Juhász Gyula: Adyra gondolok

Adyval vitézkedtem egykor én még;
És virrasztottam Adyval sokat,
Fiatalságunk csókos, boros éjén,
És most idézi őt az alkonyat: Tovább »

– Élettársat keres magának, tisztelt uram? Akkor engedjen meg néhány kérdést, mellyel úgy érzem, valamelyest helyére tehetnénk a dolgokat már most, mielőtt komolyabbra fordulna a kettőnk kapcsolata: Bele tud-e látni egy nő lelkébe? Tud-e olyasmit tenni vagy szólni, mely kiválthatná a csodálatomat? Fel tudja-e ismerni azt a pillanatot, amikor elbotlok, hogy még időben megakadályozza a zuhanásomat? Tud-e úgy sírni, hogy ezért ne vessem meg? Tovább »

Bigbig Bugyó mindenről tud verset írni. Nem is írja, komponálja. Van mintája, hogyaszondja:

Amikor ezt komponáltam, a Dunán egy kompon álltam.

Ilyet mindenki tudhat. De BB (Bigbig Bugyó) megfacsarja kicsit az izéjét a hogymongyákos micsodának, és egyből hoppárés lesz a poém. Mert ugye van poézis, van poéma, ez a nőnemű változat, és van a hím: a poém. Tovább »

FÜLÖP ANTAL ANDOR

Szemérmesen zárkózott és állhatatos munkája közben meglelte a legdrágább kincset, amelyet festő meglelhet, fölfedezett egy sajátos egyéni színt: a Fülöp-sárgát. Nem is festék ez már, hanem valami ünnepi fény, puha és meleg jóság, s miközben rejtett forrásból sugárzik szét, mindent elárasztani vágyik; de ez a megszentelt művész attól fél a legjobban, hogy a határtalan derű és életszeretet kilibeg a képei keretéből, s igyekszik rögzíteni azt. Tovább »

„Tízéves koromig azt hittem, Hallgassnak hívnak.”

Felfirkálta, szerk. ÁHU

ahogy a kongó bérházudvaron
felzendül valami német körtánc
míg német már sehol sincs
a cementporos kolozsváron Tovább »

Ég veled, vadnyugat!
Felfaltuk az utolsó vadlovat.

Hiába a csoda, a munka,
minden kezdetben ott bujkál a vég. Tovább »

Egy sárguló monogram,
barázdált évek ráncain
a süllyedő valóság –
olyan, mint a mában
széteső gyöngyfüzér
apró szemei: Tovább »

(SZEMBESÍTÉS – angol-francia-német koprodukció – 2001, Szabó István filmje)

A kritika kis megvetéssel jegyzi általában azokat az írásokat, amik a műélvező saját benyomásaira, személyes érzelmeire épülnek. Én mégis erre adom a voksom.
Az élet mindig újratervezi önmagát. Vagy: nincs új a nap alatt. Vagy, semmi sem az, aminek látszik…
Sok ismert szlogent idézhetnék. Megnézek egy filmet, elolvasok egy könyvet, verset, meghallgatok egy zenei művet – de ha nem szólít meg, nem is beszélek róla. Mintha nem is láttam volna, hatástalan marad az életemre nézve. De ha megszólít, akkor nagy hiba lenne kihagyni a személyes véleményt. Akár belemerülök, akár fölé emelkedek, rajtam szűrődik át. Kivonhatatlan vagyok belőle. Tovább »

Van Budapest, s úgy állítják, hogy van egy Magyarország is hozzá, de ez nem bizonyos, s példának okáért én se tudtam meggyőződni róla. Van azután egy nyelv, mely liberálisan magyar nyelvnek neveztetik, de arról nevezetes, hogy ezt a nyelvet ki-kinek meg kell csinálnia. Tovább »

Távolban fecskék. Az estébe táruló szárnyuk
képe reszket a pocsolyák vizén. A nem lanyhuló
esőben a gyapjas nyárfák a patak partján derékban
meghajolnak. A szélben lengenek mintha fényben. Tovább »

Gyulai Pál: Az éji látogatás

Három árva sír magában,
Elhagyott, sötét szobában;
Zivataros, hideg éj van,
Édes anyjok künn a sírban. Tovább »

Ady

Száz éve annak, hogy elhunyt Ady Endre. Az évforduló kapcsán a magyar nyelvterület egészén megemlékeznek az egyik legnagyobb és legjelentősebb magyar költőről, a magyar nyelvű politikai újságírás egyik legjelentősebb művelőjéről, életművéről. Az életmű megkerülhetetlen, könyvtárnyi irodalma van csupán elemzésének és értelmezésének, de szintén könyvtárnyira rúg a költő életével foglalkozó irodalom is. S tegyük hozzá, hogy ezen belül jelentős az Ady szerelmi és nemi életével foglalkozó irodalom aránya. Tovább »

rádióhangra
mindig megszólal a papagáj
beszéde Tovább »

Sárkányölő Szent Györgyök mentsvára,
végek hatalma idők peremén,
ágyúöntők hite megmaradásban,
hol Istent is bástyával védi a székely erény. Tovább »

Ha meghalok, ne kérdezd, hogy
mér’ hideg a lábam!
Nem válaszolok, felesleges. Tovább »

Jaj de jó ez a második nyár, ez a nem remélt, ez az ajándék. /…/
A korzó színes és hullámzik, sok a nő, és sok a rakett, nem a teniszre való tekintettel, hanem mint egy óhajtott magasabb szintű élet kicsit szomorú, kicsit nevetséges szimbóluma. A hölgyeken vékony nyári ruha, és sétálnak, sétálnak. Az urakon a múlt jólétének gyötrő foszlányai. Tovább »

TOMCSA SÁNDOR

Írta és rajzolta Tomcsa Sándor: vagyis két oldalról akarta bekeríteni az olvasót, mer. a nyelvet szegényesnek érezte a látomáshoz képest: de azt is megsejtette, hogy az ábrákat példabeszédekkel tanulságosabbá lehet tenni. Felolvasó estéire legtöbbször magával vitte palatábláját is. Nem tartozott azok közé, akik a dicsőség csúcsaira vágynak. Lassan megszokta a hétköznapokat, s csupán egy ízben kiáltott fel, amikor a küszöbön megpillantotta az adóvégrehajtót: jaj, a nadrágom! Tovább »

egy apró lány mondta nekem hogy minden csillagon lakik egy isten igaz gyanítom hogy ezt nem a hivatalos hittanórán hallotta de mindenképpen megnyugtató hogy ezeken a hideg hunyorgásokon lakhatnak deitások is a baj csak az hogy ha nincsen velem éppen egy gyerek aki ekkora természetességgel lekezelje a helyzetet én félek csillagok után nézni…hullócsillagokkal meg pláne nem lenne mit kezdjek…mi történne idelenn a vele együtt-hulló istennel?