Lassan lemészárolnak
minden erdőt –
viszik a fenyőt,
a juhart s a százéves tölgyet,
illan a málnaillat s a madárdal, Tovább »

Egy diáktüzér naplója

IV.

Dél lett, mire a gróf reggeli szállását megtaláltam. Nem volt ott senki a háziak közül, csak a legénye: nagydarab, lassú beszédű székely ember. Nem is fiatal már, lehetett vagy negyvenéves. Húzogatta a vállát, hogy elmondtam neki.
— Hát ez nem volt jó?
— Úgy látszik, nem. Tovább »

egy kacaj nem sok
minden héten szilveszter
hígul a humor

Budapest, 2017. XII. 9.

Nyitott ablakok.
Ki- és belátni rajtuk.
Sehol egy ember.

Úgy elszelelt ez a karácsony is
mintha itt se lett volna
és vitte lelkünkből szakadt
reményeinket Tovább »

ne feledje györönyűszép nevemet (ajándékba tőled kaptam én)
viselgettem viselném is kár hogy már mindjárt én magam is
feledém Tovább »

Nemes Nagy Ágnes: Alkohol

Zörgő csomókban haldokol,
kupac az erdő.
A nyár zöld lángja, mint az alkohol
elszállt. Maradt a seprő. Tovább »

Meghalt az idő,
úgy, ahogy az emberek
halnak meg álmukban: Tovább »

Egy diáktüzér naplója

III.

Dél lehetett, mire a református iskolánál rátaláltunk a toborzóirodára. Voltak ott katonák is, őgyelegtek szájtátók is sokan, ‘ egy-két legény úgy ment el már tizedszer a kapu előtt, hogy mégis be kellene menni, aztán továbbhaladtak tizenegyedszer is. Mátyás bácsi megszorongatta még egyszer a kezem, aztán bebocsátott. Tovább »

Ha tükörképem
Tükörbe néz, ki az, kit
lát? S kit látok én?

Szicília fővárosában, alig harmincévesen áldozta életét az olasz nép függetlenségéért Tüköry Lajos (1830–1860). Az 1848–49-i szabadságharc ifjú katonája nemzetőrként kezdte, majd Bem tábornok seregében részt vett az erdélyi hadjáratban. A világosi fegyverletétel után sok ezer bajtársához hasonlóan ő is az emigrációt választotta. Tovább »

Hókusz-fókusz

„Elbújtam egy kagylóba a tenger fenekén
de elfeledtem hogy melyikbe.”
                                                 Marin Sorescu

Se ott, se itt, se minden-
Hol lehetnék. Ön-
Magamtól önmagamig. Tovább »

1967/1968

bólét ittunk narancskarikákkal
vibrált valami pótkarácsony Tovább »

A tegnapi vasúti katasztrófa alkalmából egész sereg ember adott hálát a magyarok Istenének, amiért elkéstek, és lemaradtak a Magyar-Gyepes közelében felfordult vasútról. Így vonatindulás után érkeztek ki a nagyváradi állomás peronjára Mangra Vazul gör-kel. püspöki helynök, Darvas Imre, a dobresti erdőipar r. t. igazgatója, Drámandy Miklós belényesi lelkész és még többen. Persze valamennyien örültek az egyszeri késésüknek. Csak egy úr bosszankodott, amiért a Belényes vidékén lakó anyósa is lemaradt a végzetes vonatról. Tovább »

Zene: Csutak István, szöveg: Kinde Annamária. Előadják: Ioni Renata, Bodó István, Csutak István, Székely Csaba

Kinde Annamária: Nekem hiányzik néha az út

Elekes Csaba és Ráduly Béla emlékére*

Nekem hiányzik néha az út,
szürke szalagja, mely futva fut.
Az útról hiányzom néha én,
hívását hozza a szél felém.
hívását hozza a szél felém. Tovább »

folyton leírom, min gondolkozom, mit érzek
de minek?
csak gyűlnek a haszontalan szövegek Tovább »

Jöttét kísérték
Csöndes dallamok,
S utat mutatnak
Fénylő csillagok

Alekszandr Blok: Éj-nap a kocsmában tanyázom

Éj-nap a kocsmában tanyázom.
Részeg vagyok. Mit bánom én?
A boldogságom könnyű szánon
eltűnt ezüstös füst ölén. Tovább »

A kislányka odavonszolja a támlás széket az ablakhoz. Felmászik rá. Az eget fürkészi. Sűrű pelyhekben hull a hó. Keresi az angyalt, minden reá vonatkozó szót megjegyez, ellenőriz, az angyalkát várja szíve minden dobbanásával. Tudja, holnap este jön, de már ma áll és vár rendületlenül. Meg kell látnia. A levelét már rég elvitte az angyal az ablakból. Remél. Nem is az ajándék izgatja, hanem hogy hol él az angyal, milyen, hogyan fér be a kulcslyukon.

Tovább »