hetvenhat éves lettem én hálaadás e költemény sóhaj óhaj ajándék mellyel meglepem íróasztali szegleten magam magam hetvenhat évem elszelelt tanári bérből sok nem telt az ám Hazám s ha lehettem is oktató én is töltőtoll koptató szegény szegény aranykorban táncolgatás de szekus elhallgattatás kussolj kussolj de kussolni elfelejtünk csárdásosan jó a kedvünk ihaj csuhaj […]

  – Mét viszi ki a veszélyes bikát a kapun? – kérdi félve a feleség. – Mét, mét, met a bütünél kikötve unja magát, no, csihányt a pipéknek, osztán leskelőggyél! !Menj fel a hiúba, meg ne lássanak! – Esment én a csihányt, no, majd – mormogja inkább magának az asszony, s fel a lajtorján , […]

2010. 03. 26. ÉDES ÖCSIKÉM!   Ott is ez a titkolt érzés dúlt láthatatlanul, leírhatatlanul… A neved napján is Rómában voltam, egész nap a Szent Péter bazilikában és egész délután a vatikáni múzeumbam… Hát nem csoda, hogy épp akkor? És nem csoda, hogy a neved estéjén, tehát 17-én estefele az egyik küszöbön egy gyönyörű piros […]

  gondolatban százszor űzlek el de százezerszer visszaérkezel (Marosvásárhely, 1968. )

  „Minden Egész eltörött,” (Ady Endre )   szilánk szívemben – 1994. júl. 26-a – halálod óta és soha senki ki nem tépheti s azóta nem élek csak vegetálok

  szépséged őrzöm jóságod védő pajzsom lelked hófehér

  1998. márc. 14. Félixfürdő Kinn omlik a hó, temet mindent Gyönyörű a havazás innen az ágyból, a test kényelmes pozíciójából. A lélek hófúvásos zugaiban bennem is omlik minden, de nem betemeti a fájdalmat, a soha nem szűnőt, ellenkezőleg, minden szépségével az élet, amit produkálhat a természet, a havazás, valahol ott mélyen téged idéz. Belelátlak […]

Fény nélküli csillagtalan éjjel,bár ragyognak a csillagok…Hangod ily messzi nem ér el,Te nem is tudod, hogy hol vagyok!

ködbevesző Útmint Életünk színtereelnyel az Idő (Sepsiszentgyörgy, 2021. szeptember 14.)

Nem akkor vesztem el, amikor meghaltam, hanem amikor feladtam a minden emberben levő szakrális tisztaságot.(Hamvas Béla ) szent szavakat mormolok szépség szerénység jóságalázat hűség szeretet

„tárt szivemben mindig itthon találsz, és akárhogy fáj, vígasz, hogy te fájsz.” (Szabó Lőrinc) hiába az évek vonulása huszonöt év elpergett hiába s vérző seb fekete felleg vagyok soha egészen meg nem gyógyulok

Az anyuka a mentőben. Közel a város, de most minden másodperc iszonyatosan hosszú. Egyedül van a mentőben, nem bír se állni, se feküdni, kétrét görnyedve kapaszkodik valahogy, s peregnek a gondolatai az egyre erősödő fájdalmak rövid szüneteiben.

ó halál jégcsappá fagyasztottál felolvadok-e

nagyon közel és mégis mérhetetlenül távol vagy tőlem, de vagy a „vagyok, aki vagyok” engedj a közeledbe hogy még egyszer megfürödjem abban a fehér ragyogásban, amit megtapasztaltam a lányom születésekor – halálközeli állapot – négy napig zuhantam zuhantam zuhantam nem volt kapaszkodó csak az elviselhetetlen sötétség sűrű fekete félelem s fekete mélységbe zuhanás zuhanás zuhanás

Így maradtam. Ilyen csupaszon. Millió gyökérrel kapaszkodnék még a földbe, a fölnevelő anyaföldbe, s az élet földjébe – amely már nem éltet többé – , kifogytak, lehet, az ő tartalékai is -, vagy időtlen időkig nem élhet sem a Fa, sem az Ember…

szomorúfűz az ablakom alatt Fiam ketten siratunk

Tó tükrén a Nap bíborszínű ragyogás lelkemet lengető

mint e tört faág holtában is szép Fiam felejthetetlen Sepsiszentgyörgy, 2021. április 15.

*világűri csend veled a végtelenben lenni volna jó (Sepsiszentgyörgy, 2021. március 8.)

folyton átlengsz gondolataimon, mint könnyű szél, vagy mint az ibolya” (Szabó Lőrinc) fekete felhők fölött ragyognak a csillagok te örök fényben ragyogsz Halhatatlanom (Sepsiszentgyörgy, 2021.április 7.)

Fám Erika emlékére „Téged őriznek szívek és szemek” ( William Shakespeare) de hideg verejték veri a homlokom Erika Erika

Nap sugarai vörös szeretetlángok te ragyogsz bennük (Sepsiszentgyörgy, 2021. március 16.) igaz szeretet a halhatatlanságba ível át szent láng (2021. március 24.)

tóra tűző Nap táncoló csillagocskák mindahány te vagy 2021. január 10.

hamvaim elvegyülhessenek halott szent fiam hamvaival (Sepsiszentgyörgy, 2020. december 30.)

Az az igazság, én is, mint annyi más ember – előítéletektől sem mentesen -, örökké haragudtam a bal kezemre, mert gyakran megesett, hogy a sebtében végzett edényelrakás során, a bal kezem vette ugyan a parancsot, hogy fogd meg, és én szorítottam is, de ma sem értem, miért, legtöbbször csak azt hittem, véletlen, de aztán minden […]