Most már egészen megnyugodva tekintünk a pécsi kongresszus felé. Rendben van minden; már szidják őket, a világosság emberei tehát jól dolgoznak. Szidják őket. Sőt, ami több: megállapítják róluk, hogy le vannak győzve. Önök csodálkoznak? Ne csodálkozzanak. Prohászka győzte le őket… Ezt mondják odaát. Rendben van. Ezt nyugodtan tudomásul vehetjük. Majd mikor az apologetika tankönyve a tudomány mérlegén többet fog nyomni, mint a matematika könyve, akkor igaz lesz, hogy Prohászka legyőzte a progresszió embereit. Tovább »

kutyaképeket posztol
a hormonzavaros lány
nem lehet gyermeke Tovább »

a kezdetben ott a …
de a kezdet gyönyörű
nem, mint a …
honnan nézzem, amiről írok Tovább »

Valami lóg a levegőben

A fiúk izgatottak, csendesebb a beszéd, mindegyre fülelünk, hátha meghalljuk az előttünk járók hangját. Bárcsak minél később hallanánk meg! Azt jelentené, hogy hosszú utat tettek meg.
– Figyeljétek, hogy hasonlít ez a járat a barlang eleji részhez…
Nem nagyon méltatnak figyelemre. Csak Tamás mondja, hogy „tényleg”, inkább udvariasságból. De csakugyan hasonlít! Később, amikor megnyugszanak kissé a kedélyek, Béla is észreveszi. Vajon ez nem a közelben levő másik kijárat jele?… Tovább »

Tizennyolc éves korától kommunista párttag, 1967-től a Fekete Párducok önvédelmi mozgalmának résztvevője, hangja, nyilvános megjelenítője, a fennálló hatalmi elit elvetemült kritikusa. Militáns osztályharcosként, az 1965 februárjában meggyilkolt Malcolm X és a ’68 április negyedikén meggyilkolt Martin Luther King küzdelmének folytatója, minden háborús mocsokság, faji elnyomás, uralgó undormányosság elemi kritikusa, Herbert Marcuse tanítványa, egész életében fáradhatatlan mozgalmár. Ma 74 éves, a kaliforniai Santa Cruz egyetem feminista tanulmányok tanszékének nyugalmazott címzetes egyetemi tanára. Tovább »

Egy hideg, őszi estén, nem amerikai, még csak nem is nyugat-európai kisvárosában kíváncsisága által vezérelve (merthogy ilyen is volt neki), Rozsé eldöntötte, hogy másnaptól láthatatlan lesz. Az emberiség egyik nagy közös tapasztalatában ő is osztozott: nem hitte, hogy az emberek az igazi valójukat mutatják mások, a társadalom, az ő társaságában. Tovább »

Ő lemegy a bányába
és verejtékezve felhozza
az ércet.

Te átveszed és
recept szerint kevered hozzá
a szenet. Tovább »

Kalandoztam egyet a ’régi átkosban’… Lazításnak néhány föllelt gyöngyszemet mellékelek…

1. Magyarnóta

Már minálunk babám,
Már minálunk babám,
Az jött a szokásba.
Darabbérezéssel,
normarendezéssel
dolgozunk a gyárba’.

Tovább »

A fák rajzolatát
felhők övezik.
Szürkék, feketék.
A tegnapi
vihar
nyomai. Tovább »

Legyek, ki vagyok,
ki voltam. És leszek:

a ma haragján
tompa tűz a nyárban Tovább »

(Ha egy kis szerencséje van)

Mikor az ember megszületik:
ajándékul kap egy országot
aranyozott címerrel és királlyal,
és viszonylag hegyes-völgyes országot
kap jó esetben – Tovább »

A napokban rendhagyó képeskönyv került föl a Magyar Elektronikus Könyvtár virtuális polcára, Van ilyen? címmel; B. Tomos Hajnal rövid prózáihoz (jó részük korábban megjelent a Káfé oldalain is)  Nászta Katalin készített illusztrációkat. A kötethez a szerkesztő Cseke Gábor, illetve az illusztrátor Nászta Katalin írt bevezető sorokat. Tovább »

Nevek a sziklafalon

Háromnegyed tizenkettőkor cédulát kapunk a rohamcsoport táborhelyén: „Elindultunk a végpont felé 7, 30 órakor, 1968. IV. 29-én. B., M., F., Sz.”
Haditanácsot tartunk.
Ezen a szakaszon eddig még csak három ember járt: Bányai, Moravek és Kőműves Emil. Ők fedezték fel legutóbb a járatot. Emil vezet egy újabb tejpatak elágazásáig. Ott kettéoszlunk. Emil, Csoltkó és Vlad Pali elindulnak feltárni a tejpatak vájta járatot, mi, a második csoport, Bányaiék után megyünk, és segítünk a kutatásban. Emilék, ha nem mehetnek tovább s telik az időből, szintén utánunk jönnek.
Milyen más a barlang, ha az ember pihenten nézi! Tovább »

Indikátor

Ősz keratinból
épül az arcom. Jelzi
magát az idő. Tovább »

1987. június 21.

Lüktető fejfájás. Beszedtem ellene az orvosságot, de orvosságtól éppen olyan kevéssé tudok írni, mint fejfájástól. Itt fekszik mellettem a tegnap említett notesz a konyhaasztalon, tízezer bejegyzéssel. Aforizmák, gondolatok, kommentárok, történetek. Hadd idézzek belőlük. Tovább »

Halott hajós

Révész voltam,
boldog voltam!
Halott lelkek közt
hajóztam. Tovább »

Farkas

Ki tudja, volt-e, s mi lehetett a neve annak a félve tisztelt és rettegett állatnak, vérengző vadnak, melyet ma leginkább farkasként szoktunk emlegetni? Ha volt is, e név a régmúlt századok homályába merült, mert a farkasnak, mint totemállatnak (vallásos tiszteletben részesített állatnak) a neve tilalom alá esett, tilos volt nevén nevezni. Tovább »

Magamra zárom az ajtót és elrejtem a kulcsot.
Ma ért kritikákat, beszólásokat kukába dobom.
Mosolyomat vissza küldöm ellenségeim közé.
Sötét gondolataimmal kard húzással végzek.

Előszó

Rock magyarul, Temesváron
…A magyar és a román nyelvű sajtóban egyaránt találunk elegendő újságcikket a Garabonciás diák tagjainak zenei tetteiről, tévéfelvételek vannak, s készült egy hanglemez is 1981-ben az 1990-ig egyedüli hazai hanglemezgyárban – mindez nem kis teljesítmény abban az időben. Tovább »

Egy száraz nadrág

Ösztönösen védettebb fészket keres az ember magának: lehetőleg fal mellett, fölötte ne legyen omladékos a mennyezet. A homokos fekhely ideális. Általában.
Ki nézi most ezt!
Lerogyunk a sziklapárkányra. s ki hol ül, ott lesz a fekhelye. Az üreg S alakú, nekem pont a kanyarban jut hely, másnap reggel érzem a bordáim között a kövek nyomát.
Egyelőre enni kellene, ha könnyebben nyílna a zsák s a kaja nem volna az alján. Így azt eszik az ember, ami keze ügyébe kerül. Tovább »