– Végre ma kézhez kaptam régóta esedékes kinevezésemet, amelyen világosan, fehéren feketével írja, hogy mától én vagyok a cég IGAZGATÓHELYETTESE.
Életem álma teljesül ebben az egyetlen szóban. Nem gürcöltem 22 éven át hiába, vállaltam a legalantasabb munkát is, ugrottam, valahányszor füttyentett egy-egy nyámnyila főnök, hordtam utánuk a diplomata-táskát és készségesen röhögtem az ízetlen vicceiken. Arról nem is szólva, mi mindent hallottam és láttam, de hallgatnom kellett, mint a lakat. Tovább »
Ady Endre: Akik mindig elkésnek
Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk,
Fáradt, szomoru a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk. Tovább »
„Ha nem érdekel, hogy hol vagyok, nem tévedhetek el.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
A sobibóri* felkelés emlékére
A sobibóri haláltábor helyére erdőt
telepített a Gonosz. Haláltábor és erdő –
micsoda perverz asszociáció! Az erdő veszélyes
és szép; a haláltábor veszélyes és undorító,
ronda, rusnya, rút, szörnyű, gyomorforgató,
nem volt és nem lesz hozzá hasonló. Tovább »
valld be! csikorgatja
sziszegve spriccel a szó
fenenagy vérmedve agyarak
lánctalpak Tovább »
KUNCZ ALADÁR
Egy külvárosi asszony mesélte, hogy a művész úr valamely hajnalon az utcai szemetesládából síró csecsemőt emelt ki, őhozzá vitte, és éveken át gondoskodott a piciről. Kortársai szerint mindig szelíd jóság lengte körül, hasonló a lélek illatához. Talán ezzel biztatta fel a sorsot, hogy megkísértse, és a kék égből fekete köveket zúdítson rá. Mire a robaj elcsöndesült, a káoszból már kiszakadt a szigetnyi pokol; pléhvödrökből csepegett a leves, és egy fogoly hirtelen összetákolt koporsójából csepegett a vér … Tovább »
Lányomnak
Vásárhely fölött a naplemente bölcsebb:
az augusztusi ég csillaghullást előz
nyugatra torlódó bárányfelhőivel. Tovább »
Jelenet a Veszedelmes viszonyok c. filmből
Régóta szeretnék erről a filmről írni. Akárhányszor nézem meg, nem oltódik ki az a szomorú, szépséges ragyogás, ami átdereng legemlékezetesebb pillanatain. Úgy hat rám, mint egy dallam, ami a legváratlanabb pillanatban talál szíven – mondjuk, lépdelek lefelé a lépcsőházban, kiszűrődik valamelyik lakásból, és egyszer csak azt veszem észre, hogy megállok, nézek ki a parkolóra, a zene meg kinyitja a hét lakatra zárt szobát, amelynek ablakából hirtelen meglátom egy rég halott pillanat felfénylő keresztjét az aszfalton. Nézem egy másodpercig, és arra gondolok, milyen jó, hogy nemcsak ez van, ez a lépcsőház és az állandó loholás. Hogy néha megadatik ennél több is. Akkor is, ha nem vagyunk rá méltók. Tovább »
Bálban vagyok,
Körülöttem
Csillog
Villog
Ezer gyertya, —
Annyi kékes lángzó pille,
Mely sokszínű hő sugárit
Szórja
Mintha szállna. Tovább »
Anyányi csend
a percnek puhasága
az oltalom mit karjaiban érzel
az alkalom
mely ritka és galád Tovább »
Mesterségem legszebb méltatását olvastam itt, ilyent Romániában soha egyetlen mérnök sem kapott, sem az átkosban, sem utána. Azért teszem közzé, mert az Amerikai Egyesült Államok 31. elnöke, Herbert Clark Hoover mondta, anno, aki, ő maga is mérnök volt, és nem tagadom nekem is jólesett. Tovább »
Szeretett: ez a gyűlölködő, okvetetlenkedő, nyugtalan, rossz fiú szeretett eleddig leghatalmasabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szeretetével, s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen szeretni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen fölséges élet személyébe, sorsába – soha még – be nem avatkoztak. Tovább »
Bár más albérletbe költözött.
Illata ház repedéseiben maradt.
Elűzhetetlen kísértet.
Naponta köhög ágyamnál.
„A legjobb dolgok a világon nem dolgok.”
Felfirkálta, szerk. ÁHU
NAGY LAJOS
Csak akkora novellát írt, amekkora elfért azon a kétarasznyi helyen, amelyet sápadt arca megvilágított a homályos kávéházi asztalon. Mondják is, hogy kávéházi író volt, de ez nem látszik meg a munkáin. Napközben elkószáló gondolatai ugyanis hűségesen megkeresték őt éjszaka, és ott röpködtek izzó homloka körül… Tovább »
nézem ahogyan írás közben kiürül a kezem igen legtöbbször valamiféle mezőgazdasági munkához hasonlót művelek papírra dobálva a szómagokat lesve növekedésüket és néha vissza-visszatérve egy-egy írásra hadd gyomláljak mert adott esetben még termés is lehet belőle… de legtöbbször nézem ahogy kiürül a markom s csak azt várom botor módon hogy termés legyen abból ha magok helyett csak üres-zizzenő héjakat vetek
K. Sz. Z. versére
1.
Tudom, nem engem keresel,
de rám találtál verseddel.
A csúcson, vagy a nagy mezőn,
járok előtted az erdőn.
Futok utánad. Tovább »
Adj, Uram, nyugodalmat
a gazembereknek,
megkülönböztetett
szeretettel
idvezítsd őket; Tovább »
Kétség nem fér hozzá, hogy Soros György utópista. Rendben, de mi az az utópia? Természetesen mindenkinek más. Nekem például valamikor a száz vagy kétszáz év múlva elképzelhető világ volt az első ilyen élményem, amikor még fel se szállt Jurij Gagarin, a világ első űrhajósa, hogy megkerülje néhányszor a Földet. Nem úgy, mint Magellán, horizontális dimenzióban, hanem onnan felülről nézte bolygónkat, és megállapította, amit lát, ragyogó. Tovább »
Pusztai Péter rajza