Faluvégi Anna: … biztos velem van a baj…

Most ne is kérdezz semmit, csak figyelj, nem, figyelned sem kell, igazából semmit sem kell tenned, de én el akarom mondani neked, hogy szörnyen rossz ez így, és nem is az egyedüllét fáj, nem fáj, hogy mindegy vagyok mindenkinek, mert kit is érdekel, ha én itt, pont itt rosszul leszek, még a nagyisten sem tudja, mi lett velem, vagy nem is az a rosszullét, tudod, hazafelé jövet olyan összevissza gondolatok foglalkoztattak, öngyilkosnak kellene lennem itt és most, és akkor tényleg nem fájna már semmi, aztán az az alak a túlsó oldalon, igen, láttam arcán a kiegyensúlyozott boldogságot, Tovább »

Gergely Tamás: Almafácska

Míg a fáknak megvolt a lombjuk, nehéz volt észrevenni. Egyéb fák között, és váratlanul a léleknek: ki gondolná, hogy a tóhoz lépésnyire közel egy almafácska létezik?!
Létezik: él, gyümölcsözik. Tovább »

Irodalmi interferenciák

A Ma­rosvásárhe­lyi Írói Egyesület meg­ala­kulásának 50 éves évfor­dulója al­kalmából költésze­ti szimpózi­u­mot szer­vez a Romániai Írók Szövetségének Ma­rosvásárhe­lyi Fiókja 2018 no­vem­ber 25-én, vasárnap 10 órától a Ma­rosvásárhe­lyi Kultúrpa­lo­ta tükörtermében. Tovább »

Tóth Mónika: Hó-pókháló

Demény Péter: A föl-földobott költő

Ady Endre a legnagyobb magyar volt.
Hogy Esterházyval szóljak, sok legnagyobb van, így értem csak. Mindent pontosan látott, és ami még fontosabb és kivételesebb, mindent pontosan nézett, arányaiban a jelenségeket, és a katasztrófát nem akarta balszerencsének nevezni. Nagy magyar tragédia, bár talán nagy emberi, nem mintha ez bárkin is segítene, hogy a rendkívüli érzékenységek figyelmeztetését túlzásnak érezzük, úgy gondoljuk, van még idő, mikor már rég mögöttünk van, amitől félünk, és csak a legtragikusabb konkrétumai nem érkeztek el. Tovább »

Cselényi Béla: napozatlan nyár

hűvösre fordul

négyrét hajtogatva urnába pottyan
a sokadik napozatlan nyár


mellesleg

orvoshoz menet
az egyik utcasarkon
feltűnt a tavasz

Budapest, 2018. XI. 18. Tovább »

Dancs Artur: Szombat esti fények

New York, 2018

Bölöni Domokos: XIX. századi lapturkáló (6)

Csokonai egy ujonnan fölfedezett műve

Kedves költőnknek nemcsak „csikóbőrös kulacsa,” nemcsak „tajtékpipája” volt, mikről annyiszor emlékeznek a lapok, s mikre nézve mai napig sem tudjuk, mennyi igaz a szállongó hirekből s mennyi a koholmány. E napokban egy, a költő minden tisztelőire nézve felette érdekes hagyománya érkezett kezünkhez: Görögország egy térképe (mappája) mellyet Csokonai Mihály 1788 martius havában (tehát 15 éves korában) önmaga irt, rajzolt és festett, még pedig az akkori időkhez és a költő e részbeni műkedvelőségéhez mérve, meglepő szabatossággal és ügyességgel. Tovább »

Nagy László Mihály: Elismerések, utolsó cseppig

A jól végzett munkát elismerik, díjazzák – mondják.
Az első díjat az oviban kapod: „A legcsendesebb óvódás”.
A másodikat az elemiben: „A legjobb házi feladat.”
Középiskolában:” A legjobb matekes”. Tovább »

Szentgyörgyi Nagy József: Háborúk és hősök*

Mourmelon – ötezres franciaországi városka – Párizs és Verdun között, északon, Marne megyében. Katonai temetőjében az egyik, parcella előtt jellegzetes orosz (pravoszláv) ’hármaskeresztes’ emlékmű mutatja: itt orosz katonákat temettek el a Nagy Háborúban. Tovább »

Florin Andreescu: Egy könyvvásár arcai

Gaudeamus, 2018, Bukarest * Még több fotó a szerző blogján: http://florinandreescu.blogspot.com/

Ady András: Les

az álmatlanság zöld
teljesen fűzöld és illatában
is van valami a még kaszálatlan
de már az önnön kettévágásának
révületében élő növény nyers
testszagából Tovább »

Verskóstoló Röhrig Géza új kötetéből

kulcslyukon a holdat

gyöngyvér

megismerkedésünk
s egyben életem első csókja után
(azzal az ezüstre fújt kőkemény bakanccsal a lábamon)
indiánszökdelésben tettem meg az utat
az oktogontól a moszkva térig Tovább »

Hajléktalanok árusítják Röhrig Géza új verseskönyvét

A Saul fia főszereplőjeként világszerte elhíresült Röhrig Géza bejelentette, hogy legújabb, angyalvakond című verseskötetét, november 1-től december 1-ig kizárólag a Fedél Nélkül hajléktalan terjesztőinél lehet elérni, bolti hálózatokban csak azt követően… Az angyalvakond ötven hajléktalan portréját tartalmazza, ajánlása szerint „Azoknak, akik vigyáznak rájuk”. Tovább »

Weiss István: Az Utcaművészek c. sorozatból

Szentgyörgyi László versei

Csak szembe!

A
tükörből
néz
vissza
rám, Tovább »

Demény Péter: Reggel

Feljön a sav,
lemegy a kávé – aztán
indul a minden.

Király László: Az induló

(A Leveleskönyvből)

Amikor indulsz,
folyton kisiklik kezedből
búcsú, borotva, útlevél,
az ing, az ég. Tovább »

Bartha Árpád: Egy gondolat…

Bartha Árpád fotóalbumából ARTPrinter, 2016 / A – Arcok a múltból

Farkas József György: József Attila – Párizs, Moszkva

A 20. század első felének nagy, magyar költői, írói – Ady Endre, Márai Sándor, Illyés Gyula, Fejtő Ferenc – lehetőséget kaptak a sorstól arra, hogy a világkultúra központjában, a francia fővárosban pallérozzák tudásukat. Közéjük tartozott József Attila (1905–1937) is. Tovább »

Nászta Katalin: Elvetélt kísérlet

nem az a fontos, amit látsz
a hiányra figyelj
ott sorakoznak ki nem mondott
dolgaid Tovább »

B. Tomos Hajnal: Olcsó tárlat

(Van Gogh emlékére)

Itt van mindenem a szemlén:
bakancsom, vaságyam
s a kétnapos zsömlém –
bágyadt félhomályban
a bányász konyhája,
egytál ebédje
hetes borostája. Tovább »

Vincent van Gogh: Szobám

Festmény, Arles, 1889

Faludy György és az esőerdő (47)

1987. július 17.

Kora délutánra belejöttem a verscsinálásba. A konyhaasztalról lelöktem mindent – a legtöbb író, mint jómagam, a konyhaasztal fele szalad, ha az ihlet rájön, hogy miért, azt nem tudom – és sietve jegyeztem a sorokat. Egyre több jutott eszembe és úgy éreztem, hogy jó sorok. Amikor aztán még jobb sorokat kezdtem leírni, kopogtak az ajtón. Kinn a Mézeskalácsházban lakó kedves fiatal pár állt elragadó kislányukkal. Tovább »

Para Olga: Kerékbe tört

ha hallgatnék
rontó szavára
itt hagynám fájó
múltamat Tovább »

 
Verified by MonsterInsights