Vannak helyek és idők, amikor szerencsésebb farkasnak lenni, máskor meg nem jó embernek lenni. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Felbukkan valaki és azt állítja az általad élt valóságról, hogy nem létezik. Te éppen a bika szarvát szorongatod, ő meg arról győzne meg, hogy az tehén. És arra kényszerít, hogy egyetérts vele. Hogy azt állítsd a bikáról, amelynek szarva a kezedben van, hogy egy tehenet zaboláztál meg. Forrás: Arta de a evita necazul / A […]

Számos, komoly kérdésekre hivatott embert látva, eszembe jut, hogyan vallotta be Bolyai Farkas vonzódását a viták, a fecsegés, a szövegelés, pletykálkodás iránt. „Átfecsegtem az életem” (írtra Brassai Sámuelnek egy levelében). Keserű vallomás ez arról, hogy kudarcot vallottunk.

Létezik szkopolamin, létezik hazugságvizsgáló készülék, amely jelzi az alig észrevehető indulatot, ami akkor keletkezik, ha valaki hazugságot mond. Akkor viszont miért kínoznak meg embereket (talán a hóhér élvezete, a hatalomgyakorlás elégtétele, a szenvedést okozó erő érve miatt talán?), miért ítélnek el ártatlanokat?

A jóvátétel törvénye a frusztráció kifejeződése. Sosem nyújt többet, mint amennyi a veszteséged. Még ha ez nincs is így, ezzel az érzéssel maradsz. Megfosztott vagy, ahelyett hogy ajándékoznál, rádkényszerítik ahelyett, hogy választhatnál. Az eredeti helyett adott másolat, pótlék a valódi helyett. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai […]

Az együttérzést nem szokás megindokolni. Vagy ha mégis, akkor az tőlünk, az ésszerűségtől vagy az akarattól teljesen független. Önmagában is erősebb a gyűlöletnél, az irigységnél, a közönynél. És nincs se magyarázata, oka, csak tartalma: érzékek, érzelmek, lélek, mágia, éthosz. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. […]

Az ész-szerűség úgy siklik az érzések táblaüvegén, mint a kicsorbult gyémántvágó. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89]

Nem lázadhatsz térden állva. A lázadásnak azt az érzést kell benned ébresztenie, hogy a valóságosnál magasabb vagy, s olyan erő feszít, amely mindent megéget. Az elfojtott izzás, a visszafogott lázadás csak képzelgések. Kivárási taktikák. A lázadást nem halogatják és nem egyeztetik. Hagyják megtörténni. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, […]

Nem mondhatod azt: egy boldog sirály. Aki nem hisz, annak van valamilyen gondja. S talán éppen a repülés. Bármennyit is röpdösnél lélekben, sosem hasonlítasz majd egy viharmadárhoz. Legtöbb, hogy annak képzeled magad. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította: Cseke Gábor]

Sose nevess, ha az ellenséged sír. Várd ki türelmesen a sorodat. Az illető nap előbb-utóbb beköszönt. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Vajon, ha a keresztény hittérítők azt mondták volna: „Nem a katolicizálás, hanem a civilizálás a cél”, nagyobb sikerrel járnak? Vagy kevesebb harcos követte volna őket, hogy a fegyver és a vér érvelésével térítsenek? Ne feledjük, hogy a történelemben, akik a szelídségről prédikálnak, egymást sem szerették jobban, nem voltak engedékenyek, megbocsátóbbak velük, egy-kettő kardot rántottak, sietősen […]

Az Isten oly közel van, hogy miközöttünk szinte nincs is helye közvetítőnek, legyen az bár pap, misszionárius vagy próféta. Régóta érzem úgy, hogy átölel; nem is tehetnének mást, csak eltávolítanának az ő védő karjától, hogy az ő árvája legyek. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. […]

Tudat alatt, öntudatlanul a gyöngék, az örökké sérülékenyek oldalára állok. Megosztom velük a kudarcot, enyhítem a szenvedésüket, a bántottságukat. Vigasztal a gondolat, hogy eljön az idő, amikor mindannyian a gyöngék helyzetébe kerülünk,

A sírva vigadás gyümölcseiből: miben hasonlít egy román ember és egy pingvin? Mindkettő tapsol, halat eszik és tűri a hideget. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Egyesek úgy mondanak viccet, mintha bunkóval sújtanának le. Vagy nyíllal, netán pisztollyal lődöznének. Vagy mintha sóból faragott késsel hasítanák fel az arcunkat. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Az egyház prófétáinak ajkán átkok, kezükben ostor, hogy istenük színe elé tereljék a nyájat, aki haragos, vérmes, hirtelen atya. Az enyém gondolkozik, nem fenyegetőzik. Senkinek sem ígérte azt, hogy gyümölcsöt ehet, amíg a gyümölcsfa virágban áll. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Mindaddig élő vagy, amíg érzed, hogy fáj valamid. Főként, ha görcsbe ránt az, amit te boldogságnak neveznél. Ne ess kétségbe: a szenvedés soha sem hagy el. Barátkozz meg a gondolattal, hogy bármikor fokozódhat. Hidd el: egyszerűbb valamit elviselni, mint nem érezni. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai […]

Valahányszor olyan helyzetbe kerülsz, hogy kényszerűségből nem mondhatsz véleményt, ha erőd sincs már a lázadáshoz, ha túlságosan is tisztánlátó vagy és ráébredsz, hogy a legnagyobb áldozat gesztusa sem vezet sehová, csupán a csapdába ejtő némaságot fokozza, amikor azt érzed, hogy felgyorsul a lélegzeted, a legjobb ha olvasol valamit.

Gyertyafénynél fordítok, egy gyertyacsonk mellett. Sajog a szemem. Az idegeim annál is jobban; mintha szögesdrót lenne kifeszítve a testemben. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-1989. Fordította Cseke Gábor]

Mindaddig élő vagy, amíg azt érzed, hogy fáj valamid. Főként, amikor görcsbe ránt az, amit te boldogságnak neveznél. Ne ess kétségbe: a szenvedés soha sem hagy el. Barátkozz meg a gondolattal, hogy bármikor fokozódhat. Hidd el: egyszerűbb elviselni, mint érzéketlennek lenni. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai […]

Amikor a szavak megmakacsolják magukat, begörcsölnek, bármifajta békesség bizonytalanná válik. Még a belső béke is, mert akkor az ember önmagával sem ért szót. Úton-útfélen mindenben a viszály magvát keresi s meg is találja, bármerre néz. Forrás: Arta de a evita necazul / A bajkerülés művészete. Ed. Ardealul, 2014. [Lírai napló. 1980-89. Fordította Cseke Gábor]

Csak hallgass és egy szót se szólj, még csak meg se szusszanj, egyáltalán ne zavard meg a lényed legmélyén megülő csöndet, hegyezd a füled, feledkezz meg minden érzékedről, csupa fül légy, hogy megérinthessenek a lélekben rejlő hangok. Utána kinyithatod a szemed is, bár nem hiszem, hogy látsz majd valamit. Túl sok lesz a fény. Forrás: […]

Mind jobban gyötör a fáradtság. Szeretnék munkahelyet cserélni, hátat fordítani a csupa-füst műhelynek. Odakinti hőmérsékleten dolgozunk, mert nem indították be a fűtést.

Minden egyes leírt szó a felejtés ellen való. Számtalan tékában a szavak a könyvfedelek rabjai, a lapokat senki se forgatja, nem figyeli a nyelv egyre régebbi ütemét. És mégis, a szavak sorsa betelik, akár a birodalmak szélein lévő katonáké, akikkel senki se törődik, de azért teljesítik kötelességüket. Még akkor is, amikor a birodalmak már nincsenek […]

A népek tovább vándorolnak. A kezdeti nehézkes, gyalogos vándorlástól a lovas helyváltoztatásig, a nyájakkal együtt vándorlástól a civilizációs migrációig, az új világok meghódításától a vonattal, gépkocsival, repülőgéppel utazásig az emberek megállás nélkül vándoroltak. Amit keresnek, azt nehéz megtalálni, úgy tűnik, Eldorádó nem egy lakott vidék, nincsen földrajza, csupán egy szájról szájra terjedő mennyország. Forrás: Arta […]