Éjfélkor a kertajtóban
lélek várt rám kint a hóban.
S tehenünk bömbölve ellett,
jó kutyánknak futni kellett,
s elröppent galambjainkat
elnyelte a téli felleg. Tovább »

Születésnapi beszélgetés a 70 éves Bandi Kati ipar- és textilművésszel

Forrás: Székely Ferenc, Népújság, 2022. augusztus 27.


– Biztos sokszor hallottad a közmondást: Ruha teszi az embert. Persze, ennek a fordítottja is igaz. Te hogy látod ezt?

– Ismerjük a kérdésre adandó gyakori választ: Ó, dehogy teszi a ruha az embert! Így igaz, de nagyon sokat számít. Gyakorlatilag szinte egyenlő a homlokunkra ragasztott címkével. A viselője által keltett első benyomást nagyban befolyásolja – márpedig első impressziónk csak egyszer lehet. Az első benyomás nagyjából eldönti: bizalmat szavazunk-e az illető személynek. Öltözékünkből kiolvasható: igényesek vagyunk-e önmagunkkal szemben (ami jelenti személyiségünket, munkához/világhoz való hozzáállásunkat), illetve létezik egy üzenet: mennyire fontos nekem a környezetemre való odafigyelésem, hatásom. Csak akkor vagyunk hitelesek, ha kerek egészként működünk, nem kell elvárnunk a világtól, hogy elemezgessen és a részleteinkről más-más véleményt alkosson. Az eddig említett szempontokon túl jönnek a finomhangolt üzenetek: az életkori hovatartozás jelzései; a társadalmi szegmenshez való tartozás jelei; világnézeti szempontok (vallási hovatartozás); nemzetiségi hovatartozást jelző öltözéki jegyek; temperamentumot kifejező üzenetek; párkeresési jelzések; domináns vagy elfogadóbb egyéniségről tanúskodó megjelenés; militáns vagy beolvadó attitűd kihangsúlyozása. Létezik egy komplex jelrendszer, amit tudatosan vagy akaratlanul kisugárzunk. Nem volna kívánatos, hogy ezt inkább tudatosan tegyük, és valóban azt üzenjük magunkról, amit mi akarunk? De igen! A nagyvállalatok ezt nagyon is jól tudják, s stílusszakértők segítségével igyekeznek fogyasztóikat befolyásolni. Magukra adó politikusok is szigorúan betartják a protokollfőnökük öltözködési tanácsait, hiszen a megjelenés már önmagában üzenetértékkel bír. Tovább »

az én barátom nem a te barátod
s a te barátod nem enyém
mi sem voltunk igaz barátok
csak egymás mellé sodort a remény Tovább »

Vadmalac komája nyugtalan. Nem is hogy nyugtalan, inkább kétségbeesett. Mentorától kérdi:
‒ Ha a mi világunk egyre zsugorodik, bekerítenek minket?
‒ Mutogatnak, mint a vadállatokat?
‒ Kitömnek bennünket?
Vadmalac tehetetlenül tárja szét a karját, ha szól, csak ennyit:
‒ Látod az őröket a tábor két végén? Õrültek. Putyin és Trump. Egymással jól megvannak.

Forrás: szerző FB-oldala

A rendhagyó versgyújtemény előszavával és tartalomjegyzékélvelk ajánljuk az olvasó figyelmébe e nem mindennapi vállalkozást :


A végtelen időhöz mérve tizenkét esztendő a pillanatnak is csak
töredéke. A mi véges életünkhöz viszonyítva azonban tekintélyes
mennyiség.
Tizenkét esztendeje annak, hogy Magyarország, Románia,
Ukrajna egymásba futó hármas határa közelében, Fehérgyarmaton
létrehoztuk a Hármashatár Irodalmi Társaságot. Ha e név kezdőbetűit
összeolvassuk, a HIT betűszót kapjuk. Szükségünk volt és van a
hitre, annak minden jelentésárnyalatával.
Hittük, hogy kimódolt határokkal elválasztva ugyan, de együvé
tartozunk. Összefűz bennünket magyarságunk, a közös nyelv és sors,
a sokévszázados múltban gyökerező közös kultúra.
A társaság alapító tagjai a kárpátaljai Beregszászon, a romániai
Szatmárnémetiben és Nagykárolyban, illetve a magyarországi
Fehérgyarmaton és környékükön élő írók, költők, irodalmárok és
irodalombarátok voltak.
A hit mellett a remény és a szeretet érzése is munkált bennünk.
Nevünknek megfelelően hittünk abban, hogy ha egymást szeretettel
támogatjuk, reménykedhetünk a sikerben, kitűzött céljaink
elérésében. Tovább »

KIVEL PÁRBAJOZOL?

Fábián Cili mesélte a Magyar színház társalgójában, hogy a fiát, a tizenötéves Bandit szerelmi levelezésen érte, és elkobozta a levelet. A társalgó általánosan pálcát tört a túlságos anyai szigor felett; mindenki a Bandi pártjára állt. Kürti Jóska pedig ráadásul elmondta a következő történetet:
— Mikor egészen fiatal színész voltam, egyszer észrevettem, hogy az anyám szorgalmasan kutat a leveleim között. Nem szóltam semmit, vártam a kedvező alkalomra, hogy az anyai szigor alól szabaduljak. Az alkalom nemsokára megjött saját magától. Az írásaim között volt egy kelléklevél. Az Orr című monológban volt rá szükség. Az volt benne megírva, hogy egy úr provokál, és véres párbaj lesz. Ezt a levelet egy délben könnyen hozzáférhető helyre tettem, aztán elmentem hazulról. Este hazajövet nyugodtan lefeküdtem. Az édesanyám jött-ment, tett-vett, mindenre mondani akart valamit, de nem tudott belekezdeni. Végre leült az ágyam szélére, sírva fakadt és így szólt:
— Édes fiam, miért nem vagy őszinte? Miért hoztál rám ilyen bánatot? Kivel lesz párbajod? Egész délután sírtam…
Az esetet hamar kimagyaráztam. De az anyám soha többet nem nézte meg a leveleimet.

Színházi Élet, 1911/18

száraz mederben
semmi nem terem
kihal
az utolsó hal Tovább »

Mi a szerelem?
A szíved megszakad, és
virágzás éget.

Forrás: szerző FB-oldala

volt-e babakocsi

nagynéném ölében alszom a széchenyi téren
felébresztenek hoppá margit néni
becéz mosolyog becéz mosolyog
nincs ebben semmi furcsa
kijár nekem a becézés a mosoly Tovább »

Mint holdkaréj az estben
Mint foszladozó felhő
Mint kék az átmenetben
A szürke ködben rezgő Tovább »

Egy ráncosra vénült levél,
milyent e kor még megér,
ölembe hullt a reggel,
mit összeróttam vérrel és szeggel: Tovább »

A bohóc dala

Bukfencet hiába vártok,
kézenállást nem csinálok.
Igazmondó kártya helyett
idedobom a szívemet.
S lám a szívem, mint a medve,
táncot cammog serénykedve,
meghajlik és pukkedlizik,
örül, hogyha táncba viszik.
Hogyne lenne benne virtus,
ritka most az ingyencirkusz,
hogyne lenne benne virtus,
ritka most az ingyencirkusz… Tovább »

hová tartozom
magam sem tudom
csak ülök s bámulom
messziről a sorsom Tovább »

Porzik az út, több ezer év fut szembe velem, ülök lovamon,
A halál lakomázik, görcsösen nevet egy futó bolondon.
Menetelt itt az ötödik hadoszlop, riant a jég sokfelé,
Tüzes karikát ugrott a jobbágy, vágódott a lovam elé. Tovább »

AZ ADY ÉS KAFKA közötti egyezéseket kutatván olvastam el újra Gustav Janouch Kafkáról szóló emlékezéseit. Második olvasásra a könyv immár nem csupán tárgya, de szerzője okán is emlékezetes maradt számomra. A könyv fülszövegéből értesültem arról, hogy a Gondolatnál, még tavaly, egy másik Janouch-könyv is megjelent – A nevető bíró címmel –, amely Hasekről szól. Baráti szívességek gyors sorozata útján a könyvecske birtokomba került. Sok újat tudtam meg a mindnyájunk számára oly vonzó Hősökről, akinek csehül immár jelentőségéhez méltóan nagy irodalma van, amiből azonban jómagam igen keveset ismerek. Sőt Hasek életművéből is, a Svejken kívül, összesen egy, bratislavai kiadású humoreszk-gyűjteményt olvastam (Rózsaszín villám). Pedig Hasek – éppen mert oly hangsúlyozottan a Habsburg-monarchia bomlástüneteinek sajátos krónikása – különösen érdekel bennünket. Érdekes egyezésekre, bukkanhatnánk a Karinthy- és a Hasek-életmű összehasonlító elemzésével. Az is jellemző, ahogyan Kafka fölfigyelt Hasek szatírájának arra a vonására, mely a monarchiának abszurd jellegét ostorozta. Az összefüggések újabb láncolata körvonalazódik. Tovább »

1982 tavaszán arra kért Johanna, hogy menjünk el egy vasárnap Bonyhára, és keressük meg Allia (Alia) Sámuel sírját. Úgy tervezte, hogy istentisztelet után érkezünk, megkeressük a református tiszteletest, és ő majd eligazít. Arra nem számítottunk, hogy egy püspöki vizitáció kellős közepébe csöppenünk. A bonyhai tiszteletes – akit nem ismertünk – olyan örömmel fogadott, mintha régi, kedves ismerősei lennénk. Leültetett a megterített, hosszú asztalhoz minket is, és terítéket hozatott nekünk. Nem akarom én részletezni, hogy mennyire zavarban voltunk mindketten, – egy tízperces, beszélgetésre számítottunk az irodában – de végülis zavartságunkat oldotta nem csak a házigazda – Benczédi Albert tiszteletes úr, aki idén hunyt el 94 éves korában -, hanem a többi egyházi ember is. Johannáról kezdetben többen úgy gondolták, hogy egyháztörténész, de végül minden tisztázódott, és az is kiderült, hogy Allia Sámuelről senki nem hallott Bonyhán. Miért érdekelte Allia Sámuel Johannát?
A Maros Megyei Múzeum régi dokumentumai között megtalálta Lórántffy Kata levelét. Egyik tekintélyes kollégája lebeszélte volna a levél közzétételéről, mivel úgy vélte, Lórántffy Kata legfennebb névrokona lehetett Lórántffy Zsuzsannának, és jelentéktelen az említett, 1632-ből származó levél. Tovább »

Honnan ez a kitartó, szaggató gyomorideg? Ez a szüntelen nyugtalanság? Honnan? Csak úgy, a semmiből? Csak úgy, magától? Hozza a szél, az időjárás? A világ folyása, a kiszámíthatatlanság? Ki tudja… Jön, jön és itt van, szorít.
Régen nem így volt. Ha jól emlékszem. Régen minden más volt. Lehetett terveket szőni. Esztendőkre, évtizedekre. Egy életre. Az életen túlra. A temetői kövek elporladása utánra. Arra, hogy legyünk benne a történelemkönyvben.
Régen még volt valami összefüggés a tavasz és az akác virágzása között, ki lehetett számítani, mi következik abból, ha levelek kezdenek hullani, ha hajak kezdenek hullani, ha csibék és lovak kezdenek hullani.
Régen is volt gyomorideg. Tovább »

Te vagy a fű, a fa, én a száraz ág,
a dongó, mi hasznot húz belőled,
te rétek palettája, te gyöngyvirág.
Lapos, kavicsos medred vagyok,
te folyó, ki olcsón bérbe vett,
magamon visellek, mint kitüntetést,
mint rangjelzését az elesett. Tovább »

A KIFLI CSÜCSKE

Ez a história a Magyar Színház társalgójában történt próba közben. Huszár Károly egy sóskiflivel foglalatoskodott. A foglalkozása abból állt, hogy a kiflit megette. Azaz hogy nem egészen. A két csücskét letörte, és letette az asztalra. Tarnai, aki ezt a különös procedúrát végignézte, megkérdi:
— Hát te nem eszed meg a kifli csücskét? Hiszen az a legjobb!
— Nem eszem meg, amióta tudom, hogy a pékek sem eszik meg, azóta mindig letöröm a két csücsköt.
— Miért nem eszik meg a pékek a kifli csücskét? — kérdezte persze erre az egész társaság.
— Mert ha megeszik a csücskét, nem tudják eladni a kiflit — mondta Huszár, és gyors léptekkel távozott az ajtón.

Színházi Élet, 1911/18

Tovább »

Nemes Nagy és Pilinszky szerint a vers a sorközökért íródik,
és én körvonalakat látok beléjük,
ők persze nagy rejtőzködők vagy misztikusok,
bár aki rejtőzik, az is megmutatja magát,
és vannak a Weöresök és Pessoák, Tovább »