Valahányszor hazamegyek mindig megállok a kisutcánkban. Csak úgy megállok, mert jólesik. Körbenézek egy párszor, bepillantok a köpeci tiszteletes úr udvarába, ami valamikor a miénk volt, de nyoma sincs már benne a múltnak, hiába keresem a szememmel a kapaszkodókat, csak a fenyőfa amit még nagyapám ültetett, az maradt meg. Tovább »

Kelletlen főhajtással és mélyen megrendült bizalommal kéntelenítettünk Kegyelmességetek irgalmas lábai előtt ilyen régtől fogva törvénnyel hurtzoltató keserves instanciánk által leborulni. Mi, akik Werbőczi törvénybíró urunk decisiójáig szabad költözködési joggal rendelkeztünk, most azon vagyunk, hogy önként kiűzettetünk minden ingó és ingatlan vagyonunkból úgymint házunkból, melléképületeinkból, szekerünktől, vonómarhánktól, juhainktól, aprójószágainktól, szántóföldjeinkről, kaszálóinkról, továbbá a faluhoz tartozó közföldekről, ahol pedig úgy-ahogy megvoltunk idáig. Tovább »

1987. július 13.

Minden harmad- vagy negyednap egy pakli cigarettát veszek Mrs. McN. üzletében. Az asszony ilyenkor rosszalló pillantást vet felém. Vajjon mire gondol? Hogy a cigarettázás 77 éves koromban megakadályozza további növekedésem? Elismerem: a dohányzás rossz szokás. Ennek ellenére sajnálom Szókrátészt, aki tea vagy kávé helyett vörösborba mártott kenyeret reggelizett (megpróbáltam: rémes!) és utána nem gyújthatott rá, hogy a reggeli ködös vagy dühödt ébredést ebben az ellenséges világban némileg tűrhetőbbé tegye. Tovább »

ó a zúzmara
ha a künti deszkákra
rátelepedne Tovább »

ma is pusztít
rosszaság irigység
testem lelkem
álmatlan fentereg Tovább »

A Sokszínű városaink margójának széljegyzeteként

Mily irigykedni valóan magabiztos mindig az a „tudás”, mely a nemtudásra, ismerethiányra, közömbös tompaságra alapozott, s mily esélytelen is vele szemben a folytonos kérdésekre épülő kétkedés, belátás és elfogadás…! Nem saját találmányom ez, persze, hisz a Balgaság dicsérete már a felvilágosodni készülő humanizmus delén is antik gondolatnak szóló értékfelismerés volt… De belátni ma is érdemes, mi minden „spórolható” meg, ha épp nem szorul rá az értéknormákat formáló lény, hogy szembesüljön a lehetséges más felfogások végtelen árnyaltságával… Tovább »

a nap gyermekhaj-illatából
meleg kézmozgásából sem
tudom hogy ki vagyok és
az sem segít hogy szinte Tovább »

Fontam már mindenséget,
csakenyém-képet,
régi sebből, istenségből
éteri szépet – Tovább »

Az óvónénit Böske óvónéninek szólították.
Az ovisok már hazamentek. Itt volt az ideje, hogy ő is azt tegye.
Egy öreg nénit vett észre az utcán, keservesen sírt. Odament hozzá, megkérdezte, mi a baj. A néni elmondta: lekéste az utolsó buszt, s már csak a hajnali „kursza” maradt számára, ő pedig senkit nem ismer a városban. Tovább »

Gassed, John Singer Sargent festménye

1918. november 11.

A német sas a porba hullt. Ausztria darabokban. Vörös zászlók Münchenben, vörös zászlók Moszkvában. Foglyok Itáliában, foglyok Szibériában. Éhezés, járványok, nyomor.

Halottak a fronton, a hátországban, földön, vízen, levegőben. Mindent bevesz a halál – örvénylik a fejek felett. Látni a torz, elgázosított arcokon, látni az amputált kezeken és lábakon, látni a cafatokra szakadt tetemeken. Látni a tébolyodott szemeken. Látni az asztalnál üresen hagyott széken – apáé, testvéré, gyermeké. Tovább »

Beszélgetőtársam PÁLFFY TIBOR színművész, filmszínész.
– De ha ilyenek vagyunk… De hát ilyenek vagyunk… Akkor az tragédia… Hát tragédia! – nevet nagyot. – Hát az!…

A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház 70 éves születésnapi ünnepsége kapcsán ismerkedhettünk meg személyesen. Azonnal barátomnak éreztem. A színház Kuckójában beszélgetünk. Az ünnepnek vége, mindenki hazament, nemsokára nekem is indul a vonatom.
Nem nekem kell bemutatni őt. Ismeri már a nagyvilág rég. Szárnyaira kapta Thália, berepülte az egeket, csupa költői gondolat születik az emberben játéka nyomán. Pedig csak három előadásban láthattam, de amelyikben igazán Láthattam, az a Vérnász volt. Milyen jó, hogy felvétel van róla! Tovább »

csap nélküli dohos ház
dohos csap nélküli ház
kéttortás terhes lakodalom
terhes kéttortás lakodalom Tovább »

Az alábbi versek a szerző Az anyaföld keresése című kötetéből valók, mely 1967–1976 között írt darabokat tartalmaz. Mandics második kötetéről van szó, mely 1976-os megjelenésekor éles vitát váltott ki az irodalmi sajtóban; volt aki epésen megkérdőjelezte a szerző költői értékeit. Mások viszont elfogadták matematikus és költő egyszemélyű jelentkezését. Tovább »

Magyar zarándokok Lourdes-ban

Tehát nagy magyar, sőt országos zarándoklat lesz márciusban. Értjük: ez is egyik beszédes tünete az időknek, melyeket Magyarországon élünk. Ám az kivételesen mulattat bennünket, hogy a zarándoklat védője és vezére Prohászka püspök lesz. Prohászka püspök volt az első magyar katolikus pap, aki a természettudományos istentelenekkel természettudományi alapon vitatkozott. Dicsérték is érte még a legharciasabb szabadkőmívesek is. Tovább »

Azt hiszem, engem nagyon szeretett, vagy nagyon utált. A magam polgári egészségével mindig úgy robbantam be hozzá, mint egy május elseje.
Mindig sokan állták körül királyi hintaját, rozoga ágyát. Fiatal írók voltak, tanárjelöltek és olyan kegyetlenek voltak, amilyen csak egy temetésrendező, vagy egy esztétikus tud lenni. Jegyzeteket csináltak róla, ereklyéket avattattak föl vele, irodalomtörténeti adatokat lestek ki belőle, elrovancsolták, mint a nemzet halottját. Minisztráns-fiúk voltak, temetés-szagú tömjént lóbáltak körülötte. Tovább »

Ma huszonnyolcadika van, estefelé; tegnap este tíz óra tájt itt a berni Bellevue halljában egy fiatal román költővel ültünk együtt, ki fordításokból és Goga Oktavián útján sokat ismer a magyar költészetből, sok jót tud rólunk, s nagyra tartja azt a nagy művészetet, mit a kis magyar nemzet utolsónak tud fenntartani a világ versköltészetében. Tovább »

Tovább »

mintha kezem fognád
betűim úgy válnak
szavakká
mintha te vezetnéd
a sorokon
kezem Tovább »

Komája pantomimot játszott nekik aznap este.
Hasbeszélő hangján bemondta, hogy a produkció, amelyik következik: ”Évezred hajnala, a Bükkben”.
És elkezdett vadul csápolni, mintha merülne el, miben is, a szennyben, amit ott tapasztalt.
Nota bene, mindketten, azaz Malackával együtt mindhárman onnan, a Bükkből származnak. Származtak el. Tovább »

Nem baj, kisfiam, mondta anyám,
szelíd gyönyörű anyám, amikor
szétszedtem a telefont, hogy megnézzem,
hogy jön s megy a hang,
s utána már nem működött. Tovább »