B. Tomos Hajnal: Hasonlatok egy névtelenre
Indulásod olyan volt,
mint egy hárfára írott rekviem,
melyet végül egy csuparánc-siratóasszony
énekelt el, vontatott fejhangon. Tovább »
Indulásod olyan volt,
mint egy hárfára írott rekviem,
melyet végül egy csuparánc-siratóasszony
énekelt el, vontatott fejhangon. Tovább »
Megtanultam vesztésre élni
Megtanultam vesztésre szeretni
jó korán megtanultam e hasznos dolgokat. Tovább »
napok óta ez jár a fejemben
jelentősek voltak e sorok
ma boldog boldogtalan írja, énekli
ami utánérzés – kopírozott Tovább »
Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel.
Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a felső, az elsőre színes leveleket, kopaszodott a juharfa, juharfácska. Tovább »
– Érdekesen hozta össze a sors a szomszédaimat – tűnődött egy nap az édesapám. – Gál Feri bácsi gyermekkorom hídutcai szomszédja, Deák Feri bácsi a Tanórok bejáratánál a másik szomszédom, az Egyed utcai felnőttkoromé, a harmadik pedig (a már csíki) szomszédom, és volt munkatársam, Baliga Károly. Mindhárman határőrök voltak… Gál Ferenc sírkövén a felirat a baróti temetőben: született 1909, hősi halált halt 1942 szept 2, tragikus események között, de nem tudja kifejezni valóságot a maga realitásában…
S már jött is az újabb történet… Tovább »
Sosem hitted, hogy valóságos, de reménykedtél mégis. Kapcsolatot keresel az interneten. Nem vagy rossz lány, de neked ez valahogy nem jön össze. Muszáj, úgy érzed, muszáj kompromisszumot kötnöd. Vágysz rá. Egy kapcsolatra. Tovább »

Még több fotó a szerző blogján: http://andrezsuzsa.blogspot.com/
álmomban az énekes
hibbant öccse
kezdett olyanokat mondani
mintha ép lenne Tovább »
Vesztesek között a legvesztesebb, A veszteség dicsérete, A vesztes az igazi győztes stb., ilyen és ezekhez hasonló címek forogtak a fejemben, amikor ennek az igazán nagy – de elsősorban nem költői vénájú – költőnek a verseit olvastam-szerkesztettem-válogattam-korrektúráztam. Tovább »
Úgy június vége lehetett, amikor a magyarországi kormánypárti média elkezdte pocskondiázni valamennyi csatornáján – és nem kevés van belőlük – az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel-és Igazságügyi Bizottságát, közismert betűszóval a LIBE-t. Azért szedték le a keresztvizet a testületben dolgozó képviselőkről, mert képesek voltak elfogadni, és ennek megfelelően nagy szavazatkülönbséggel pozitívan véleményezni azt a Sargentini-jelentést, amelyet azóta plenáris ülésen is megszavaztak, Budapesten pedig szitokszóvá vált és az elkövetkező hetekben-hónapokban is kemény és kíméletlen harcot hirdettek ellene. Tovább »
Állok szemközt az elemekkel,
mint kivégzőosztag előtt,
esélyeimet latolgatom –
föld, víz, levegő, tűz Tovább »
A végtelen Björnson-affér
A Björnson-affér mindenképpen szamár és bosszantó eset, de főképpen azért, mert végtelen. Röviden meg kell állapítanunk egy régi ígéretünk értelmében valamit. Az öreg Björnson, mostanában és különösebben, sok nemzeti és nemzetiségi kérdésben exponálta magát. Támadta Poroszországot, mert gyalázatos erőszakot követ el a lengyeleken. Tovább »
Nyíl Börger ablakában koponya állt. Tökből faragta és esténként gyertyát gyújtott benne, aztán lehasalt a sövénykerítés mögé, hogy aki arra téved, azt sejtelmes hangokkal riogassa, ha pedig elég közel merészkedik, a bokájára markoljon. Mióta megöregedett, az őszi estéken ezzel múlatta az időt, míg csípni nem kezdett a vizelete a hideg talajtól. Ez jelezte számára, hogy vissza kell vonulnia a szüleitől megörökölt házikójába. A félelemkeltő tök meg, mint aki menthetetlenül nekiszomorodott a nagy magányának, összeroggyant, folyóssá vált, s a komolyabb fagyok beálltáig orrfacsarón szagolt. Tovább »
Most hiába is ígéred magadnak, hogy nem küldesz egy esemest sem… hiába teszed távol magadtól a mobilt, hiába van tekinteted rajta újra meg újra… hiába… sem így, sem úgy nem megy. Tovább »
Szó nélkül ment el,
mint az álom.
Nagyon szerettem,
a halált is
vállaltam
volna érte. Tovább »
Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején,
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk. Tovább »
börtönbejuttatási szomorú önmosoly
önfelszámolási szomorú börtönmosoly
tisztási önfelszámolási belmosoly
mélyenszántó tisztási végmosoly
Budapest, 2018. X. 11.
hajnal hasad.
álomképe holdtalan éjjeleknek
sietve arcomra ragad. Tovább »
Az egykori ötvenhatos elítélt, író, köztársasági elnök 1989-ben Bertha Bulcsúnak egy interjúban elmondta, miért nem szökött meg az októberi események után: „Volt egy fogadalmam, még 41-ből, hogy az országot se jobbra, se balra nem hagyom el. Ha az ember politikai szerepet vállal, akkor megengedhetetlen, hogy épp a válság időszakában dezertáljon. Békében az más. Aki önként vállalta a szolgálatot, az tartson is ki.” Tovább »
(Családi naplójegyzetek Kanadából)
Nagy család voltunk: öt gyerek. És a szülők.
A második világháborút s az azt követő kemény évtizedeket együttesen, közös fedél alatt éltük meg Kolozsvárott. Majd az ezerkilencszáz hatvanas évek elején megkezdődött a gyerekek által várva várt kirajzás: előbb Zsóka néném, majd jómagam költöztünk el a szülői háztól, külön családot alapítva; ő kezdetben Radnótra, majd Csíkszeredába költözött, én a hegyeken túl, Bukarestben telepedtem meg. Tovább »
Paulik Hildának * Zene: Csutak István, szöveg: Kinde Annamária / Sarány István Garabonciások (Kriterion) cimű készülő könyve mellé szánt CD zenei anyagából