Becsapom magamat
sem szívem szelídsége
sem kezem melegsége
sem lelkem bája Tovább »

Jónás megváltozott,
nem ellenkezik,
nem menekül,
nem alszik
utasok, matrózok, tisztek
életét veszélyeztető
vad hullámokon hánykolódó
hajógyomorban, Tovább »

szabadságok / libertăţi

egy emberéleten nyert
szabadság. a saját lábon élés
szabadsága. kérni,
ha nem is adnak. szabadon
lázadozni. kóborolni
a világban. Tovább »

Fákkal borítom e helyet, mondta az Úr,
megáldom esővel, fénnyel,
a föld, melybe magvaik hullatják,
bölcsője lesz számos nemzedéknek. Tovább »

Leveli béka szól messziről,
lágyul, puhul a szalonnabőr,
sajog a reumás láb, s a kéz,
rucahad sandán az égre néz. Tovább »

Kolozsváron jártamban, egy kedves színházszerető házaspártól nagy csomag régi műsorfüzetet nyaláboltam fel, amit eljuttattam a Szabédi László emlékházba. Ott fogadják – amíg még van tárhelyük – a régi kéziratokat, könyveket. Nem zárkóztak el a mi rakományunktól sem.
Először azt gondoltam, akad majd pár darab, amit azért magamhoz veszek, tanulmányozás végett, de a reméltnél sokkal többre akadtam. Nem lett volna helyük nálam, sehol. Amennyit bírtam belőlük, lefotóztam, hogy majd ollózok belőlük…
De rég volt, Istenem! Miközben csak a tegnap! Tovább »

Zénón köve és a fa

Az üzlet szavatol, jótáll
egy, kettő, három, öt évre,
a művész türelmi időt kér,
amíg Zénón köve eltalálja a fát… Tovább »

Szabó Dezső: Édes Franciaország

Ó itt volt élet az élet és ember az ember! Itt mutatta meg a föld minden arcát, minden erejét és minden jóságát, hogy ezer hangon hívja az embert a munka, az alkotás, az összefogás: a minden múló percben halhatatlan építés felé. Ebből a földből fakadtak ki a katedrálisok mérhetetlen kőszárnyai a végtelenbe rontó léleknek, hogy ne legyen falakkal körülhatárolva az emberi küzdelem és hogy biztos és nyugodt legyen az álom a kis tűzhelyek körül. Tovább »

Öcséimnek

Ősz van. Létem magánya kezemre kiül –
barna foltos, csapzott tollú rétihéja.
Mire pirkad, karma nyoma bőrömre hűl:
pórusaim pókhálóránc tánca. Híja Tovább »

Vannak napjaim, amikor nincsenek se isteneim, se papjaim, csak a csönd van, s valami bágyadt üresség, jó lenne nem lenni már, odáig jutottam, mint Jeszényin, vagy a többiek, a sokak, akik amikor látták, minden egyre megy, eldobták magukat, mint egy barackmagot, lehet, volt köztük olyan is, aki kacagott elmenőben, nem csoda, kacagva menni el elegáns dolog, megható, ó, mennyi fölöslegesség van minden mozdulatban, mennyi tétovaság, mintha csupa semmiségek jelentenék az életet, bár ha jól meggondolom, azok is semmiségek mind, amik körülveszik az embert ameddig él, mi van, ha elüt egy autó, semmi, ugyanaz, mintha fejedre esne egy cserép, volt egy barátom, ki csak a szívéhez kapott, mi kell egy halálhoz, hogy biztos legyen, mi kell ahhoz, hogy ne csak a véletlen döntse el a sorsodat, ki tudja, milyen erők és hatalmasságok vannak még, amikről nem is tudunk, mert nem figyelünk oda? Tovább »

Anyám tekintete
napsugár melege,
halkan szóló szava
felhők suttogása,
sudár termete
régidők emléke, Tovább »

erőtlenül csepereg
a hézagos bádog
hideg van
csatornaszag Tovább »

Minden dolgok szülőanyja vagyok, és a minden dolgok tegyenek fel sapkát, sálat.

Felfirkálta, szerk. ÁHU

a vers mely álmomból költött hogy megírjam / poemul care m-a trezit din somn să-l scriu

pillanatok és órák. hajnal és
alkony. eszmék és szavak
pora. másfajta buzgalom
huzatában. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Dr. Kiss András: Egy váradi orvos visszaemlékezései Magyarországon

(Nagyvárad, 2015. A könyvet készítette könyvmester.ro, a kis példányszámú könyvgyártás szakértője. Borító: a szerző fotói)

Tavaly októberben Bihardiószegen jártam, megnéztem többek között a patikát, ahol a nővérem hosszú éveken át gyógyszerésznő volt, és az omladozó, de felújítás alatt álló Zichy kastélyt, amely egykoron a szőlészeti és borászati szakiskolának adott otthont, ahol a sógorom szaktanárként oktatta a nebulókat, akik a szépen feltakarított pincében, a mértanilag is tökéletesen elhelyezett hordókból nádszállal szívták ki a bort, amikor ő éppen félrenézett. Tovább »

Zoltán Ildikónak

szűk utcák csorognak a temetők mellől
a rákóczilépcső fölötti négyes fasor egymásrautaltsága
és a vár falához tapadt virág-nevű nyári kert
a régi rata-tér – ahol most bűzös vécé ácsorog Tovább »

A Magyar Elektronikus Könyvtár márciusi hírei élén olvashattuk: „Jelentősen bővült a http://mek.oszk.hu/html/303.html oldalon található lista, mely a Tarján Tamás által szerkesztett „303 magyar regény, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz” című könyvben és a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható műveket sorolja fel. A lista most 86 tételes és tucatnyi új tétellel gyarapodott az elmúlt bő fél évben… Az eredeti 303-as lista a moly.hu oldalán nézhető meg: https://moly.hu/polcok/303-magyar-regeny-amit-el-kell-olvasnod (Mivel a többi mű még jogvédett, ezért ezek egyelőre nem várhatók a MEK nyilvános gyűjteményében.)”
Miheztartás végett , tájékoztatóul, alább közreadjuk mi is a teljes névsort, hátha valakinek nem remélt hasznos szolgálatot teszünk vele. Tovább »

egyébből nem állok
mostanság
mint álmokról szóló
némaság Tovább »

Köveket dobál.
Számolja a köröket:
Fa évgyűrűit.