(Még sincs fogódzó)
 
Odatartozunk,
mondhatni, egyazon fedél alá,
még sincs fogódzó a halálhírre… Tovább »

A halhatatlan öregek folyton az élen járnak,
vagyis a tűzvonalban,
a fagyos harcmezőkön.
Kiráncigálják őket egy lerobbant Szibér’ csehóból,
hanyatt-homlok be abba a nyavalyás szánba, Tovább »

„…a fényképezést kezdettől fogva olyan eszköznek tekintettem, amely hozzásegít, hogy feltárjam és minél átfogóbban rögzítsem az engem körülvevő világot…” Ezt Halász Gyula – aki Brassai művésznevén tett szert világhírnévre – írta a két világháború között, Berlinből és Párizsból hazaírt leveleit tartalmazó kötet előszavában. A könyv Előhívás címen jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában, Horváth Andor szerkesztésében. Tovább »

Most volt a keresztény világban a vidám farsangi, karneváli időszak vége, kezdetét vette a negyven napos (quadragesima) nagyböjt. Finom farsangi fánkkal elviselhetőbb a koplalás is. Különösen, ha van (farsangi) kocsonya is… (Bár én kocsonyára nem emlékszem, ártány-májra inkább, ebből a mondókából: Hipp-hopp fársáng! Megölték az ártányt,/ Nem adják a máját, csak a szalonnáját…) A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó időszak régebben nálunk is felvonulásokhoz, bálokhoz, népünnepélyekhez, vidámsághoz, eszem-iszomhoz kötődött – varázsa mára megkopott: se fölvonulás, se bál, se mondóka; a fánk is amerikai lett, mint a farsang, melyet mára eluralt a jenki ’velentájn déj’…. Tovább »

esnek az almák a kertben tompa elmozdulásuk az ágról maga az időmérés s a fűbe puffanás után nyugodtan levehetek egy-egy percet a nyakamba akasztott életkarikáról … nem is ez az érdekes hanem az érzés a válasz nélküli kérdés-tudat hogy ami télen is ott fenn marad az vajon mennyit szimbolizál mert bizony ránézésre is nagyon kevés

Május végén európai parlamenti választások lesznek, év végén pedig Romániában államelnök-választás. Az Unió is, országunk is jó ideje kampánylázban ég. Mint mindig – vagy mint soha eddig? – felfokozott indulatok, acsarkodás, betartások kísérik. Tovább »

Győrffy Gyula: Hamvazó szerdán

Vége vége! kimúlt, mint a többi,
Belehalt a vígság mámorába…
Nincs több olly kimúlás a világon,
Ollyan víg, mint a farsang halála. Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Péter László: A közvélemény szociológiája

(Alutus Kiadó. Szociológiai könyvek sorozat, 2002. Megjelent a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszéke Magyar Tagozata és az Alutus Kiadó közös tudományos és tankönyvkiadási programjának a keretében. Lektorálta: Magyari Tivadar.)

„Csak abban a statisztikában hiszek, amit én magam hamisítok” – idézik több fele és több nyelven a Churchillnek tulajdonított mondást, amelynek eredetét azonban nem találni sem a korabeli angol sajtóban, sem a különböző jegyzőkönyvekben. Tovább »

„Az élet útjával nem az a baj, hogy rövid, hanem az, hogy keskeny.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Hegedűs Zsolt: Nick Brandt tárlatán

Hálás téma, ha az ember úgy kezeli, mint bármely más témát. Tapasztalhattuk, hogy egy-egy tárlaton milyen érdekes helyzeteket kreál a véletlen – pontosabban nem is a véletlen, hanem a hely szelleme; az a tény, hogy szűk térbe zárva, egymásra hatva nyilvánul meg műalkotás és a vele kapcsolatba lépő látogató. Tovább »

(Ama kellemetlen probléma) – Ha van zsidóveszedelem, s ha csakugyan védekezni kell, mit tegyünk – kérdezte egy szkeptikus magyar úr, aki haragudott, hogy vén korára törnie kell a fejét, s ki kell játszania azt az értelem-kártyát, melyet esetleg háromszáz évig pihentethettek volna az utódai. Tovább »

megbolondul úgy ötven felé az ember
és úgy maradna
de fejlődik visszafelé
benő a földbe Tovább »

Öregurasan sétált végig a margitszigeti promenádon, talpa alól szertefutott a frissen és előzménytelenül elterített kavics, meglepődött, meg is illetődött egy villanásnyira: fejlődünk, fejlődgetünk – mondta magában, s igyekezett lábujjai és sarka csusszantásaival, talpa homorításával elviselhetőbb helyre irányítani a cipőjébe tévedt kődarabot. Már ismét messzebb vannak a tölgyfák, talán a kavics miatt – tűnődött, s hunyorgott hozzá: derült ezen a kegyes csaláson, a véletlen hozta kis kifogáson – érezte, hogy öregszik ebben a percben is -, s leült volna a gyep szélére, kipattintotta volna cipőjén a gombokat stb. Tovább »

Ez a föld úgy karol át minket,
mint bölcsődal a síró csecsemőket.

Izinkje vagyok e tájnak:
élő szintézis és fanyar
rádöbbenés hajnalának
gyümölcse. Ez a legnagyobb Tovább »

Talán a legellentmondásosabb személy sorozatunkban kisbarnaki Farkas Ferenc (1892–1980) honvédtábornok, cserkészvezető, a Horthy által alapított Történelmi Vitézi Rend harmadik főkapitánya. Szerepe főképpen annak okán vitatott, hogy a nyilasuralom alatt is aktívan tovább szolgált. Tovább »

csak úgy mellesleg, talán mert szokatlan hév ragadta el,
hogy „jaj, ma már nem olyan belédharapós, nem perzsel,
nincsenek gyomrodban repdeső pillangók,
vagy olyan, hogy órákig vársz az Ő-re
szakadó, őszi esőben Tovább »

miért kell mindenből az első
első közlés, első éjszaka
gyönyör az ismétlésben van Tovább »

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Sándor József: Geometriai egyenlőtlenségek

(Dacia könyvkiadó, Cluj-Napoca, 1988, Antenna sorozat, Szerkesztő: Kerekes György, Műszaki szerkesztő: Molnár Attila, Szaklektor: Dr. Orbán Béla, Ára lei 10,50.)

Harminc éves ez a kis könyv, szerzője, Sándor József (1956) már 62. Amikor azonban az udvarhelyi matektanár elküldte nekem elsőszülöttjét és én írtam is róla, aligha lehetett előre látni, hogy a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem leendő előadóját majd az egyik legtöbbet publikáló erdélyi matematikusként emlegetik. Tovább »

„Le a kategorikus imperativusszal!”

Felfirkálta, szerk. ÁHU