A „Wiener Zeitung” véleménye a magyar nemzetiségről

A „Kolozsvári közlönyben” Dózsa Dániel egy lelkes czikket ir, ezen czim alatt „Szeressük egymást.” A czikk végén e sorokat olvassuk:

Szeressük magyarokul egymást, ha senki sem fogna minket szeretni, akkor is s még inkább szeressük egymást. De örömérzettel tapasztalhatjuk, hogy kezdenek nem ignorálni, s habár itt-ott a külföldi irók kicsinylőleg szólanak nemzetünkről: van szerencsém tekintélyre hivatkozni, s megosztani olvasóinkkal szivem örömét, mellyet a „Wiener Zeitung”, ezen a legfelsőbb kormány befolyása alatt álló, birodalmi hivatalos lap, mult havi 132-ik száma keltett fel lelkemben. Az idézett lap ekként nyilatkozik nemzetünkről: Tovább »

ember a hóban
hóban az ember
mint rossz a jóban
basszus a szóban

azt zengi: jól van
ő is csak ember

Megjött a tél. Sok
múlt hull belőlem, de a
jelen virágzik.

a tél tejüvege
eltakarja az utcát
korcsolyacsikorgás
s a szánkók szinkópái
szűrődnek át a kettős üvegen Tovább »

Tovább »

Az íróház berendezése

Nincs panaszom: végig sorson, kerten,
bilincsbe magamat magam vertem.
Ma már pápaszemmel olvasom versem.
Számolom, milyen volt – ritka, gyakorta –
északi, nyugati asszony-portya. Tovább »

Vadmalac előbb a Tölgy alá nézett. November elejére a fa levelei leszálltak a földre, s minthogy szél nem fútt, széles kört írtak le, takarták be a sárga lapokkal. “Öröm nézni”, gondolta Vadmalac.
Ám akkor a tekintete fennebb kúszott, és meglátta a csupaszon maradt fát. Mintha csak karókból állna, úgy meredtek az égre a fekete ágak. Vadmalac megborzongott. Tovább »

A világba belemegyek,
közepébe belemegyek,
ottan lelkét kutatom
reménykedő utakon. Tovább »

felnézel az égre
s a csillagok
örök fénye
szikra a szemedben Tovább »

Volt egy ismerősöm Párizsban, a Sorbenne-ra járt, khánnak mondta magát s költő volt, mint minden betűvető perzsa. Ez az ifju khán azt állította, hogy az ő családi kastélyuk éppen ott van, ahol valamikor a Bábel tornyát építették. Ez az én furcsa ismerősöm jut az eszembe, amikor teheráni táviratokat olvasok. Tovább »

mi van, ha kimondok mégis mindent?
hogy ez meg az
hogy fájt és jólesett
mit érsz azzal
és kell, hogy te is értsed?
nem elég az, hogy élhetsz is vele? Tovább »

lehet-e megosztható egy karácsonyi megfázás
‘hetvenegyből ‘hetvenegy karácsonyáról
nagy pelyhű havazás szép de kellemetlen
képeslapszerű korszakából Tovább »

Tokaj

Tokaj világhirü magyar mezőváros Zemplénmegyében a Tisza és a Bodrog folyók összefolyásánál, jó magas hegy alatt, 3500-nál több lakossal. Épületei közt megemlitendők a katholikusok, reformatusok, ágostaiak, n. e. görögök és zsidók ima- és szentegyházai. Van itt nagy sólerakóhely, posta- és gőzhajó-állomás és derék fahid a Tiszán négy kapura, továbbá több eczet- és igen jeles sörház és pálinkagyár. Hires régi várának romjai a Tisza és Bodrog összefolyásánál láthatók. E város vidéke a világhirü tokaji aszubor hazája, s e vidék az ugynevezett Hegyalja Tovább »

Egyre mélyebben
a kétélű szavak
kancsal erdejében – Tovább »

1987. július 16.

Nem tudom a versíráshoz szükséges lelkesedést összeszedni. Ami egyrészt azért van, mert a lelkesedés nem használ. Az ember nem attól tud verset írni, hogy lelkesedik, vagy írni akar, vagy felidézi az ihletet: az nem jön. Írni attól tud, hogy sétál, vagy alszik ágyában és egy hang felébreszti: kelj fel és írj. Akkor muszáj írni; úgy jön rá az emberre, mint egy alacsonyrendű testi szükséglet. Másrészt azért nem voltam képes írni, mert előzőleg vagy száz oldal jó verset olvastam, Verlaine Jadis et naguère című remek kötetéből és, amikor verselni próbálkoztam, rossz Verlaine-sorokat írtam. Tovább »

Amúgy tömzsi és rövid
de úgy eltűnésetek szomorú
ünnepén azt kell kérdeznem
mindig hogy hol ér véget Tovább »

1. Hányan születtek és hányan haltak meg ebben a házban
amely 1905-ben épült Isten segedelmével a gerendába felrótt
dátum tanúsága szerint itt született meg apám a nővérei
az öccse itt halt meg nagyanyám akit még ismertem
háromévesen itt halt meg a tavaly édesanyám és apám Tovább »

A napokban beugrott hozzám Ferencz Imre, egykori újságíró kollégám, de ami ennél is fontosabb, kiváló költő, és stílszerűen, a következő két sorral dedikálta válogatott verseinek frissen megjelent kötetét: „ Bekerültem a székely százba, hála Istennek még lábon állva…” Tovább »

Zene – Muzika

húgomnak

volt egy kis sárga lemezjátszóm
tapétanélküli szobánkba
éppen elég fényt adott.
emlékszel a szobára? Tovább »