1967-1968

elvont gondok évadán
torokfájás kíséretében
heverésztem szeretetburokban
nagy magzat voltam Tovább »

(* a szerző újabban nem használ elipszilont írásaiban, nevéből is száműzte)

Kávé hármasban

Moszkvai előzmény
1980-ban Magyarországra utazni Kárpátaljáról csak úgy lehetetlen volt. Közeli rokontól kellett hatósági meghívót beszerezni, azt benyújtva (és nem ritkán a rokonságot bizonyító okmányokat is mellékelve) lehetett útlevél-igénylő űrlapot igényelni, amejet elsőre hibátlanul kitölteni és a megfelelő béjegzőkkel elláttatni csaknem akkora eséjjel sikerülhetett, mint lottón az ötösbe beletrafálni. Bikkfanyelven feltett kérdések, szűk válaszadási hej, radírozni, javítani tilos… Kitölteni viszont széles hengerű írógéppel kellett, ojannal, amejbe a fektetett A4-es űrlapot be lehetett fűzni. Valamit mindig elrontott az ember. Tovább »

… Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia körül, immár hetek óta dúl a kíméletlen harc. Voltaképpen arról van szó, hogy a kormány el akarja venni az intézmény önálló költségvetését, le akarja róla választani a különböző kutatóintézeteket, néhányat – különösképpen a társadalomtudományok területéről – esetleg meg is szüntetne, majd pályázati rendszerben osztaná ki a pénzeket, megszabva azokat a kutatási célokat, amelyekre egyáltalán pályázni lehet más, egyetemi vagy a kormány alapította kutatóintézetek társaságában. Tovább »

milyen Isten az, aki félretolható?
aki hagyja magát, vissza nem szól
nem áll bosszút magáért, nem torol
hagyja, üsd másodszor is pofon Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Oláh István: A második északon

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. Szerkesztő: Németi Rudolf, Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. A borítólap Mérei András munkája, Ára 9 lei)

Voltaképpen hét könyvének dedikációjából választottam ki az 1983-ast és nem véletlenül. Oláh Istvánnal (1944) közel másfél évtizedig egymás mellett üldögéltünk a Hargita szerkesztőségének egyik szobájában és néha egészen érdekes játékokat találtunk ki: Tovább »

„Az evolúció egyetlen cáfolata: az ellenzői.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Úgy jött, mint a tolvaj. Aludt az egész ház, senki sem fogadta, belopódzott. Végigosont a tornácon, az ablakom függönyén sunyított el az árnyéka, majd az előszoba tájékáról hallottam szörnyen óvatos macskalépéseit, végül nyílt és csukódott a szalonajtó – sokáig csend, nyilván megtelepült odabent. A szobám – ahol magam is díványon lustultam a nyári délután forróságában – tenyérnyire nyitva volt a szalon felé; eleinte fújt, lihegett, később megenyhülten szuszogni kezdett. Igen, ez ő volt – de ki más is lehetett volna … Tovább »

Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.
„Mi is egy ajándék?”, töprengett el… „Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseinket kifejezi.”
„Ezek szerint az ajándék néma.” Tovább »

Ha tükörbe nézel,
tudod-e, abban melyik arcod látod? – Tovább »

Látogatás a remeténél

Az 1890 es évek egyik nyarán két hetet töltöttem Szovátán, s most, hogy ily hosszú idő óta – habár egy napra is – megint láttam e nevezetes fürdőt, felelevenedett emlékemben a régi fürdői élet. Akkor csak a belső telepen voltak lakható épületek s köztük pár szerényke villa. A nagyvendéglőt e telepen Plucz nevű vendéglős bérelte, s a fürdő maga is bérletben volt. Tovább »

A Zsámbéki református templom szentelőjére

Orgonahang – virágpor-zizzenet.
Fény kapar meszet templomunk falán.
Orgonák terhe – ez a gyülekezet
Zsámbékon itt az Úrnak asztalán. Tovább »

mint kikapás után a megtisztult gyermek
kezdem a napot késő délután
vitatkozom fejben
jelen nem lévő emberekkel Tovább »

Ül a villamosban a kisanya,
rázkódik, tenyerével tartja nagy hasát,
haja elkínzott arcába hull,
halántékán könyörögnek a kék erek,
homlokáról a veríték lassan lefolyik. Tovább »

Duzzadó rügyek dagadoznak,
mákszemnyi hangyák gyarapodnak,
illatos seregek teremnek,
védői szilaj kedvű rendnek.
Friss patakban csillog a béke,
madár szól, erdők víg zenésze,
dalától felszárad a harmat,
épülnek erős birodalmak. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Vonatok balladája. Magyar költők vallomásai a vasútról

(Kiadó: Magyar Államvasutak RT. Budapest, 1996. Gyűjtötte, válogatta, szerkesztette Bényei József, felelős kiadó: Domokos Lajos)

1825-ben Stephenson gőzmozdonyaival Angliában indult el a vasúti tömegközlekedés, tíz évre rá már Brüsszel és Mechelen között is ott pöfögött a gőzös, 1846-ban pedig Pest és Vác között ujjongtak a vonatnak, amelyet Petőfi is kitörő lelkesedéssel fogadott: „ Száz vasutat, ezeret!/ Csináljatok, csináljatok! /Hadd fussák be a világot, /Mint a testet az erek.” Tovább »

„A biofizikusok fizikáról beszélnek a biológusoknak és bilológiáról a fizikusoknak. Egymás között pedig a nőkről.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Csak ülni az aranyló
napnyugtában,
habpuha őszi csend
varázslatában Tovább »

hazudni nem szeretek
bűn is az
terhes úgyis a lelkem
jól eső kérdéseddel
kifakasztottad
tisztuljon ki szennye
nem szónokolok Tovább »

„Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr!”
(Balassi Bálint)

kiváltságos lettél
hamarabb elmentél
hamarabb láthatod
eltávozott fiunk Tovább »

A magyar gróf kora reggel óta rendületlenül sakkozott a bécsi diákkal. Egyik játszmát a másik után nyerte meg, viharos gyorsasággal, szilaj lendülettel, azzal a makacs szívóssággal, amely csak nagy mániákusok tulajdonsága.
Ott ült öblös karosszékében, hatalmas homlokán a ráncok ideges táncot jártak, bozontos szemöldöke meg-megrándult, nagy, szürke szemei, mint hideg, éles tőrök járták át a diákot, aki egyre-másra adta föl állásait. Tovább »