Karácsony, anno 1906

Szentgyörgyi Nagy József: Csillag keménypapírból

Még az ’igazi’ békeévekben készült a fénykép: 1906-ban. Kispolgári, minden bizonnyal városi miliő. ’Madonnális’. Nyugodalmas. Szívmelengető.
És csak picike – jelképes – karácsonyfa van. A Jézuska hozta (nem a ’Santa’… a Mikulás egykor még egyértelműen elvált a Karácsonytól).
Mostanra a jelkép már régen elvált a hagyománytól, a tartalomtól. A szívünktől.
Tárgyiasult. Anyagiasodott. Értékét az érte kiadott többtízezer forint jelzi csupán. Tovább »

két orcáján volt
két bohócos folt
erdélyből eredt
ez a pierette Tovább »

Idilliáda

„Megy egy ember. Vajon hova?
S honnan vajon? Van otthona?
Vásárhelyi Géza

Ipari táj – körös-körül –
Szép műzöld övezet. Le-
Százalékolt vidéki
Város. A Fő téren szmog Tovább »

                                   válasz Baricz Lajosnak

Nem űztek. Mégis el kellett mennem innen.
Százados hiányok sajdulnak e rímben.
Zilahi Sebess ős szelleme is ott van
460. éves skólánknak falában. Tovább »

Egy diáktüzér naplója

I.

Késő tavaszon sebesültem meg, nem is emlékszem rá, hogyan. Lövést kaptam a combomba, valamivel a térd fölött: nem vettem mindjárt észre, csak mikor zsibbadni, fájni kezdett. Eleinte nem is nagyon, később egyre jobban, aztán másnapra már az eszméletemet is elvesztettem. Arra néha-néha feleszméltem, hogy a sebesültszállító szekér megdöccen, mert rossz volt az út. Később a marosvásárhelyi kórházban tértem magamhoz. Tovább »

Kedves Olvasóm, hozzád szólok.
Mondd meg őszintén
hány verssorom mondod
magadban? Tovább »

Fehér Illés műfordításaiból

Némán szeret az ég – Nebo te nečujno voli

súlyos szerelem száma a hetes.
a téged némán szerető égen olvasható.
a tavaszi zenevásárokon
üldözött Püthagorasz vagyok. Tovább »

„Karácsonyi dekorációt kaptak több német városban a karácsonyi vásárokat védő betontömbök, amelyeket azért állítottak fel, hogy megakadályozzák autók, teherautók behajtását a tömegbe.” (HVG)

pólyába burkolt betontömbök
betlehemében rád köszöntök Tovább »

Kirakható-e
Összekavart életünk
Bűvös kockája?

1977. március 4-én egyszerre értesültem a bukaresti földrengésről, Kobak haláláról és arról, hogy mégiscsak végleg elhagyhatom Romániát, megkaptam az engedélyt. Augusztus végén már két bőrönd használt holmival, kél forint készpénzzel, állampolgárság és minden meggyőződés nélkül megérkeztem Budapestre. A Filmgyárban kaptam munkát, lakást is bérellek nekem Zuglóban a filmezés alatt. Alig érkeztem meg Pestre, Hervay Gizi üzent Széles Klárival, hogy szeretne látni, ő nem jöhet ki a pszichiátriáról, de én bármikor meglátogathatom. Nagyon vár… Ezzel indult a barátságunk második felvonása. Tovább »

A szobor

Görgey egykori segédtisztje, Reményi Éde összehegedülte hangversenykörútjain a szoborra való pénzt. A szobor, a bronzba öntött gondolat ott állott már a Duna-parton, nemzetiszín leple alatt. Égy ország készült a leleplezés ünnepségéire. És a szabadság költője, aki megjárta a poklot is, harmadnapra feltámadott halottaiból, mint a testet öltött Ige. Versei bronznál maradandóbban hirdették: Exegi monumentum . . . Tovább »

életem végén meg sem szólalok
életem végén meg sem szólalok
nincs több szavam
nincs több szavam
hallgatom a fűben a tücsköket Tovább »

1989 decemberében a fiam Szebenben volt katona. Disznó­vá­gásra vártuk, 18-án érkezett haza, Szilágylelére. Még szerencse, hogy elengedték. Egész nap az apjával pusmogtak, politizáltak, oda sem mertem figyelni… Tovább »

Az éjszaka későn feküdtem le, és nem véletlenül: vártam hogy teljenek az órák, kíváncsi voltam a spanyol hatóságok által kiírt, tegnapi katalán parlamenti választásoknak azokra az eredményeire, amelyekkel az elkövetkező napokban, hetekben, a legkülönbözőbb összefüggésekben még gyakran találkozunk valamennyien. Tovább »

A negyvennyolcas idők előtt s még később is lengyel emigránsnak volt leghasznosabb lenni. Világos után a Petőfiek és az üldözött hazafiak sokasodtak meg. A lázasan, amerikaiasan fölpezsdült magyar élet aztán elsöpörte az ilyen olcsójános szélhámosokat. Jöttek az álbárók, az ál-tartalékos tisztek, az álföldbirtokosok stb. stb. Tovább »

érdekes lenne lemérni
a zilahi szilvapálinka
szerepét a forradalomban Tovább »

Albert-Lőrincz Márton: (Mi lennék) 

Mi lennék, Istenem, ha nem volna bőrömnek színe,
zsolnai-fehér, kábakő-fekete, naplemente-sárga,
ha eltitkolnák előlem, miért kifehéredett fekete,
összerázott sivataghomok-vörös, Tovább »

Hallották önök, hogy Romániában az új igazságügyi törvények csak azért születnek a parlament boszorkánykonyhájában, hogy a „vörös pestis” korrupt politikusai megszabaduljanak a börtöntől (felakasztástól, karóbahúzástól)? Hát azt tudják, hogy e törvények szerint az őrülteket mind kiengedik a pszichiátriákról, hogy a metrós gyilkos megmeneküljön a büntetéstől? Különben a börtönök lakóit is szabadon engedik. Bizony, mindezek megtörténhetnek, ha nem megyünk ki tüntetni Justitia függetlenségéért. Tovább »

Este lett, mire felkerekedtünk Gizivel. Eszméletlenül szakadt a hó. 1975-ben a romániai nagyvárosokban még volt rendes közvilágítás, és a fénytől szikrázó hóréteg jótékonyan eltakarta Bukarest reménytelenül szennyes és szegényes utcáit, omladozó épületeit, betonrengetegeit. Tovább »

Kosztolányi Dezső: Krúdy Gyula

Rómában egy éjjel, rettenetes erővel,
láttalak téged:
ivlámpák, babérfák közt, egy diadalív
árnyán remegtél föl, Tovább »