a mindenség egyetlen ásványi anyaga
az embermag
ha robban, vagy hasad
a világ hull vissza magába egy pillanat alatt Tovább »

A Hétköznapi fasizmus c. film elé

A fiókokat mindig lelakatolják,
csak te nem hallod, hogy kattan a zár.
Azt hiszed, te félsz. Tovább »

hó végén szegény volt mint a régi suszter
a félhivatalos átjáróházban
gyermekként úgy tudta
hogy apja sokat keres
ezért nem vitte iskolába
a karácsonyi lendkerekes autót Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Tűz és könyv – Ватра и књига

Lehet olvasni a tűzből.
A körülötte összegyűltek között
de sok történet született. Tovább »

Öt esztendővel ezelőtt olvashattuk a maszol internetes oldalain, az akkor még élő és viruló Sike Lajos jóvoltából:

Például Fejér Laci!
(2013. május 23., csütörtök)

Sikert aratott a Fejér László szerkesztette Hepehupa szilágysági művelődési folyóirat budapesti olvasók körében. Egy autóbusznyi pesti kiránduló három napon át ismerkedett a régió magyar irodalmi és történelmi nevezetességeivel, s arra a kérdésre, hogy milyen tárgyi emléket ajánlok nekik erről a vidékről, az első három közt a Hepehupát említettem. Volt is keletje, amikor átböngészték, csak minden tizedik vendég gondolta úgy, hogy inkább másra költi azt a szimbolikus összeget. Tovább »

Fejér László halálára

Megrázott a halálhíre.
Nekem Zilah rengeteget adott: szerelmet, barátságot, lehetőséget, védettséget, annak esélyét, hogy azzal foglalkozzam, amiben hiszek. Az egyik nagy ajándéka Fejér Laci volt.
Feltűnt ez a kis ember a hajlott, jellegzetes alakjával, a gyűrött szatyraival, amelyekben a Hepehupát szállította, és mindent tudott, mintha most lépett volna ki egy szellemi Írók Boltjából. Nem lehetett olyan írót, költőt, olyan irodalmi jelenséget mondani, amelyről ne hallott volna, vagy ami ne érdekelte volna. A Látó első bagosi táborában is ki jött el Zilahról Kovács Tünde és Szabó Katalin társaságában? Persze, hogy ő. Tovább »

Hátizsákommal nem akarok bemenni a zöldségek közé, a műanyagkosarak mellett várom hát, hogy Éva vásároljon. Onnan pillantom meg a zöldségest, az egyiket, mert ketten vannak. A kisebbiket, valószínűleg kisebbik testvért, aki ritkán áll a kasszánál, inkább rendezi az árut. Mint most.
Azt veszem észre, hogy amint a standok közé bemegy, lecsíp egy szem szőlőt, majd azt a szájába helyezi, két ujjával kissé rejtve a szemet, mondjuk úgy, diszkréten befalva. Tovább »

én nem vagyok kint és nem vagyok bent
ahol én vagyok ott nincs kint sem bent
csak lógok a szeren ami nincs
lecsúsztam mint lenyomott kilincsről a bilincs

1917. szeptember 8.

– A rémes drágaságot, ami most az egész világot sanyargatja, mindegyik állam úgy magyarázza népének, hogy azért van, mert az ellenséges országoktól nem lehet kapni semmit, amit eddig lehetett. Franciaországnak azért nincs szene, mivel Németország nem küld neki, és Németországnak azért, mert Franciaország nem küld. Te, ez egészen különös és rejtelmes dolog, nem? Tovább »

A repülés ára

A félelem, gyönyörű cafka, leül mellém, és átkarol.
Azt mondja, szívesen maradna fekete szárny a vállamon.
A szája vastag, mint a tészta, parázslik, arca Marsa az.
A lába hosszú, mint a létra, színes haja nagy őszi gaz. Tovább »

Európában ma a magyar és a lengyel a legspanyolabb spanyolok. Tegnap itt Párizsban, ahol különösen gőgösek ők, kihallgattam egy beszélgetést. Íme a beszélgetésnek egy ékes darabja, amint következik:
Lengyel: Hát igen, mi azt üzentük Szentpétervárra: nekünk nem szabadság kell, hanem lengyel szabadság. Ha a cár visszaállítja a régi Lengyelországot, mi leszünk a legjobb fiúk. Akkor segítünk a cárnak, s akasztjuk a disznó nihilistát, mint kéménybe a sódart. Sajnos, kedves magyar testvéreim, ez a nyavalyás Párizs megmérgezte az egész világot. Tovább »

Ebben az évtizedben átéltem sok Nemzetközi Évet meg sok évfordulót, ott tartottam jó párszor ebben az évtizedben is,akár az előzőben, hogy lelkesedtem, hozzáláttam, gyűlölködtem, sírtam s átkozódtam hat helyett, és alig dolgoztam egy emberre valót is talán, veszteségeimet meg jövendőimet sokszor összeszámolva, új életeket kezdtem nemegyszer ebben az évtizedben (is); épp ebből kifolyólag kifolyt az ujjaim között jó része annak az egy életemnek, melyet egy-az-egyben kellett volna élnem. Tovább »

tél a rendszer gyújtópontján

valami francia–olasz film karácsony előtt
aljas detektívvel érzékeny gyilkossal
új idők új tucatfilmje
este melegszendvics Tovább »

A ház elé dobott WC-ülőkét
belepi a hó,
a lyukas széket
s a karácsonyfát,
amiről cafátokban csüng az ezüstpapír, Tovább »

Dávid Gyula munkásságáról

1997-ben, több, mint húsz éve készítet­tem Dávid Gyulával először in­terjút Tamási Áron száz éves születésnap­ja al­kalmával, egy székely­ud­var­he­lyi diáklap, az Ébredés számára. Most, ami­kor Dávid Gyu­la ki­lenc­ven éves, és egy­re köze­lebb áll Tamási Áron egy­ko­ri száz évéhez, hir­te­len azt érzem, az időtar­ta­mok meg­fog­hatóbbá válnak, és talán azt is, aho­gyan az egyes kor­sza­kok össze­kap­csolódnak. Tovább »

nincs versem
de ti csak énekeljetek
amíg lehet
amíg lehet Tovább »

1917. augusztus 26.

– Naponta egyebet sem olvasok, mint ezeket a riportokat, hogy mit van pofájuk elkérni ezért meg ezért a kofáknak… Három éve harminc lap ontja a mérges jeremiádákat, persze eredménytelenül, mert senki nem intézkedik… Azt azonban nem veszitek észre, hogy amikor lelkesen és nemes rajongással leleplezitek a gaz árdrágítót: egyúttal fölvilágosítjátok a naivabb és még tudatlan árusokat, hogy az uzsorások mit mernek kérni büntetlenül – a vidéki, még romlatlan kofa a lapokból tudja meg, hogy az a kétszáz százalék, amit ő nyerni akar, milyen kevés ahhoz képest, amit Pesten nyerni lehet… Tovább »

A francia fővárosban járt poétáink emlékét csakúgy, mint számos más, ott hosszabb időt töltött jeles hazánkfiáét, a kőbe vésett szövegek mellett a művészet iránt különösen fogékony, a támogatásra szoruló és azt megérdemlő honfitársainkat hagyományosan felkaroló párizsi magyar közösség is őrzi. Ekként tábla örökíti meg a “világ fővárosában” tragikus sorsú költőnk, Radnóti Miklós (1909–44) nevét is, aki a két világháború között fordult meg a Szajna mentén. Tovább »

Megtett utakból csak a sár
egy vásott cipőtalpon,
elcsattant pofonokból egy-egy folt
a szebbik arculaton, Tovább »