók a műhely életéből – munka közben tévéinterjú is készült. Riporter: Székedi Ferenc

Tovább »

B. Tomos Hajnal: Korszerű csend

Néha éj közepén
arra ébredünk, hogy
kilóg lábunk a tegnapok alól Tovább »

 
Verified by MonsterInsights