Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Bodor Pál: Monológ zárójelben. Röplapok versben, prózában

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1971. A borítólapot Cseh Gusztáv tervezte. A könyv szerkesztője: Bodor András. Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos. Ára: 9 lej)

Már nem nagyon tudom, 1972-ben hogyan kerültem a kilencedik emeletre. Mármint Bukarestbe, az RTV magyar adásának a szerkesztőségébe, Bodor Pál (1930-2017) főszerkesztő előszobájába. (Egy kezdő, mezei újságírónak ott nem nagyon volt mit keresnie. Alighanem Albert Antal „hargitás” főszerkesztőmet kísértem el, ő Csíkba költözése után elég gyakran járt vissza, korábbi lakhelyére, a fővárosba.) Tovább »

Már süpped mellem hava,

akár éhes falkák hagynák
rohanó tegnapok nyomát,
s éjszín-pillangók isszák
szemem kék szirmát. Tovább »

Kivárom
Soromat,
S megiszom
Sörömet.

Markó Béla:
TÉLVÉGI ZSOLTÁR

Izzadságtól szaglik
s guberál az Isten,
ha már nem segít más,
hogy magán segítsen, Tovább »

Betűtészta

A garázsok Z alakban strukturálták az udvart, míg a blokkok L alakban keretezték. Mi a Z tetejével szemben laktunk, a nénire láttunk, aki kis Fiatját gördítette ki, amikor kellett, és egyszer azt mondta, „ești foarte curios”. Az életéről mesélt, már nem emlékszem, hogyan kerültünk oda, én meg túl hamar barátkoztam. Tovább »

hídelvén látogattunk
egy családot meg
kaptam tőlük egy celofánba tekert
rózsaszín cukormalacot
egy cukormalacot
amelyik büdös volt Tovább »

Ana Blandiana után

Ősz Nagyasszony, volna egy gyötrő kérdésem.
Füvekbe rothadó szilváid nem értem.

Föld Asszonyság, tudsz-e feleletet erre?
A csonthéjas magok nedves íz-kegyelme… Tovább »

„Isten hat nap alatt teremtette a világot. A hetedken letartóztatták.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Kozán Imre : Fekete ugar

(Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. Szerkesztő: Dávid Gyula, Műszaki szerkesztő: Bálint Lajos, Ára: 4,50 lej.)

Fekete, báránybőr kucsmájával leginkább télen járt be a Hargita szerkesztőségébe, és mindig hozott valamilyen kéziratot. Nem nekem, a mezőgazdasági rovatnak. Akkor már jóval túl volt a hetvenen. Tovább »

1. Bucsin / 2. Bucsini erdő – a szerző fotói

1. Bucsin

Belenyúlik az
út a hóalagútba.
Repedt emberarc.

2. Bucsini erdő

Agancsaival
havat kerget az erdő –
Ara fátyolban.

egy lélegzetvétel
ennyi a vers
egy nagy és hangos sóhaj
vagy néma csend Tovább »

Amikor átléptük a magyar–román határt, heten ültünk a vonatfülkében. Ez a szám máris sejteti, hogy mindannyian magyarok voltunk. Helyesbítek: székely-magyarok. Hazafelé, menetirányba két csíkmadarasi hölgy ült mellettem, az anyós és a meny, akik meglepetésemre sokkal kevesebbet beszéltek, mint ahogy azt a gyengébb nemnél törvényszerűnek hittem. Valószínű, ez a rendhagyó természeti jelenség a férfitöbbség hatása alatt öltött átmeneti, homályos formát, ugyanis velem szemben négy, a kelleténél jobb kedvű férfi úgy kínálgatta, biztatta egymást üvegeik tartalmának kóstolgatására, mintha arra különösebb szükség lett volna. Tovább »

Az élet, ahogy múlik,
a demokrácia maszkjában
tetszelgő diktatúra
és a körülöttünk dúló
egyre erősebb erőszak
csak pacifizmusomat teszi
mélyebbé és szilárdabbá, Tovább »

Vadmalac Komája húsz zsák cementet vásárolt – bunkernek.
– Ha jön az atom – magyarázta.
Vadmalac viccre vette a jelenséget, úgyhogy ajánlotta melegen:
– Aztán ha megvagy a bunkerrel, áss abból egy mély kutat, olyan mélyet, amíg a vizet eléred.
Majd amikor az elképedt Koma mulatságos arcát meglátta, így toldotta meg a mondanivalóját:
– Beleugrunk mindketten, hátha kopoltyúnk nő…

Forrás: Lenolaj.hu

Ahol mi laktunk, nem volt promenád,
Kertünk fölé a temető sötétlett…
Borostyánsürűn, kőrisfátylon át
Néhány kikezdett kriptahomlok kétlett.
Kék íriszek közt, zengő méhezajban
Örökzölddel setét sírok során,
Ott játszadoztam későn vagy korán
A kert felett, a fűbefult hegyaljban. Tovább »

„Isten halott.” – Nietzsche
„Nietzsche halott.” – Isten
„Nietzsche Isten.” – A halottak

Felfirkálta, szerk. ÁHU

Kartoncipőben
árulnak puha sajtot.
Minden az ötlet.

Budapest, 2019. II. 15.

Az utóbbi években többször is átválogattam a könyveimet, egy utolsó simogatással iskoláknak, könyvtáraknak, egyetemnek, antikváriumnak, rokonoknak, barátoknak ajándékozva oda mindazokat a köteteket, amelyekről úgy éreztem, hogy már aligha fogok újraolvasni. A dedikált könyvek jelentették a kivételt. A megmaradókat.

Emlékkönyv: Domokos Géza hetvenöt éves

(Megjelent 100 számozott példányban. Ez a 17. példány. Tipográfiai terv: Hajdú Áron. Szerkesztette: Kozma Mária. Illusztráció: Márton Árpád. A nyomdai munkálatokat a csíkszeredai Alutus Rt. végezte. Csíkszereda, 2003) Tovább »

észrevételen
mindig itt vagy velem
jársz-kelsz emlékeimben lassan
épp csak hogy vagy nekem Tovább »

Olyan szívesen írnám azt: de nem halt meg! Itt él mindannyiunk emlékezetében, emlékképeinkben, a ránk gyakorolt hatásában, az általa rendezett előadásokban, színészek alakításában, mindabban, amit velünk közölt és annyiunkhoz eljuttatott, amiket megszerettetett velünk, megértetett, bemutatott… pedig nem ismert minket személyesen, csak tudta, ugyanabból a szövetből vagyunk… Tovább »