Egy örök dal kering fehéren, felettem lepkeraj porzik, ma itt egy utazó éden másvilági verset fordít.   Mondhatnád: ez angyalok kertje és bőven folyik méze-teje, ha nem lenne kő kövön máris a szétzüllesztett kicsi Párizs   s ha nem sírna a hó alatt, mint vén csont ha megapadt, gót tornyok eloltott szomja, sok Brassó […]

  Hamarosan hatvanhat leszek. Sok varázsmese, jóslás, szarvas-patás ijesztgetés fűződik ehhez a számhoz, sőt a Biblia is felemlíti néhányszor. De én nem vagyok babonás. Számomra sokkal mérvadóbb a tapintható valóság. Hiszen ami tegnap virgonc-elevenen ugrott, szaladt, ma nehézkes, minden mozdulatra megcsikordul, szemem a közelieket, emlékezetem csak a távoliakat látja, nyögök, ha nyilall, és sóhajtva felseprem, […]

   A halál ismét lángra lobbantotta a fákat- fehér elhamvadásig most annyi a szégyen-pír, vér és arany-tobzódás, annyi az élet-éhség a kötelező önfeladásban, mint szerelmesek tekintetében az egymásban-születés.

  A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet. A kötet szerzője, Alexandru Stănescu – a Brassói Népművészeti Múzeum igazgatója – ért ugyan valamelyest magyarul, de a közönséggel való magyar párbeszédet már nem vállalta. Elődeink asztalánál – ízek, eleganciák, fortélyok, ez […]

  110 éve született Brassóban Mattis János (1913-1988), a híres képzõművész-dinasztia második tagja. (Apja Mattis Teutsch János (1884-1960 Európa-hírű festő, fia Mattis-Teutsch Waldemar (1950),a kortárs erdélyi képzőművészet kiemelkedő alakja). Képzőművészeti tanulmányait Budapesten, majd Bukarestben végzi. Diplomázása után hazatér Brassóba és szabadúszó grafikusként dolgozik. 1948 és 1971 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum régész-múzeológusa. Ebben a […]

  Versek, ars poetica   Folytatás elõzõ számainkból Az elsõ rész itt olvasható (kattincs!) A második rész A harmadik rész     B.M.: Külföldi világot sikerült-e megismerned, mely országokban jártál, milyen tapasztalataid voltak? BTH: Nem voltam és ‘89 után sem lettem az az igazán világjáró típus, mivel kezdetben anyagi nehézségek, majd egészségi gondok nehezítették a […]

Munkahelyek, Lendvay Éva   Folytatás elõzõ lapszámainkból: Az interjú elsõ része itt olvasható Az interjú második része itt olvasható     B.M.: A Nagyagybetűs életet hogyan kezdted meg, milyen munkahelyeid voltak, meg voltál-e elégedve ezekkel az állomásokkal? BTH: Előbb már felsoroltam munkahelyeimet. Talán csak az utolsóhoz fűznék némi kiegészítést. Bár az iskolába teljesen legális “transzferrel” […]

  Gyermekkor, tanulmányok     (Az elsõ rész után folytatódik az interjú:)   Négy éves sem voltam, amikor beírattak az óvodába. Eleinte pár napig egy szomszédasszony vitt el a velem egykorú kislányával, aztán már egyedül mentem minden reggel, az Iroda (ma Mihail Eminescu) utcai óvodába, ahol két külön épületben ugyan, de együtt voltunk a román […]

  Az õsök fejezet: B. Tomos Hajnal az erdélyi magyarság, és ezen belül a barcasági csángóság kiemelkedő költője, írója, újságírója, a Brassói Lapok, az egykori Romániai Magyar Szó, a Káfé Főnix és számtalan más folyóirat, elektromos irodalmi lap munkatársa. Versei más nyelveken is közlik a nagyvilággal értékeinket, népünk lelki- és szellemi világát. Zajzoni Rab István, […]

Készítettem egy képriportot Bukovina három középkori kolostoráról : Putna, Sucevita, Moldovita. Küldöm ezúttal Moldovitát:  

Készítettem egy képriportot Bukovina három középkori kolostoráról : Putna, Sucevita, Moldovita. Küldöm ezúttal Sucevitát:    

    B. Tomos Hajnal egyik kedvenc kifejezési formája – a képriport

    Immár jó néhány éve annak, hogy a két keréken száguldó lóerők igazi paradicsomát létrehozta a bukovinai Alexandru Scheul, aki gyerekkori szenvedélyének hódolva, mintegy 170 motorkerékpárt gyűjtött össze, restaurált és állított ki Horodnicu helyiségben. Az Európa-szerte ritkaság-számba menő kollekció nemcsak a volt “szocialista blokk” termékeivel (Carpati, Pannónia, Jawa, C.Z. stb.), hanem a világ legmenőbb […]

      B. Tomos Hajnal képriportja – Expo Moto Bucovina – Alexandru Scheul páratlan motorkerékpár-kollekciójáról Immár jó néhány éve annak, hogy a két keréken száguldó lóerők igazi paradicsomát létrehozta a bukovinai Alexandru Scheul, aki gyerekkori szenvedélyének hódolva, mintegy 170 motorkerékpárt gyűjtött össze, restaurált és állított ki Horodnicu helyiségben. Az Európa-szerte ritkaság-számba menő kollekció nemcsak […]

  Fiatalasszony-anyám mosolyog, meg én is, talán ötévesen- szőke hajam fehérnek látszik a régi képen, benne nárciszkoszorú –

  Telt ház a kettős rendezvényen Házy Bakó Eszter, a rendezvény házigazdája, üdvözli a jelenlévőket Dimény András képzőművész méltatja Simó Enikő alkotásait Simó Enikő faliszőnyegei

Már csak a fák szavára hallgatok. Reggelente kezemet nyugtatom – akár Biblián – a százéves almafán: ki sem gondolom s már érti, már oldja sóhajom. Nagyapám hagyta rám örök tápul arra, ha a tér bezápul s elkoptatja ínyem a Sokminden. Kérge, mint túlsült parasztkenyér héja pattog, de mikor már földbelet falok, ő még marad.

Valamikor a nyolcvanas években került a kezembe Ábrahám Jakab néhány képe kolozsvári zárakról. A belváros kapuit fényképezte, talán vizsgafeladata volt a képzõmûvészeti fõiskolán. Akkor jöttem rá, hogy ezeknek a tárgyaknak esztétikei értékük is van/lehet. Addig, ugye, feladatként léteztek az életemben: a vézna városi hétévest egy székelyföldi faluba küldték vakációra, és hát a zár nyelvét be […]

  Ott kuporogtam a forró homokon, csapzott hajam koponyámra tapadt, szájam szegletén vér csurgott alá tépett mellemre s a tömeg még mindig köveket keresett.

  (Felsőporumbák, Porumbacu de Sus, Oberbornbach -Szeben megye)                              

Lenmezőre gondolok,a szépszeműre,egészséges paprikárapárolgó kenyérre,mindennapom pityókájára,fenyőre,tiszta vízre,a régi körbenülőkre-de foroghatok: mind eltűntek,vagy valamivé átlényegültek,kikoptak mellőlem,mint rokonarcokegy fekete-fehér fényképen.Pedig valamikor úgy szólítottammindüket szerreés tájjá összegyűjtve:születésem földje. A szerző fotója

Kirázom a kenyérpirító morzsáit-már rég esedékes volt-és letörölöm a fikusz levelét.Közben rá-ráugrik pillantásomaz üveg mögötti fotódra.Miért nem hívsz?Bevillan, hogy ki kellene dobniegy rakás kacatot-megtehetném, amig várok-de aztán csak nyomogatoma telefon gombjait-már álmomban is tudom a sorrendet-hosszasan kicseng, aztán csend …

Vajon hol lakik a rettenet,mely szívem indázó pályáinkergeti folyvást az éveket? Mikor hangom utolsófoszlányát is levetem,szürke váz leszek,akár a téli fák, ha márlombjuk színes mezétfutó szélbe szórták.