Két idős asszony fekszik abban a kórteremben, ahol végóráikban helyezik el a betegeket; mindkettőjüknek kényszerűen az egyik oldalán kell feküdnie, így aztán hátat fordítanak egymásnak, és el-elakadó társalgásuk közben a falat nézik, amelyre már annyi hunyó fényű szem meredt; de ők szívesen beszélnek a falaknak, mert azok még visszhangozzák szavaikat: Tovább »
Folytatjuk kávézás-kávéház-ankétunkat. Kérdéseink ezúttal is ezek voltak:
Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?
Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd? Tovább »
Wales, 2019
Ady Endrét ma bemutatni – szószaporítás, enyhén okoskodás, megkésett kötelezettség. Megidézni őt – egy fokkal szerencsésebb kísérlet. Az idő annyira telített munkásságával, hogy az általa megszólított korszakot átívelő kérdéseink nem csupán az ő, hanem mindannyiunk elevenébe találnak. Apokrif interjúnk (ÚMSZ, Színkép, 2007) a páratlanul gazdag Ady-életműből tallóz.
(Régi lapok érdekes írásaiból)
Angolországban egy orvos, névről Palmer Vilmos, került a törvényszék elé, számos mérgezések reá bizonyult vádjával. E férfiú 35 éves, külseje kellemes, mindig jószívű a szegények, udvarias alárendeltjei iránt és a nők körül szivesen látott. Több szerelemgyermeke volt, kik, valamint törvényes magzatai is elhaltak mind, csak egy 7 éves él közülök, ki anyja után örökölend. Tovább »
merít az ember
gyalomba
mindenfélét
valaki majd kidobja
belőle
ami szemét Tovább »
Elöljáróban – Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni.
A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat. Tovább »
Dorel februári születésnapjára * Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/
„A halál Isten módszere, hogy közölje: semmi okoskodás!”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Mert adva van a fehér lap
melyen minden nap
elindul a toll
és megírja az ablakon túl
ébredő eget, Tovább »
Leborotváltatja a fél bajuszát, tigriskölyköt vezet pórázon, és önmagáról harmadik személyben beszél: Salvador Dalí a legzseniálisabb ember, aki a föld hátán él. Mindezekből felismerjük a polgárpukkasztó szándékot, s eszünkbe idézzük a szürrealisták egykori lázadását, amikor minden kikényszerített pofon oly diadalmasan csattant számukra, akár az új törekvéseket jelző díszlövés. Az emberek azonban manapság a szembetűnőbb és sorsmeghatározóbb jelenségekre tartogatják meghökkenésük és fölháborodásuk üzemanyagát, s immár a nyárspolgárt, sem oly könnyű kihozni a sodrából. Tovább »
Miközben mindegyik élte a saját életét, a szomszédok közül többen a mi életünket is élték. Ez, gondolom, elkerülhetetlen az egymásba zártság tereiben, bár a rosszindulatot mégiscsak meg lehet különböztetni a muszájtól.
Egyszer kifogtam egy blokkgyűlést (az ablakunk az udvarra nézett), melyen Stan szomszéd azt fejtegette, hogy aki a nagyszüleihez jön, az fogyasztja a vizet. Tovább »
honvágyam halmaza gyér
s a (c)sekély honvágy képei
tábort nem toboroznak
csak megszólítanak egy-egy ismerőst Tovább »
Emlékszem, kisiskolásként egyik barátomnak sem okozott gondot elhinni azt, hogy nálunk a családi veszekedéseket mindig a zöld tűzoltóautó oldotta meg. Szokásos szünetbeli beszélgetések során jött fel a téma, én és két barátom, Zsolt meg Huni nem fociztunk vagy kosaraztunk a többiekkel szünetek alatt, hanem sétálgattunk az iskolában, egyikünk osztályától a másikig, merthogy Zsolt és Huni más osztályba jártak, mint én, és pont elég volt a tízperces szünet arra, hogy a negyedikbétől a negyedikéig elsétáljak, találkozzak Zsoltékkal az énél, majd ők visszakísértek a béig. A nagyszünet két körre is elég volt, vagy, ha éppen nem pakoltak mindhármunknak otthonról tízórait, teljes körök helyett a büfénél találkoztunk, megettük a csokis kifliket, aztán ki-ki ment a maga betűje felé. Tovább »
Nagykovácsi gyerekek, 1936
Kúszik éjhosszan
csillagpikkelyes tejút –
Nyír nedve lobban.
Nézzük csak, mi is jellemző erre a világra – állt meg valahol a föld közepén. És ekkor a távolból a Máté-passiót hallotta hatalmasan fölzengeni: a kettéosztott ének- és zenekart, a gyermekkart és a szólóegyütteseket, a fuvolákat, és oboákat, a vonóskart, a két orgonát és a csembalót ; de még el sem némult a gyászkórus, s már bélpoklosok iszonyú ordítására kellett figyelnie, akik valahol a messzi őserdőben vagy távoli szigeten, föl-fölugrálva a rúdon benyújtott moslékosdézsa felé, egymástól tépték a romlott és feketén foszladozó húst. „Igen, megértettem” – sóhajtott. – Bach-muzsika és lepratelep. Gyerünk hát, barátom : adj vigaszt a léleknek, és biztasd meg szép orgonaszóval ; aztán vágj neki az őserdőnek! Tovább »
„Az élet Isten módszere a hús tartósítására.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
Azopan Fotóarchívum 1977 (A falakon jelszavak: Kérjük, vigyázzanak a tisztaságra! Kérjük, ne énekeljenek!)
és aprókat szikrázott a Föld mintha Bogi kezében lenne labda mit egy műanyagos takarón ide-odahúzgál és vonzott minden papírfecnit hajszálakat miegymást mert félig már töksötét volt és a kicsi lány álmos-nyűgös és nem érdekelte hogy egy nappali kozmosz szigora ilyesmit nem enged meg a fényben van valami steril ordnung amely csak az égbolt logoszának engedelmeskedik hiába van elméletileg felette hatalma egy ekkorka embernek persze hogy hiába de csak estig mert akkor előkerül a labda és valahol odalenn Zélandban és Kínában sokmilliónyi ember haja emelkedik meg az elektromosság miatt
A szobában
Petróleumlámpa
Nappali fényt
(Kormozva) másolta.
Mikor szonettet írok:
Látom Petrarca bácsit,
Hogy a flórenci sírok
Alatt unottan ásít. Tovább »
Még több fotó a szerző blogján: https://laszlo-tibor.blogspot.com/
ha majd a vágyak kosarából
tiltásokból
ide-odamuzsikákból
majd ezután a máséból Tovább »
Pusztai Péter rajza
