Szótlan szóltam, kinevettek,
Ha elbújtam, nem kerestek,
Így lett a csend jó barátom:
Csak ő érti szótlanságom.

Sándor a legjobb vadász Székelyföldön. És a nagyapád.
Brigádos az Erdészeti Hivatalnál. Tisztelik, ő is mindenkinek megadja a tiszteletet. Téged, mint a legnagyobb unokáját különlegesen szeret, mert sok könyvet megtanultál, ott az egyetemen, de még a fejszét és a kapát is ismered. És mered kézbe is venni. Tovább »

A zene iránti rajongásáról mindig is jól ismert cseh főváros közönsége viszonylag későn, 1840-ben élvezhette első alkalommal Liszt Ferenc (1811–1886) zongorajátékát. A koncert helyszínén, Prága legrégebbi bérházának falán mellszobor – Hana Wichterlová cseh szobrászművésznő alkotása – és rövid szöveg emlékezteti az arra járókat a művészettörténeti eseményre. Tovább »

úl a haikuk egyszerű gépén
gomolyog a költészet
mint seprű alatt a por Tovább »

Első állomás

mielőtt magad is elkövetnéd
zabolázhatatlan bűneidet
harminc ezüstért a sorsszerűség
próbára teszi maradék hited Tovább »

A skizofrén helyzetnek, amelyben mi erdélyiek leledzünk, előnye, hogy a dolgoknak egyszerre láthatjuk a romániai és a magyarországi vetületeit, vonatkozásait, párhuzamot tudunk vonni, összehasonlíthatjuk a két országot például a gazdasági fejlődés, a demokrácia, a jogállamiság vagy a korrupció szempontjából. Vegyük ez utóbbit. Tovább »

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 23, negyedik nap

Miután felfedeztem, hogy dohos-korpás hálószobánk ablakát egy egészséges rúgással ki lehet nyitni, felkeltünk. A nem éppen első osztályú komfort miatt a Túramama másodosztályú megrovásban részesített (én javasoltam neki a kis raktárt!). Tovább »

Gimnazistakoromban bibliai óráról kijövet sokszor eltöprenkedtem azon, hogy miért nincsenek ma már bélpoklosok és inaszakadtak. S a tűnődésem mindig bizonyos elszomorodással járt, mert a jövőnek még ki nem tárult s csak a múltban csapongani tudó gyermekfantázia megaranyozta előttem ezeket a krisztusi betegségeket, éles ellentétbe helyezve őket a hétköznapi náthával s gyomorfájással. Mély megvetéssel gondoltam a klórkálira, amivel a torkomat kellett gargalizálni, s őszintén szántam a szomszédék Kálmánját, akinek ahelyett, hogy a lepra lepte volna el a testét, a mumpsz szalajtotta daganatra a füle alját. Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Színek és érdemek) 

Az ég kékje miért nem reped széjjel,
s válogat színeket, kinek-kinek mi jár?
A hazudozóknak sötétlilát,
olyat, amilyen vihar előtt az égi világ, Tovább »

Ha szeretsz valakit, mellétemetkezel,
hozzábújsz örökre a nagy diófa alatt.
Ha csodálsz valakit, rajta legelteted
tekinteted szelíd bárányait. Tovább »

Egyik este Saint-Exupéry olyan eszmefuttatást adott elő nálam a mértékről és a mértékletességről, amit soha nem felejtünk el.
Arról volt szó, miként lehet egyszerű szavakkal kifejezni, érzékeltetni azt, amit az ember valami rémisztő, valami óriási dologgal szemben él át. Ez az Éjszakai repülés kapcsán merült fel. De később megértettem, Saint-Exupéry ugyanezzel a démonnal hadakozott akkor is, amikor A hadirepülőt írta. Tovább »

az unalom dicsérete

stresszbe ugorni halaszt az idő ázunk cseperegvén
tán csak a létünk hossza kicsit majd nő vize által Tovább »

Mirèio – Provençal költemény / A szerelem éposza 12 énekben (részlet)

Szabad fejük fölvetve büszkén,
Táncot járnak, egyszerre ütvén
A döngő földre le dobogó lábukat;
Szélrohamok a tűzbe kapnak,
A lángok mind magasbra csapnak.
A sok szép táncoló alaknak
Orcája, homloka piros tűzfényt mutat. Tovább »

Költő-király az agg Mistral. Csodálatos hatását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy külföldiek tanulják meg az ő poézisa kedvéért a provánszi nyelvet, Mistral nyelvét. Roosevelt elnök például gyönyörűen beszéli a Mistral által újjáteremtett langue d’Oc-ot, s neki Mistral a kedvelt poétája. A német és olasz iskolákban Mistral verseit tanítják. Tovább »

Vadmalac már nem emlékezett semmire, csak hogy jól érezték magukat. És hogy reggelre nem fájdult meg a feje, ez utóbbi fontos.
”Igen, mert nem keverték. Tiszta szilva volt.” Tovább »

mint jó kertész örülnék minden kis bokornak
virágnak
enyém lenne a kert
nem piszkíthatna bele senki Tovább »

Az Örkény Színház projektje a Magyar Kultúra Napjára / youtube

Tegnap hiányát
Eltettem mára,
Álmaimba rej-
Tem éjszakára

„A Kallós Zoltán Alapítvány mély fájdalommal tudatja, hogy Kallós Zoltán néprajzkutató életének 92. évében, 2018. február 14-én elhunyt.”

A magyarul, románul és cigányul is beszélő jeles néprajz- és zenekutató nemzetiségre való tekintet nélkül gyűjtötte e három nép hagyományait az észak-mezőségi falvakban Szék környékén, Kalotaszegen a Nádas-menti falvakban, a gyimesi csángóknál és a moldvai csángóknál. Tovább »

Azt tudtuk, hogy Shakespeare mester nem volt szégyenlős, és ha valahol olvasott egy történetet, s az történetesen megtetszett neki, előszeretettel irt belőle színpadi játékot. Méghozzá halhatatlan drámákat. Most viszont, digitális technikával, egy középkori adatbázis segítségével kiderítették, hogy a Shakespeare-darabok számos olyan témát dolgoznak föl, melyek egy bizonyos George North-nak az 1500-as években írt „A Brief Discourse of Rebellion and Rebels” című kéziratából származnak. Tovább »

(E. Vilmos, alias Bélyeg Vili, csíkszerdai túratársunk, avagy egy túranapló 1980 aug. 20 – 31. között)

Augusztus 22, harmadik nap

Svejk kelt legkorábban, kb. 5 órakor. Rövidesen vidor fejszecsattogásra és krákogásra ébredtünk, ha tetszett, ha nem! Inkább nem! Mert olyan korán volt még, hogy mindenki szívesen aludt volna egy órát legalább. Így aztán a nem éppen simogató ébresztő után, felkeltünk. A Túramama (Panni néni, az erdei anyó, erdészfeleség) leteremtette Svejket, de nem volt semmi foganatja, mert továbbra is minden reggel pirkadatkor kelt, mint a baromfiudvar királya, aki kutyakötelességének tartja hajnalban kukorékolni! Tovább »