„Új vírus van forgalomban, amit úgy hívnak, hogy munka”. 

Felfirkálta, szerk. ÁHU

A szerző Villámvignetták címmel oldalt indított a Facebookon, ahol életének kisebb-nagyobb, iróilag megformált mozzanatairól olvashatunk, többé-kevésbé tanulságos történeteket. Ezekből válogatunk alkalmanként, a szerző engedelmével.

Csak magamról beszélek

A Riportnál azzal a szomorú tapasztalattal gazdagodtam, amelynek a bűzét már a Krónikánál is megéreztem: mindegy, ki vagy, a lapod alapján ítélnek meg. Olyan könnyedén neveztek fideszesnek, amilyen könnyedén később szocinak. Én viszont mindig én voltam, és bár kétségtelenül kilengtem erre meg arra, azt hiszem, én is maradtam. Tovább »

lesz-e meccs kérdi a jégkorongozó
– nem tudom nem vagyok idevaló
a jégpalota előtt vacog a jégkorongozó
arca borostás lépése csoszogó Tovább »

egy ember árnyéka a falon lefelé megy a föld alá mennyire csendes ez az irány és mily megadással jár nem hiszem hogy valaki is aki él könnyen lenne hajlandó lemenni a föld mélye felé hisz mindenki fél a pokoltól valamennyire de annyira eléggé hogy csak az nyugtassa meg csak hogy valahonnan a mélyből szerelvénycsikorgás hallatszik… addig is marad a lépcsősor árnyék hullámain ledöcögő emberi árny s a falak kürtőcsendje

Pilátus

Szól: „ECCE HOMO!
Nő rajta életfogytig
minden keratin.” Tovább »

Áprily Lajosnak

Sötét völgyeidnek vándora voltam.
De tudom már, hazám a fény hazája.
Szurdok szürke rabja nem vagyok. Holtan
is, vándorát, a hegyek csókja várja. Tovább »

Állnak a Vadmalac kunyhója előtt, a család meg örökös vendégük: a Koma. Nem sokat látnak, legfeljebb egymást: a köd mindent elborít, orruk lyukát, fülük, szemük.
A gondolataik.
– Így kezdődött a Bükkben is – mondja a Koma. Tovább »

Máriás József hetedik e-könyvébe

Amelynek címe: A szellem égtájain, és pár napja került fel a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába. Az egyetemes mai magyar irodalom tárgyköréből merített tanulmányokat és recenziókat tartalmazó gyűjtemény egyúttal tartalmazza a szerző munkásságának eddigi repertóriumát is. A könnyebb eligazodás kedvéért alább közzétesszük a kötet interaktív tartalomjegyzékét is, ahonnan közvetlenül a kiválasztott írásra léphet az olvasó. (CsG)

Tovább »

Kopp, kopp, kopp – kopogott az eső a mohos sírköveken. A fiatalember álmosan meredt a lobogó lángokba. A szél pajkosan cincálta a nyárfák üstökét, időnként végigsüvöltött a kidőlt-bedőlt sírbolton, és rálehelt a legényre. De csak a lángok táncoltak feljebb, maga a fiú érzéketlen maradt. Megszokta a hideget, hiszen nemegyszer hált kinn a szabad ég alatt, valamelyik parkban vagy vasúti váróteremben.
– Csáó, haver! – bukkant elő hirtelen két alak a sötétből. – Leülhetünk melléd? Tovább »

Továbbra is a Káfé barátait faggatjuk kávézási, illetve kávéházi szokásaikról.

Kérdéseink ezek voltak:
Elődeink kávéházba jártak – ittak, beszélgettek, írtak. Közösséghez tartoztak. Hova jársz te, melyik „kávéházba”? Hol vagy igazán otthon? Átvette volna az Internet vagyis a Káfé és más online találkozóhely a kávéház szerepét?

Schiller rothadt almával, Ady borral segítette meg az ihletét. Méliusz kávézott. Hány cukorral iszod te a kávéd?

Íme a válaszok: Tovább »

Bárd Oszkár: Ady

„Sem utódja, sem boldog őse,
sem rokona, sem ismerőse
nem vagyok senkinek…”

Fáradt tüdejét minden erejével
kikiabálta egy puszta közepén
és tragédiája, hogy nem rokona,
ám boldogtalan őse
túlnan sokaknak lett szegény! Tovább »

A Komának kimenője volt aznap, friss levegőt szívni a közeli Kerek erdőbe ment. Vadmalacékhoz visszatérve lelkesen mesélte, hogy két őzet látott. És ugyanolyan fontosnak tartotta elmesélni, hogy az őzek nem barnák, hanem sötétszürkék voltak.
– Az a téli bundájuk – mondta.
Ugyanolyan, mint a csupasz fák színe, ő is csak azért látta meg az állatokat, mert a hó elárulta őket.
– Az őzek tudják! – csettintett a nyelvével. Tovább »

TUDOR ARGHEZI

Nyelvészeti katedrája volt egy görögkeleti székesegyház főoltára mögött, ahol ajkára szorított ujjal, suttogón tanította tökéletes beszédre a szenteket. Szavai súlyosak, mint a kőoszlopok, észrevétlenül fonódnak egymásba, akár egy kovácsolt kapu díszei, és hűvös tömjénillat leng körülöttük; gondolatainak aranykupolája messze ragyog az értelem fényében. Tovább »

Szava elhaló,
hang gyolcsba bugyolálva –
Kondul a harang.

43 élő és nemrég elhunyt román költőtől fordított kötet lett elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban (Mikor pihen a század). A fordító, Beke Sándor sokarcú válogatásban egy-egy szerzőtől viszonylag kevés alkotást tolmácsol – nyilván, a sokszínűséget helyezte előtérbe. Vérbeli kortárs keresztmetszet ez, dicséret a kiadónak, mely a MEK révén szabad közkinccsé tette. (CsG) Tovább »

(Régi emlék)

Meghaltam, azt álmodtam egyszer;
merültem a vízben mind alább.
Megölt valamiféle vegyszer,
s én csodálkoztam. Ennyi? Nahát?! Tovább »

Egykor Kackón született Berde Mária halálának 70. évfordulója ürügyén, az egykori, Kackón is kántortanítóskodó dédnagynénémnek, Margitkának, az egykori Balogh kackói református lelkész szépapám dédunokájának

Nyárádom, ne keress hólepte telet:
anyaföld sara vérzi át gyolcs ingedet.
Mint miazmás beteg a tegnapi szelet,
örökre borzongom hiányod s vétkedet. Tovább »

Hét végén mintha
az ősi igazság számai
határoznák meg a valós összeget. Tovább »

Idén ugyanarra a napra esett a holokauszt emléknapja, amelyről világszerte megemlékeztek és a férfi kézilabda világbajnokság döntője, amelyet a dánok nyertek meg, százszázalékos teljesítménnyel. Az egyik történelmi jelentőségénél fogva, a másik sporttörténeti mozzanatként szerepelt a hírrovatok élén.
Erőltetettnek tűnhet a két erősen eltérő nagyságrendű eseményt egy lapon emlegetni, különösen, hogy ma sok helyen szinte divat a holokauszt relativizálása. Tovább »